Bár a Máriássy Félix rendezésében készült film megrendelésre, az ország németek megszállás alóli felszabadításának 10. évfordulójára született meg, mégis egészen más lett, mint, amit az akkori kultúrpolitika előzetesen gondolt róla. A népi demokráciát építő államvezetés eredendően nagyszabású, hősies partizántörténetet, a szovjet katonákat felmagasztosító alkotást szeretett volna a vásznon látni. A neorealista stílusban forgatott Budapesti tavasz készítői viszont a harci cselekmények dokumentálása helyett a háború eseményeit személyes sorsokat középpontba helyezve elevenítik fel. Emiatt a vonalasabb pártfunkcionáriusok a forgatás leállítását is kilátásba helyezték, de ez végül nem következett be. A film alapjául az azonos című Karinthy Ferenc regény szolgált, viszont az adaptáció számos ponton módosult a könyvben foglaltakhoz képest. Köszönhetően a forgatókönyvíró, Thurzó Gábor a korszakot jellemző sematizmust levetkőző dramaturgiai érzékének és a magyar főváros ostromát a film főszereplőjével, Gábor Miklóssal együtt szintén óvóhelyeken átvészelő Máriássy Félix személyes élményeinek, amelyek hozzájárultak a történtek szinte dokumentarista pontosságú, átélhető ábrázolásához a kamerák előtt.

A rendező tabu döntésre is vállalkozott a Budapesti tavasszal. A holokauszthoz ellentmondásosan viszonyult az akkori kulturális vezetés. Addig nem készült olyan film, amiben kellő súllyal foglalkoztak volna ezzel a nemzeti tragédiával. Dacára, hogy annak tényét, a hozzá kapcsolódó borzalmas veszteségeket természetesen senki sem vitatta. Előbb a Valahol Európában, majd az 1954-es Fel a fejjel érintette a témát. Utóbbi azonban komikus műfajánál fogva sem volt alkalmas arra, hogy a magyar zsidóság elleni terrort nyíltan bemutassa. Máriássy viszont, oldalán operatőrével, Illés Györggyel, keveset láttatva, többet sejtetve szembesített az 1944-es rémtettekkel. A kamerájuk az előzményeket és a szívbe markoló utójátékot megragadva rögzítette, hogyan pusztították el a nyilasok a Dunapartra kihurcolt zsidókat. A magyar filmgyártás ikonikus képsora született meg a Budapesti tavaszban, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a filmet 1968-ban beválasztották az 1948–1968 között született, a 12 legjobb magyar alkotást felsorakoztató Budapesti 12 közé.

Azonban Máriássy Félix rendezése a bemutatója idején korántsem aratott kiemelkedő sikert. Nézőszámban elmaradt a milliókat mozikba vonzó Mágnás Miskától, Állami Áruháztól. Annak ellenére, hogy az ötvenes évek legnagyobb sztárjai közül többen is játszottak benne Gábor Miklóstól, Gordon Zsuzsától kezdve Mezey Márián, Molnár Tiboron át Darvas Ivánig és Ruttkai Éváig. Külföldön viszont kíváncsian fedezték fel, hogy mit alkottak a magyarok. Az acapulcói fesztiválon való sikeres debütálás után tele lett a film hírével a világsajtó, aminek hatására Magyarországon is elnyerte a méltó helyét a kultúrpolitika szemében.

A Budapesti tavaszt a Budapesti Klasszikus Film Maratonon szeptember 18-án, szeptember 19-én és szeptember 21-én vetítik ezekben az időpontokban és helyszíneken.

A politikai témákban, a társadalmi igazságtalanságok ügyeiben mindig is harcosan kiálló, hangját hallató rendező és a forgatókönyvíró második közös munkája fiktív, de semmiképpen sem légből kapott történet vászonra vitelének indult a nyolcvanas években. Erősen hatott rá John Demjanjuk akkoriban nagy vihart kavart ügye. Az Amerikába emigrált és ott új életet kezdő ukrán férfi arról vált hírhedtté, hogy lágerőrként sok ezer zsidó meggyilkolásában működött közre a haláltáborokban. Már régóta gyűltek ellene a vádak, de rémtetteinek a bizonyítása nehezen ment a bíróságon. Az alkotók ebből a dermesztő valós helyzetből, ami szerint a tanúk bizonytalan emlékei, a cáfolhatatlan bizonyítékok hiányában a nyilvánvaló igazság mégsem ér el egyértelmű diadalt, kiindulva kezdték kidolgozni az egykori háborús bűnös kései elszámoltatása és annak családi következményei kőré szőtt történetüket.

Azt, hogy a filmben a holokauszt magyarországi eseményei, a nyilas terror kapott hangsúlyt, a történelmi tényeken túl Joe Eszterhas magyar gyökerei is indokolták. Bár a Flashdance-el, az Elemi ösztönnel hatalmas karriert befutó forgatókönyvíró a háború végén született, Amerikában magyarok közt cseperedett. Egészen pontosan Clevelandban, ahol az óhazából kivándoroltak közt rengeteg volt nyilas, antiszemita emberrel találkozott. A magyarokhoz, a magyarságához kötődő ambivalens viszonya részben ebből eredt. Ezt súlyosbította az a tény, amikor a Music Box bemutatása után megtudta, hogy a háború idején a saját apja több száz zsidóellenes röpiratot, cikket írt és könyvégetéseket is szervezett. A drámai titok megismerése súlyos lelki válságot okozott neki, törést okozott a kapcsolatukban, ami többé már nem volt olyan, mint előtte. Később, apja 2001-es halála után megjelent önéletrajzi könyvében, a Hollywoodi fenevadban írt édesapjáról és vezekelt az általa elkövetett tettek miatt.

Costa-Gavrasnak hasonló személyes kötődése nem volt a Music Boxban látottakhoz, de ez az akkoriban még kibeszéletlennek, feldolgozatlannak tartott nemzedéki trauma nem hagyta őt sem nyugodni. Karrierje során kordokumentumoknak beillő filmjeivel hevesen reagált a világ igazságtalanságaira és a holokauszttal kapcsolatban is azt érezte, hogy meg kell mutatni a mögötte rejlő valóságot, ami sok kis emberi döntés, cselekedet láncolatából vált végül sorstragédiává. Ott akart forgatni, ahol a zsidók elleni szégyenteljes események végbementek. Épp ezért 1989 elején stábjával Budapestre jött, hogy az események helyszíneit beemelve a filmbe átélhetővé tegye a nyilasterror borzalmait. A hitelesség fokozása érdekében kiváló magyar színészeket is felkért. A világsztárok, Jessica Lange, illetve a háborús bűnös apa szerepét Kirk Doulas és Walther Matthau elől elnyerő Armin Müller-Stahl mellett Törőcsik Mari, Kenderesi Tibor, Gera Zoltán, Koncz Gábor tették még emlékezetesebbé a hollywoodi drámát, ami a történelmi múlttal való őszinte szembenézésére vállalkozott.

A 35 éve bemutatott Music Box vetítései szeptember 17-én és szeptember 22-én lesznek a Budapesti Klasszikus Film Maratonon.

A vasárnapig tartó fesztiválon a Nemzeti Filmintézet szervezésében olyan felújított alkotások és filmritkaságok láthatók, amelyek kizárólag ez alkalommal tekinthetők meg nagyvásznon.

„Ezek a filmek elhozzák Magyarországra a magyar és az európai filmművészet kiemelkedő alkotásait, a hollywoodi filmcsillagokat és általuk bepillantást nyerhetünk a világ filmarchívumainak kincsesbányáiba” – hangzott el a fesztivál nyitóestjén. Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos, az NFI igazgatóságának elnöke a megnyitón elmondta: az idén Budapest, Bécs, Hollywood mottóval megrendezett fesztiválon mintegy 100 filmen keresztül fedezheti fel a közönség azokat az együttműködéseket, amelyekkel a magyar tehetségek az egyetemes filmművészetet gazdagították az elmúlt 121 évben.

Thierry Frémaux, a lyoni Lumiere Intézet és a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója, a rendezvény díszvendége kiemelte: a fesztiváloknak szerte a világon ugyanaz a feladatuk, a mozi örökségét, élményét továbbadni, biztosítva, hogy a mozi iránti szerelem ne hunyjon ki soha. Beszélt barátjáról, André de Toth-ról, Tóth Endre magyar filmrendezőről, forgatókönyvíróról, filmproducerről, aki megszerettette vele Magyarországot, Budapestet. Mint mondta, a cannes-i filmfesztiválhoz kapcsolódó munkája során megismerhetett olyan alkotókat, mint Enyedi Ildikó, Szabó István, Mundruczó Kornél, Tarr Béla és Nemes László, akik bebizonyították a világnak, hogy Magyarország egy igazi filmes ország. Magyarország is azok közé az országok közé tartozik, amelyek kortárs filmművészete azért ilyen erős, mert van mögötte egy filmtörténet – hangsúlyozta. Kiemelte: az ilyen fesztiválok szerepe, hogy összekössék a kortárs alkotókat és filmművészetet a filmtörténettel és a korabeli nagy alkotókkal, ez a hídszerep biztosítja, hogy a kreativitás és szabad alkotás folytonossága megmaradjon.

Ráduly György, a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum igazgatója arról beszélt, hogy a vetítések az Uránia Nemzeti Filmszínház mellett a Toldi moziban, a Francia Intézetben és a Szent István téren lesznek. Mint mondta, az idei programot meghatározzák azok a filmesek, akik Budapestről és Bécsből indultak a világhírnév felé, főleg azok, akik Hollywoodban arattak sikereket. Feladatunk, hogy megértsük, mi az a titok, kulturális örökség, amit elvittek ebből a közép-európai régióból, amelyet a világ más pontjain is kamatoztatni tudtak – tette hozzá. Kiemelte: a nyitófilm, az Oscar-díjas Kertész Mihály, Michael Curtiz King Creole című alkotása igazi remekmű, amelyet Elvis maga is élete legjobb filmjének tartott.

A megnyitó résztvevői tapssal tisztelegtek a kedden elhunyt Jean-Luc Godard filmrendező életműve előtt.

Fotó: Ráduly György, a Magyar Nemzeti Filmarchívum igazgatója és Enyedi Ildikó filmrendező (b-j) az V. Budapesti Klasszikus Film Maraton nyitóeseményén az Uránia Nemzeti Filmszínházban 2022. szeptember 13-án. MTI/Szigetváry Zsolt