Bár a hivatalos nyelvezetben többnyire a biohulladék szóval találkozunk, akkor járunk el helyesen, ha nem szemétként tekintünk a szerves háztartási anyagokra, hanem értékes tápanyagforrásként, amelyet vissza kell juttatnunk a természetes körforgásba. A szakszerű komposztálásról a Humusz Szövetség idén februárban Kezeljük helyén a zöld javakat! címmel adott ki állásfoglalást.

A talajdegradációban, az éghajlatváltozás elleni küzdelemben kiemelt szerepet játszó komposztálás pofonegyszerű művelet azok számára, akik kertes ingatlanban laknak. Elhelyeznek egy célnak megfelelő komposztáló edényt, és abba gyűjtik a főzés, kertészkedés során keletkező szerves hulladékot. Sok helyi önkormányzat oktatással, gyűjtőedények biztosításával segíti a folyamatot. Ahol viszont nem áll rendelkezésre erre a célra szolgáló zöldterület, más megoldást kell keresni.

Az önkormányzatok is belevágtak a komposztálásba

Ideális lehetőséget kínálnak erre a Budapest- és országszerte megtalálható közösségi kültéri komposztpontok, amelyek működéséről elérhető gyakorlatias útmutató, elhelyezkedésükről pedig nyilvános adatbázis áll rendelkezésre. A beltéri gyűjtés is egyre divatosabb: vannak, akik a gilisztakomposztálásra esküsznek, mások a Bokashi előkomposztálóra, amelyben oxigénmentes környezetben, starter kultúra segítségével bomlik le a szerves hulladék. Az agyagból készült Compot edényben oxigéndús környezetben különleges baktériumkultúra segíti a lebomlást: a végeredmény pazar minőségű virágföld.

A legkényelmesebb, és felmérések szerint leghatékonyabb megoldás, ha házhoz jönnek a biohulladékunkért. Jó példa Milánó, ahol a lakosok egy komposztálható zsákkal kibélelt háztartási kukába gyűjthetik otthon a szerves anyagokat, amelyet végül a házak elé kihelyezett nagyobb edénybe lehet üríteni. Az észak-olaszországi városban a közösségi terekben, piacokon, éttermekben is így zajlik a gyűjtés, ennek révén Milánó szerves hulladékának 86 százalékát komposztálják.

Életbevágó a tápanyag visszajuttatása a talajba

A felhalmozott biohulladékot többféleképpen is lehet hasznosítani. A komposzttelepeken aerob úton megy végbe a lebomlás, így kerülhetnek vissza a szerves anyagok az ökológiai körforgásba – kiváltva ezzel a műtrágyázást –, míg a biogázüzemekben fermentálási folyamat során (anaerob módszer) hő- és villamos energia állítanak elő, a fermentációs maradékot pedig szintén talajjavítónak használják.

Elképzelhetetlen a XXI. század komposztálás nélkül

A biohulladék hatékony kezelésére akkor nyílik lehetőség, ha támogatja a jogszabályi háttér, amelyet itthon – az EU-s elvárások nyomán – alaposan fel kell frissíteni. A 2003-as környezetvédelmi minisztériumi rendelet idejétmúlt, a benne található fogalmak nem egyeznek a hulladéktörvényben foglaltakkal. A házi komposztálás törvényi meghatározása nem érinti a kerti szerves hulladékot, a háztartásban keletkező egyéb komposztálható hulladéktípust, továbbá nem szól a beltéri komposztálási lehetőségekről. A közösségi komposztálás alatt jogilag jelenleg pusztán a társasházi gyűjtés értendő, miközben a komposztálópontok a hulladékkezelés fontos 21. századi, közösségépítő helyszínei – hívja a fel a figyelmet a szövetség.

„A Humusz Szövetségnél fontosnak tartjuk, hogy az olasz város szemlélete, módszere széles körben ismert legyen, ezért a milánói gyakorlatról készült tanulmányt röviden és érthetően összefoglaltuk” – írják.

Milánó városvezetésének kezdetben nem volt egyszerű feladata. Az olasz nagyváros lakosságának (1,4 millió fő) 80 százaléka ugyanis magasházakban él. Ennek ellenére hatékony hulladékgazdálkodási rendszert jött létre, amelynek első lépését 2012 novemberében tették meg. A ma működő szisztémát szakaszosan vezették be odafigyelve a megfelelő kommunikációra, tájékoztatásra és oktatásra.

Éttermek, háztartások és piacok

A rendszert három nagyobb egységre (kereskedelmi tevékenységek, háztartások, élelmiszer-hulladék frakció a nyitott piacokon) bontották. A kereskedelmi tevékenységek, azaz az étkezdék, bárok és éttermek az összes élelmiszer-hulladék mintegy 25 százalékát teszik ki. Ezen a területen a legfontosabb szempontok a háztól házig történő begyűjtés, a 120 literes kukák biztosítása és a napi szintű begyűjtés hétfőtől vasárnap estig.

A háztartásokból származó élelmiszer-hulladék a Milánóban összegyűjtött ilyen típusú hulladék legnagyobb részét teszi ki. Itt három fő tényezőt érdemes megemlíteni:
– házhoz menő begyűjtés, hetente kétszer kora reggel;
– 10, 35 vagy 120 literes kukák biztosítása, ill. komposztálható zsákok a kukába való elhelyezéshez;
– kisebb szemetesek/zsákok biztosítása a kisebb háztartások számára.

A rendszer harmadik lába a legfiatalabb. Hiszen „csak” 2017-ben kezdődött meg a nyitott piacokon történő begyűjtés, de 2019-re már 2000 tonna élelmiszer-hulladékot gyűjtöttek össze és komposztáltak. „A piacok esetében speciális komposztálható zacskókat biztosítanak zacskótartóval; illetve gyűjtést minden alkalommal, amikor a piac bezár” – írja a Humusz Szövetség.

Hamar megszokták az emberek a rendszert – humusz és biogáz az eredmény

Tíz évnyi működés után a milánói élelmiszerhulladék-begyűjtési rendszer nagyszerű eredményeket mutat. 2011 és 2015 között az egy főre jutó összegyűjtött élelmiszer-hulladék éves mennyisége 28 kilogrammról 95 kilogrammra nőtt, 2019-ben pedig elérte a 110 kilogrammot, ami majdnem hatszorosa az uniós átlagnak. A legutóbbi évek adatai szerint évente átlagosan 130.000 tonna élelmiszer-hulladékból keletkezik biogáz, illetve komposzt – írják.

A szelektív gyűjtéshez is megjött az emberek kedve

Az élelmiszer-hulladék különgyűjtését megvalósító rendszer bevezetése után a szelektívhulladék-gyűjtés is fellendült. 2019-ben elérte a 62,6%-ot, ami az EU 2020-ra kitűzött 50%-os újrahasznosítási célértékéhez viszonyítva kiváló eredmény – hívják fel a figyelmet.

Fotó: Bethany Szentesi/unsplash.com