A 73 éves francia üzletember nettó vagyona a szerda reggeli állapotok szerint 185,8 milliárd dollár volt, amely alig 400 millió dollárral haladta meg Musk vagyonát, aki a Tesla járműipari cég mellett a Space X űripari vállalat alapítója és nemrég 44 milliárd dollárért megvásárolta a Twitter mikroblogot – írja íz MTI.

A Forbes honlapján megtalálható vagyonlistát ötpercenként frissítik az aktuális részvényárfolyamok mozgását követve.

A szerda esti állapot szerint azonban Elon Musk visszavette az első helyet 185,2 milliárd dollárral, amely 500 millió dollárral több Arnault aktuális vagyonánál.

Az 51 éves amerikai üzletember – aki tavasszal lépett a Forbes-lista csúcsára, megelőzve az Amazon.com alapítóját, Jeff Bezost – több tízmilliárd dollárt vesztett a Tesla részvényeinek csökkenésével az elmúlt fél évben.
Bezos a negyedik helyre szorult vissza a rangsorban 111,7 milliárd dollárral, a képzeletbeli dobogó harmadik fokán az energiaiparban üzleti érdekeltségekkel rendelkező indiai Gautam Adani állt, akinek nettó vagyonát 134,8 milliárd dollárra becsülik.

Fotó: forbes.com

Az üzlet és a művészet változatos összefüggéseit sokféleképpen boncolgathatjuk (még bizonyára fogjuk is), ám ebben a cikkben egy pár olyan külföldi és hazai példát nézünk meg, ahol a vállalatok nyíltan élnek a kulturális pozicionálás szofisztikált (és korántsem öncélú) marketingeszközével.

A cég és környezete – a rejtett fenntarthatósági faktor

A globális fenntarthatósági trendek és irányvonalak többirányú elvárhatóságokat rónak a vállalatokra. Ezeknek (a környezetvédelmi előírásokon felül) a cégek részben a CSR-politikán, részben pedig a társadalmi-kulturális szerepvállalási programokon keresztül kívánnak általában megfelelni. A megfelelés, a megfelelni akarás azonban nem holmi kényszer: ezekkel az üzenetekkel (például a kortárs művészetekkel való harmonikus és hangsúlyos kapcsolódással) egy normális gazdasági környezetben igen könnyen stabil versenyelőnyt szerezhetnek a pályatársakkal szemben.

Vizuális világunkban fokozottan igaz, hogy egy kép többet mond ezer szónál. Lehetne hosszasan írni a portfólióban a céges gyűjteményekről, de mennyivel nagyobb (mondhatni globális) sztori az, hogy például a Siemens szerepvállalásával valósulhatott meg a Német művészet Kínában című csoportos kiállítás Pekingben, olyan világhírű művészek részvételével, mint Georg Baselitz, Karl Otto Götz, Katharina Grosse, Anselm Kiefer, Alicja Kwade, Sigmar Polke, Neo Rauch, Gerhard Richter és Katharina Sieverding! A cég honlapján (mégpedig a fenntarthatósági résznél!) a Siemens Arts Program még meg is különbözteti a vizuális művészetek területén végzett céges aktivitásokat, a zenei terület pártfogását és a művészeti oktatásban betöltött pozícióit.

Vajon miért fontos egy olyan cégnek, mint a Siemens, hogy ilyen, az üzleti profiltól látszólag idegen területekre is komoly anyagi és emberi erőforrásokat fordítson B2A- (business-to-arts) konstrukcióban?

A fejlett nyugati világban a társadalom szövetét és működési mechanizmusait globális összefüggésekben vizsgálják és értelmezik, sőt ennek állapotát nemzetstratégiai kérdésként is kezelik. Nyilvánvaló tény, hogy a mai kulturális-gazdasági környezetben minden összefügg, és ha az egyik fogaskerék megáll, az minden bizonnyal kihatással lehet a többire is. De mi köze van ennek a művészetekhez?

A művészet mint a társadalom és a gazdaság motorja

A vezető hatalmak kiélezett gazdasági versenykörnyezetében az innováció létkérdés, mint ahogy a fenntartható társadalmi működés okán az emberek elégedettsége és jólléte is. No de honnan jön az innováció? Természetesen a kreatív gondolkodásból. És az vajon honnan ered? Nyilvánvaló, hogy nem máshonnan, mint a művészeti nevelésből és a megfelelő, gondoskodó neveltetésből, ami azt jelenti, hogy a gyermek 10–15 éves kora között megkapja azokat a lehetőségeket és impulzusokat, amelyek szabadságot és sokirányú készségeket adnak neki (zene, tánc, színjátszás, írás, rajz és festés, barkácsolás, azaz kognitív, vizuális és manuális foglalkozások révén – lásd az amerikai filmekben…). Ezek által nyilvánulhatnak meg szabadon azok a rejtett képeségek, amelyek kibontakoztatásával lehet majd később matematikus, közgazdász, fotós, orvos vagy éppen művész. Boldog, kiegyensúlyozott ember, aki azt csinálhatja (a társadalom hasznos tagjaként), amiben a legjobb, amire született.

Ha ezt nem kezelik stratégiai kérdésként, az értéklánc nem valósul meg, a tehetségek elvesznek, az innovációs erőforrások elapadnak, és a társadalom elveszti a versenyképességét, egyáltalán: a fejlődésének és fennmaradásának esélyét. (Remélem, hogy ez a felfogás rövidesen itthon is gyökeret ver.)

A jó döntések alfája

A felnőttkori művészet- és kultúrafogyasztásban az a trükk, hogy mi még itthon nem is tudjuk, milyen fontos. Az üzleti szektorban – a világ fejlettebbik részén – már régen rájöttek, hogy a napi rutin (racionalizálás, analizálás, szintetizálás stb.) kiöli az emberekből az érzelmi intelligenciát, ami pedig a valóban jó döntésekhez egyszerűen elengedhetetlen. (Köztudott, hogy a legracionálisabban meghozott döntés is érzelmi alapokra vezethető vissza.) Szükséges ezért „bevinni a rendszerbe” egyfajta visszaérzékenyítést, ami nemcsak feltölt érzelmileg, de tágítja a világképet is, és rávilágít a valódi prioritásokra. Ilyen egy jó könyv, a zenehallgatás, a film, a mozi, a színház, a művészeti közegben való megmártózás: múzeumok, kortárs kiállítások vagy éppen a műgyűjtés. Egyszerre lassít, szemlélődővé tesz, egy közösségi élmény pedig emocionálisan feltölt és energetizál. (Ennek hiányában fordulnak elő olyan sorozatos kiégések, mint például nálunk Magyarországon, hogy az egészségügyi problémákról ne is beszéljünk. Vagy ez az oka annak a jelenségnek is, amiről a HR-esek panaszkodnak, hogy tudniillik sorozatban interjúztatják az olyan jelentkezőket, akik nulla érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Gondold csak végig!…)

Amerikában az elnök nem csupán „pofavizit” miatt ül a gazdasági elittel az operában, hanem azért is, mert ezzel is demonstrálják, hogy ők rendszeresen eleget tesznek ennek a társadalmi elvárásnak.

Csak semmi barkácsolás!

A művészet és az üzlet kapcsolódását meg kell hagyni a szakembereknek. Sajnos nálunk számtalan olyan példát láttam, amikor a cégvezető kétes ízléssel kiválasztott „műalkotásokkal” rakta tele az irodákat. Nem érdemes ilyenbe laikusként belebonyolódni, vannak erre megfelelő gyors képzések vagy szakemberek. Delegáljunk!

Az üzleti iskolákban tőlünk nyugatabbra mindenütt oktatják a művészet és üzlet kapcsolatrendszerét, mechanizmusait és protokolljait. „Gyere hozzánk, hogy megtudd, hogyan változtathatja meg az üzlet a világot!” – hirdeti az amerikai Babson College üzleti főiskola, melynek aulájába belépve máris kortárs művészettel találja magát szemben a hallgató. Londonban az Arts and Business egyszerre közelít a művészeti világ és az üzleti szektor felől a kapcsolódási problematikákhoz, megoldásokat és skilleket kínálva mindkét terület számára.

Networking, mindenekfelett

A Márkamonitor előző számában a Kortárs művészet a márkakommunikációban című cikkemben már felvillantottam a BMW Art Car kollekciójának zseniális koncepcióját. Az egyik fotón éppen Jeff Koons látszott munka közben, és megmutattuk az elkészült, nevéhez kötődő autó-műalkotást is. A BMW kulturális üzeneteihez hozzájárul a BMW Art Journey program is, amelyben egy-egy képzőművész időnként világ körüli utat nyerhet, és ennek dokumentálása folyamatos és izgalmas tartalmakat és üzeneteket jelent a szabadságszerető célközönség felé (szerintem zseniális…).

Egy másik ikonikus kezdeményezésük a BMW Art Guide by Independent Collectors, amellyel rövid úton a márkához csábították azt a szofisztikált felső réteget, akik nemcsak megtehetik, hogy kortárs művek gyűjtésével foglalkozzanak, hanem meg is teszik. Mégpedig jól csinálják, és ebben az autómárka (hívatlanul, de a célcsoport örömére) stratégiai partnernek jelentkezett. Kortárs, progresszív, érték, dinamizmus, professzionalizmus – mind-mind paralel a BMW imázsával. (A Siemenssel ellentétben a BMW egyébiránt nem a központi honlapján kommunikálja ezeket a projekteket, azok „önálló életet élnek”: külön felületeken, célzott brandingtevékenységgel építi és népszerűsíti a cég e programokat a profin szegmentált célközönségei felé.)

Terek a kortárs műveknek: céges gyűjtemények varázslata

Egy céges gyűjtemény nem kis befektetés, de az eddigi tapasztalatok alapján gyümölcsöző aktivitás is lehet. A kortárs művek céges gyűjtése speciális foglalatosság: alapvetően nem lehet barkácsolni. A profi gyűjtemény profi kurátort és gyűjteménykezelőt feltételez. A céges gyűjtés (ahogy egyébként a magángyűjtés is) nem holmi archiválás vagy kincsképzés – ezek leginkább a klasszikus műgyűjtés velejárói. A kortársban irányítani lehet, sőt illik irányítani a dolgokat – ez benne a szép. Iránymutató beszerzéseket kell eszközölni, melyekkel ígéretes művészek ígéretes programjai mellett teszi le a gyűjteményező a voksát – ezzel validálva és felemelve, erősítve és propagálva az illető művész világ felé intézett üzenetét és programját. (Nem mellesleg ezáltal növelve a cég befektetésének értékét is.)

Milyen üzenetei lehetnek a világ felé egy céges gyűjteménynek a márkáról?

• Ez a cég progresszív, nem hátrafelé tekintget, hanem határozottan előrenéz.
• Nemcsak megteheti, de meg is teszi, hogy áldoz a művészetre, a környezete kultúrájára.
• Nem csupán a profit lebeg a szeme előtt, hanem kész vissza is adni a társadalomnak.
• Mindezt profin teszi meg, megfelelően kiválasztott művészeti szakemberek bevonásával.
• A szakmailag jól felépített gyűjtemény a befektetők érdekeit is jól szolgálja.
• A cég ura a helyzetnek: jelen van itt és most, és ez megbízhatóságot, biztonságot sugall.

A világban se szeri, se száma az üzletemberek filantróp szerepvállalásainak. A személyes brandingben (erről majd egy következő cikkben lesz szó) is szerepe van/lehet a műgyűjtésnek, még akkor is, ha nem magán-, hanem céges gyűjteményről van szó. Egy cégvezető attitűdje fémjelezhet egy márkát, és ha ő fontosnak tartja a művészettel való foglalatosságot, ez a fogyasztókban a márka pozitív megítéléséhez is hozzájárulhat.

A számos világmárkát (Converse, Samsonite, Christie’s) birtokló François Pinault gyűjteménye legendás, Velencében több impozáns épület is az övé, ahol a kollekció a nagyközönség számára megtekinthető. Bernard Arnault, a világ legnagyobb luxuscégének (LVMH Moët Hennessy – Louis Vuitton) tulajdonosa alapítványt hozott létre, és Párizs mellett csodás kortárs művészeti múzeumot és kiállítóteret terveztetett Frank Gehry amerikai sztárépítésszel (sokszoros co-branding!…). A Fondation Louis Vuitton komplexuma évente több tízezer látogatót vonz, öregbítve a márka jó hírét.

Ezek a konkrét és személyes megnyilvánulások, szereplések korántsem az illetők egójának sziporkái. Személyes márkájukat állítják a cég brandjének és egyben a társadalomnak is a szolgálatába. Hogy ez esetleg képmutatás? Meglehet, de az ego sosem lehet több a márkánál. Az ego az egyén kis világát őrzi a világgal szemben, a brand pedig kizárólag egy kollektív tevékenység eredményeként megélt sikerre épülhet csupán, folyamatosan kiérdemelve a világ elismerését.

Kortárs művek a munkatérben

„Az új központunk olyan hely, ahol találkozások történnek – ideértve a művészettel való találkozásokat is. Nagyon örülünk annak, hogy a fontos kortárs művészek az alkotásaikat új központunk nyilvános részében mutatják be” – írja Joe Kaeser, a Siemens vezére a cég honlapján.

A kortárs művészet megjelenése az irodákban és a közösségi terekben nem új keletű jelenség, a jelentőségét azonban itthon még kevesen ismerték fel. Sokszor találkozom olyan friss, hírértékkel posztolt vagy cikkben mutogatott irodákkal, amelyekből a kortárs művészet egyszerűen kimaradt. Ez véleményem szerint manapság több, mint hiba, pedig ez a nem értés sajnos meglehetősen általános. Jobbára az oktatási rendszerünk hiányosságából fakad, de ez tudatosan korrigálható. Több megoldás is létezik, hogy jól csináld.

Egy ígéretes hazai kezdeményezés: a Well Galéria dinamikus modellje

Az épületek energetikai tanúsítványához hasonlóan működik az amerikai Well Standard rendszer, amely az épületek lakhatóságát vizsgálja behatóan. Ennek van egy kulturális faktora is, amellyel kapcsolatban egy figyelemre méltó program született a közelmúltban.

A Bánáti + Hartvig építésziroda felkérésére elindítottuk a BH Well Galéria projektet, melynek célja, hogy a tervezőiroda közösségi tereiben kortárs alkotásokat helyezzünk el. A statikus „kortárs képek lógnak a falakon” modellel szemben ez egy dinamikus modell, melynek lényege, hogy a képek egy kurátori munka eredményeként időnként cserélődnek. Az időszakosan (kortársgaléria-protokollok szerint) rendezett megnyitók alkalmat teremtenek a partnerek meghívására, hírértéket, eseménymarketing-tartalmakat generálva a cég számára. A munkatársak a program keretében kortárs művészeti oktatást is kaphatnak, találkozhatnak a művészekkel, és így, a „hazai pályán” közelebb kerülnek az alkotásokhoz, a kortárs művészet megértéséhez. A modell ugyan nonprofit, de nem zárja ki a vásárlás lehetőségét sem, sőt akár alkalmat is adhat a dolgozók véleményét is kikérve céges gyűjtemény építésének elkezdésére is.

A kulturális pozicionálás, a kreativitás és a humán faktor előtérbe helyezése a kommunikációban (és így ez a program is) kiválóan illeszthető az employer branding irányvonalaihoz, elősegítve a toborzás és a munkaerő-megtartás folyamatait.

Most a cikk végén gondolkodj el azon, hogy nálatok milyen típusú B2A-program lehetne előnyös, mit lehetne könnyen és frappánsan elindítani. Ez az attitűd vagy stratégia ugyanis nem méretfüggő, csupán arra kell figyelni, hogy a co-branding alapelvén friss cégnek kezdő, feltörekvő cégnek feltörekvő művész (emerging artist), nagy cég pedig leginkább beérkezett művész (established artist) legyen az első választottja, mert a dolgok így működnek jól és kiegyensúlyozottan.

Hajrá, és sok sikert!

Szerző: Gajzágó György │ art ambassador, A2B-B2A stratéga │ Interart Alapítvány

E-mail: gyorgy.gajzago@artcenter.hu

Gajzágó György írása eredetileg a Márkamonitor 2019/2. számában jelent meg. 

Az LVMH részvényeseinek éves közgyűlésén Bernard Arnault vezérigazgató rekorderedményekről számolt be: a bevétel 5 (az organikus bevétel 6), a profit pedig 6 százalékkal emelkedett. A geopolitikai történések, a gazdasági és pénzügyi bizonytalanság ellenére az Egyesült Államokban és Európában folytatódott, Ázsiában pedig visszatért a cégcsoport növekedése.

Jean-Jacques Guiony pénzügyi igazgató prezentációjából kiderült, hogy az LVMH legnagyobb piaca az Egyesült Államok (a bevétel 27%-a), de Ázsia már majdnem ugyanekkora részt, 26%-ot képvisel, amihez Japán további 7%-ot tesz hozzá. Európa a bevételek 18%-át, Franciaország további 10%-át adja.

A 37,6 milliárd eurós teljes bevételből 12,8 milliárdot a divat- és bőráruk, 12,0 milliárdot a „válogatott kiskereskedelem“ ad, emellett 5,0 milliárd az illatszerek és kozmetikumok, 4,8 milliárd a borok és szeszesitalok, 3,5 milliárd pedig az ékszerek és órák értékesítéséből folyt be. Valamennyi üzleti egység egyszámjegyű növekedést jelentett 2016-ban. Jövedelmezőség szempontjából kissé más képet mutatnak az üzletágak: a 7,0 milliárd eurós profitból 3,9 milliárdot a divat- és bőráruk, 1,5 milliárdot pedig a borok és szeszesitalok adnak.

Márkák szintjén a Louis Vuitton hagyományos és új termékvonalainak sikerességét és kiemelkedő profitabilitását, a Fendi fejlődését, a Donna Karan eladását és a Rimowamegvásárlását, a Parfums Christian Dior sikeres termékfejlesztéseit, a Bvlgari és a TAG Heuer piacrész-növekedését, valamint a Sephora növekedését emelték ki. Utóbbi valamennyi piacán és az e-kereskedelemben is fejlődni tudott.

A csoport emellett adósságát csökkenteni, szabad cash flow-ját pedig növelni tudta. Az igazgatóság részvényenként 4 eurós osztalék fizetésére tett javaslatát a közgyűlés elfogadta. Ez az összeg már tartalmazza a 2016. december 1-jén kifizetett 1,4 eurós osztalékelőleget is. Ezzel az elmúlt öt évet tekintve az LVMH osztaléka éves szinten 9 százalékos átlagos emelkedést mutatott.

Amellett, hogy az LVMH meg kívánja erősíteni globális vezető pozícióját a luxustermékek piacán, 2020-ig ambiciózus környezetvédelmi és fenntarthatósági célokat is megfogalmaztak:

• a karbon-alap fejlesztése
• a kreativitás öko-design szolgálatába állítása
• a tehetségek széles körű vonzása és számukra fejlődési lehetőség biztosítása
• a vállalkozói szellem fenntartása és fejlesztése digitális projekteken keresztül
• a know-how fenntarthatóságának és átörökíthetőségének biztosítása

A vállalatot Paul Morsczeck alapította. 1937-ben fia, Richard vezette be a piacra az alumínium bőröndöket, amelyek mintája könnyen felismerhetővé teszi a cég termékeit. Az ő fia, Dieter pedig 1976-ban vízálló fémtáskákkal jelentkezett, melyek a filmesek, fotósok és újságírók kedvenc útitársaivá váltak. A RIMOWA 2000-ben a polikarbonát bőröndökkel forradalmasította az iparágat, 2014-ben pedig ezt bőrrel kombinálva megalkotta a Bossa Nova exkluzív sorozatot. Nemrég pedig a Lufthansa partnereként bevezették a Bluetooth-alapú elektronikus csomagcímkét is.

Most Dieter Morszeck – kétéves egyeztetési folyamatot követően – 640 millió euróért értékesítette a vállalat 80 százalékos tulajdonrészét az LVMH luxuskonszern részére. Vezetői funkcióit megtartja, míg Alexandre Arnault társ-vezérigazgató lesz a cégben. A cél a növekedés felgyorsítása, a két vállalkozás közös értékeinek talaján. A tranzakció kapcsán Bernard Arnault a német családi vállalkozások vitalitását és termékeik kiváló minőségét emelte ki. A RIMOWA termékei 65 ország mintegy 150 üzletében érhetőek el, a cég forgalma az idén a várakozások szerint meghaladja a 400 millió eurót.

A RIMOWA a társadalmi felelősségvállalás terén is aktív. A Bossa Nova sorozat eladásaiból az Amazonas vidékén szociális projekteket megvalósító Association Saúde e Alegriát segítik; a RIMOWA Dieter Morszeck Alapítvány Németországban és külföldön a tudományos kutatáshoz, közegészségügyhöz, oktatáshoz és humanitárius segélyekhez nyújt támogatást; de a repüléshez kötődő különleges kapcsolat nyomán egy Junkers F-13repülőgép hétéves újjáépítési folyamatában is részt vettek.

A rugalmasság és a kívánatos márkák a növekedés kulcsai a vezérigazgató szerint.

Az LVMH Moët Hennessy Louis Vuitton luxusipari konglomerátum 35,7 milliárd eurós rekordbevétellel zárta a 2015-ös évet, amely 16%-os növekedés a megelőző esztendőhöz képest. Az organikus növekedés 6%, az üzemi nyereség 6,6 milliárd euró. A csoport különösen jól teljesített Európában, az Egyesült Államokban és Japánban, míg az egyéb ázsiai piacok ezzel ellentétes tendenciát mutattak.

Bernard Arnault vezérigazgató a bizonytalan gazdasági és geopolitikai környezetben elért jó eredményeket a minőség iránti elkötelezettségnek, üzletágaik rugalmasságának, innovációs kapacitásának és agilis vállalkozó szellemének, valamint márkáik kívánatosságának tulajdonította.

A Louis Vuitton márka ikonikus termékei és új modelljei egyaránt sikeresnek bizonyultak, a Fendi bőráruk kivételes növekedést mutattak, míg a Donna Karan és Mark Jacobs márkák esetében a termékvonalak átalakításán dolgoznak.

A parfüm-kozmetikum üzletágban a hagyományos termékek és az újdonságok is jól teljesítettek, a Christian Dior piaci részesedésének növelését különösen fontosnak tartják.
Az ékszerek és órák között a Bvlgari-kreációk és a márka saját üzletei kiváló évet zártak, míg az óramárkák teljesítményét a többmárkás szaküzletek óvatos beszerzési politikája befolyásolta. A TAG Heuer Google-lel és Intellel közösen fejlesztett okosórájának piaci bevezetését egyértelmű sikerként értékelik.

A kiskereskedelmi üzletágban a Sephora valamennyi piacán tovább tudta növelni a részesedését, viszont a DFS-t – kivéve a japán üzleteit – rosszul érintette az ázsiai gazdasági helyzet alakulása.

2016-ban folytatódó növekedésre számít az LVMH.

(Fotó: Christian Dior)

Az LVMH első féléves bevétele 16,7 milliárd euró, ami 19 százalékkal (organikusan 6 százalékkal) haladja meg az előző évit.

Bernard Arnault elnök-vezérigazgató szerint az eredmények az erős márkákra és a vállalkozó szemléletű menedzsmentstílusra vezethetőek vissza. A második negyedév az elsőnél is dinamikusabb volt, ekkor 23 százalékos (organikus: 9%) többletet produkált a luxuskonszern az előző év azonos időszakához képest.

A növekedés elsősorban Európa és az egyesült Államok jó teljesítményének köszönhető. Valamennyi üzletág növekedett, de a borok és szeszesitalok szegmens megérezte a kínai készletcsökkentések hatását.

Az egyes márkák terén a Louis Vuitton Nicolas Ghesquière irányításával készült új termékvonalainak sikerét és a kiemelkedő profitabilitást, a Parfums Christian Dior (főleg az ikonikus J’adore és Miss Dior) kiemelkedő eredményeit, a Bvlgari új Lvcea női óráinak jó fogyását és a TAG Heuer alaptermékekre fókuszáló új pozicionálását, valamint a Sephora erősödő pozicionálását és egyre eredményesebb fizikai és online jelenlétét emelték ki.

Az év második felében folytatólagos befektetéseket terveznek a márkaépítésben és földrajzilag is tovább terjeszkednek az ígéretesnek tartott piacokon.

(Fotó: Louis Vuitton 2015 ősz/tél, Series 3, Juergen Teller és Bruce Weber)

A világ vezető luxus-konglomerátuma, az LVMH Moët Hennessy Louis Vuitton 2001-től 2010-ig összesen 17,1 százalékos részesdést szerzett a nagyrészt családi tulajdonban álló Hermès divatcégben, amelyet később 22,3 százalékra növelt. Utóbbi márka a kezdetektől ellenségesen viszonyult a felvásárláshoz, és több bírósági eljárást is indított: 2011-ben a meglévő részesedésük megőrzéséért, 2012-ben pedig bennfentes kereskedés és a részvényárfolyam manipulálása vádjával. Mindeközben kemény szavak is elhangzottak, a felvásárlási kísérletet a nemi erőszakhoz hasonlították a Hermès vezetői, és közölték, hogy a két cégnek a tulajdonviszonyokon túl semmi köze egymáshoz. 2012 végén az LVMH is perelt, többek között zsarolás és tisztességtelen verseny miatt. (A teljes jogi folyamat itt követhető.)

A napokban az LVMH közleményt adott ki, mely szerint a felek a párizsi kereskedelmi bíróságon megegyeztek, hogy a jó viszony helyreállítása érdekében az LVMH – amennyiben ezt november 25-ei közgyűlésén jóváhagyják – részvényesei számára kiosztja a birtokában álló Hermès részvényeket, és a csoport fő tulajdonosa, a Christian Dior a birtokába került papírokat szintén továbbosztja tulajdonosai felé. A kisebbségi érdekeket biztosító és különleges papíroktól pedig legkésőbb 2015. szeptember 3-áig válik meg az LVMH. Bernard Arnault, a csoport vezére azt is kijelentette, hogy az elkövetkező öt évben sem ő személyesen, sem bármely általa irányított vállalat nem fog nagyobb részesedést szerezni, mint a mostani felosztással a birtokába kerülő 8,5 százaléknyi papír. A megállapodás érvényét veszti abban az esetben, ha a jelenlegi többségi tulajdonos H51 megválna irányító tulajdonrészétől.

A közlemény a kockázatok között annak veszélyére is felhívja a figyelmet, hogy a Hermès részvényeinek ára a tranzakciót követően eshet, nem utolsósorban a kiosztott papírok utáni jövedelemadó-fizetési kötelezettségek következtében.

(Fotó: Hermès 2014 tavaszi kampány)