Az év elejének fontos híre volt, hogy a Schibsted egy nemzetközi ügylet keretében megszerezte a Naspers tulajdonában álló Alllegro Grouptól az OLX-et, amelyet múlt héten végleg be is zárt. Ezzel az apróhirdetési oldalak csatája- mely a hazai médiának nem kevés bevételt termelt – véget ért, azonban a verseny nem tekinthető lefutottnak.

Kiss Gergely, az eNET partnere szerint a magánszemélyek és félprofi kereskedők egymás közötti kereskedésének – a C2C piacnak – a volumenét nem lehet pontosan meghatározni, ugyanis az apróhirdetési oldalakon nem történik tranzakció. (Becsléseket a hirdetések alakulása és a futárszolgálatoktól származó információk alapján lehet tenni.) Az aukciós oldalak tavalyi forgalma mintegy 10 milliárd forint volt, ehhez adódnak hozzá az apróhirdetési site-okon generált eladások. Ami viszont trendszerűen állítható: a korábbi években az eladók az ingyenes alaphirdetéseket kínáló apróhirdetési oldalak felé mozdultak el, mára viszont ez megfordulni látszik. A piacterek szabályozottabb környezetet, fegyelmezettebb szereplőket és kisebb zajt biztosítanak, ezért sokan inkább visszatérnek az aukciós felületekre.

Szanitter Áron, az Allegro Group HU ügyvezetője szerint az OLX – és így a házon belüli konkurencia – kiesésével elérkezett az ideje, hogy a korábban tudatosan kissé háttérbe húzódó Vatera újra kihívóként lépjen fel. A számok tekintetében most is fej-fej mellett halad a két platform: az egyesülés előtt a Jófogáson 2 millió, az OLX-en 2,8 millió, a Vaterán pedig 3 millió hirdetés szerepelt, míg a napokban a Jófogás – az OLX-ről folyamatosan áttereltekkel együtt – 3,4 milliónál, a Vatera pedig 2,7 milliónál jár; azonban előbbi esetében számolni kell a már nem élő, de nem törölt hirdetések jelenlétével is. Szintén a kiegyenlítődés irányába hat, hogy a közvetlen versenytárs kiesése és a két éven belüli nyereségességi célkitűzés miatt a Jófogás már nem élhet az agresszív reklámtevékenység és ügyfélszerzés eszközeivel, miközben a Vateránál szabadultak fel ilyen célú források.

Az apróhirdetési oldalak és az aukciós site-ok hasonló igényeket más megközelítéssel és specifikus előnyökkel-hátrányokkal szolgálnak ki. Előbbiek alapesetben ingyenesek (bár a monetizálási kényszer miatt egyre nagyobb a bevételi nyomás) és a használatuk egyszerű, míg utóbbiak legfontosabb erénye a biztonság és a bizalom. (Ennek legfontosabb eszköze az értékelési rendszer, de az eladók ellenőrzése, az automatikus csalófigyelő rendszerek és a garanciavállalás is ebbe az irányba hat.) Fontos különbség továbbá, hogy az apróhirdetési oldalaknál kiemelt szerepe van a környékbeliek közti kereskedelemnek, illetve az itt vásárlók esetében a bizalmat a termék megtekintése helyettesíti. A Vatera esetében is egynegyed feletti a személyes átvétellel záruló tranzakciók aránya, a Jófogás esetében ez az érték valószínűleg jóval magasabb – bár a Háztól házig szolgáltatás reklámozásával ez az oldal is az országos fókusz felé próbált mozdulni.

A Vatera a jelenlegi helyzetben a biztonság, valamint a vásárlók által kiemelt további előnyök – a keresőrendszer és a naprakész kínálat – hangsúlyozása mellett az észlelt gyengeségeket fejlesztésekkel orvosolva próbál versenyelőnybe kerülni. Az ingyenességet nem kívánják visszahozni, de a díjstruktúra többszintűvé válhat. A feltöltési oldalt is egyszerűsítik, az új eladókat pedig a banki ellenőrzés gyorsításával (bankkártyás rendszer bevonásával) és kiemelési csomagokkal vonzanák. (Külön eladói reklámkampányt nem terveznek, hisznek abban, hogy a minőségi vevők jelenléte a legfontosabb vonzerő számukra.) Az elmúlt években mobilos fronton felgyülemlett lemaradást reszponzív designnal és appfejlesztéssel hoznák be.

Ami a korábbi portfólió alakulását illeti: Grando webáruház megmarad a Vaterába integrálva, csakúgy, mint a Lealkudtuk.hu kuponos oldal; azonban utóbbit önálló platformként is újraélesztenék, újrabevezetési kampánnyal megtámogatva. Ennek fóruma várhatóan az online, illetve a televízión kívüli offline média lesz, míg a Vaterának tavaly óta futnak televízióreklámjai is. Észlelik a nyomást, amely abból ered, hogy az extra szolgáltatásaikat kommunikáció hiányában sok esetben nem ismerik a potenciális felhasználók, de radikális reklámköltség-emelkedéssel nem számolnak.