A bérlők főleg júliusban és augusztusban igyekeztek megadni a bérbeadók által elképzelt bérleti díjat, szeptemberre ugyanakkor a lendület kifulladt, a nyár végi átlagos 221 ezer forinthoz képest ősz elején már csak 219 ezer forintért kerestek bérleményt. Az ismét szélesebbre nyíló árolló hatására a bérbeadóknak többet kell várniuk arra, hogy megtalálják a megfelelő fizetőképes bérlőt, és megkapják az elképzelt bérleti díjat.

A kínálati és keresleti oldal közötti feszültséget, a sokaknak egyre kevésbé megfizethető albérletek növekvő számát látva nem véletlen, hogy kormányzati szinten is foglalkozni kezdtek a lakhatási problémák enyhítésével, és többek között a rövid távú turisztikai kiadás vizsgálatát, a lakásépítés gyorsítását, valamint a kollégiumi férőhelyek bővítését tűzték ki célul. A Rentingo arra hívja fel a figyelmet, hogy a lakás- és kollégiumépítéseknél gyorsabb megoldást hozhat a szektor piacbarát szabályozása, amelyhez kapcsolódóan az albérletkereső platform hazai tapasztalatok és nemzetközi gyakorlatok alapján három plusz egy javaslatot fogalmazott meg.

1. Kedvező adókörnyezet. Segíthet az albérletkínálat növelésében, ha az adózási szabályok a hosszú távú lakáskiadást preferálnák az airbnb-zéssel szemben. Jelenleg a bérbeadásból származó jövedelem után 15 százalék személyi jövedelemadót kell fizetni, rövid távú lakáskiadás esetén viszont szobánként évente csak 38.400 forint az adó, ami egyértelműen a turisztikai célú lakáskiadóknak kedvez. Példaként az Egyesült Királyságot említi a bérbeadó platform, ahol úgy igyekeznek elérni a kínálat bővülését a klasszikus bérbeadásnál, ezen belül is az olcsóbbnak számító szobakiadásnál, hogy a jövedelem évi 7.500 fontig adómentesnek minősül, amennyiben a bérbeadó saját lakásának egy részét adja ki.
2. Kaucióbiztosítás bevezetése. A Rentingo szerint sokaknak jelent gondot az önálló életkezdéshez, de az albérletváltást is nagyon megnehezíti, hogy előzetesen rendelkezni kell az első havi bérleti díjon felül kaucióként általában kettő havi bérleti díjjal. Amennyiben utóbbit a bérlő ki tudja váltani egy havonta fizetendő kaucióbiztosítással, akkor kevesebb az azonnali fizetési kötelezettsége, a bérbeadó pedig a biztosítás révén magasabb kárfedezethez jutna.
3. Kauciópénztár. A bérlők gyakran szembesülnek azzal, hogy a bérbeadó sajátjának tekinti a kauciót, és a szerződés lejáratakor gondot jelent visszakapni az összeget, miközben a kaució arra szolgálna, hogy fedezze az esetleges károkat. A fejlett albérletpiaccal rendelkező országokban a kaució összegét a bérbeadónak kötelezően be kell fizetni egy kauciópénztárba, a betett összegre járó kamat a bérlőt illeti, és a bérbeadó csak számlával igazolt kiadást érvényesíthet a kaució terhére.

+1. Bérbeadó védelme. A jelenlegi jogi szabályozás a birtokvédelem intézményével a nem fizető bérlőt védi. Elsőre meglepőnek tűnhet, de a teljes bérlői közösség érdeke egy olyan szabályozás kialakítása lenne, ahol a nem fizető bérlők esetén a lakhatást, mint alapjog biztosítását még átmeneti időre sem a bérbeadótól várná el a törvény. Az állam most gyakorlatilag a tulajdonosokra hárítja ennek a kockázatát és költségét, és ez akadályozza, hogy a jelenleg üresen álló lakások egy része megjelenjen a hosszú távú bérlakáspiacon.

Photo by Patrick Perkins on Unsplash

A koronavírus-járvány első, tavaszi hullámát követően nagyjából nyárra közelítették meg a budapesti albérletpiacon az árak az év elejei szintet: a Rentingo.com elemzése alapján kínálati oldalon ugyan már májusban 160 ezer forint fölé emelkedett az átlagár, a keresleti oldalon ugyanakkor csak júliusban közelítette meg a 150 ezer forintot. Ezt követően azonban a szeptemberi tanévkezdésre sem állt vissza a piac, folyamatos visszaesés volt tapasztalható, majd a járvány második hullámának fellángolása és a vészhelyzet novemberi kihirdetése után lényegében beszakadt a budapesti albérletpiac keresleti oldala, ami az árak zuhanását eredményezte.

A Rentingo.com adatai azt mutatják, hogy a vészhelyzet november elejei kihirdetését követően tömegesen kerültek a piacra a lélektani 100 ezer forintos havidíj körül bérelhető lakások, amelyek közül sokat korábban a kollégiumokból kikerülő, de Budapesten maradó egyetemisták vettek ki. Az elemzésből kiderül, hogy ma a fővárosban stabilan 150 ezer forint alatt van egy átlagos albérlet havidíja, ugyanakkor az év elejéhez hasonlóan ismét jobban szétnyílt az olló a kínálati és keresleti oldal között, ami azt mutatja, hogy a bérbeadók közül sokan kivárnak vagy nem követik a piaci változásokat.

A közösségi albérletkereső 2020. január-november közötti adataiból az is kiderül, hogy a piac változásaira a bérbeadók közül sokan elsőként a kauciós feltételek megváltoztatásával reagálnak. A szűkülő keresletben tehát először kedvezőbb kauciós feltételekkel próbálnak bérlőt találni, majd ezt követően, második lépésben csökkentenek árat. Márciusban és júliusban jól megfigyelhető volt ez a tendencia, amely előszele a későbbi, végül ősszel bekövetkezett árversenynek, és nagy valószínűséggel a jelenleg látványosan csökkenő kereslet hatására az év végén, jövő év elején ez ismét megfigyelhető lesz majd.

A Rentingo.com megállapítja, hogy az idei év két meghatározó piaci tendenciája, az Airbnb-s lakások albérletesedése, valamint a járvány hatására csökkenő kereslet abba az irányba tolják a bérbeadókat, hogy a lakáskiadásra egyre inkább szolgáltatásként tekintsenek, és több időt, energiát fordítsanak a megfelelő bérlő megtalálására. Ennek megfelelően a kiadott lakásokat is érdemes „kiadva” státuszban megtartani az albérleteket kínáló adatbázisokban, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a következő bérlőt éppen egy ilyen köztes időszakban találják meg.

A koronavírus-járvány nehéz helyzetbe hozott számos olyan vállalkozást, amely bérelt helyen működik és ez felveti azt a kérdést, hogy milyen jogi lehetőségei vannak a bérlőknek a díjak csökkentésére vagy a fizetés késleltetésére. Az egyik leginkább érintett szektor a turizmus: a március 28-tól életbe lépett kijárási korlátozás szigorúan értelmezve megtiltja a hotelekben történő szálláshely-szolgáltatás igénybevételét. Ezt megelőzően is több hotel bezárását, átmeneti szünetelését eredményezte a március 16-án bevezetett korlátozás, amelynek eredményeképpen külföldi magánszemélyek Magyarországra nem utazhatnak be. A kiskereskedelem egyes szereplőit is komolyan érinti a járványhelyzet, hiszen a kormányzati intézkedések kifejezetten nem tiltják ugyan az olyan üzletek nyitva tartását, amelyek nem a napi fogyasztáshoz szükséges alapvető fontosságú cikkeket árusítanak (ilyen például a könyvesbolt és a ruhaüzlet), a kijárási korlátozás miatt a vásárlók elmaradása azonban közvetett módon mégis az üzletek bezárását eredményezheti.

A szállodákat védi a kormányrendelet, a kiskereskedelmi üzleteket nem

Dr. Rada Mátyás, a Kapolyi Ügyvédi Iroda munkatársa szerint a szállodaingatlant üzemeltető bérlőknek átmeneti segítséget jelenthet, illetve a bérbeadókkal szembeni alkupozíciójukat erősítheti az a kormányrendelet[1], amely kimondja, hogy többek között a turisztikai szolgáltatást nyújtó ágazatok esetében a nem lakás céljára szolgáló helyiségre vonatkozó bérleti szerződéseket 2020. június 30-áig nem lehet felmondással megszüntetni, valamint a veszélyhelyzet ideje alatt a bérleti díj nem emelhető. A kormányrendelet értelmében tehát a bérbeadó az említett időpontig nem szüntetheti meg a bérleti szerződést rendkívüli felmondással, amennyiben a bérlő a bérleti díj megfizetését bevételek hiányában nem tudja teljesíteni. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a bérbeadó továbbra is követelje a bérleti díjakat, illetve a késedelmes fizetés miatt késedelmi kamatra, illetve esetlegesen késedelmi kötbérre igényt tartson. A plázákban, bevásárlóközpontokban és egyéb épületekben található üzletek bérlői ugyanakkor nem részesülnek jogszabályi védelemben a nyilvánvaló nyitvatartási és vásárlási korlátozások ellenére sem.

A bíróság előtt a vis maior nehezen védhető, ezért a közös megegyezés a megoldás

Felmerül a kérdés, hogy túlélésük érdekében a kereskedelmi és szálláshely-szolgáltatási tevékenységet folytató bérlők alappal hivatkozhatnak-e a koronavírus-járványra, mint olyan vis maior helyzetre, amely mentesíti őket a bérleti díj megfizetésének kötelezettsége, illetve a bérleti díj késedelmes megfizetéséből eredő szerződésszegésért való felelősség alól. A Kapolyi Ügyvédi Iroda munkatársa szerint mivel a bérleti szerződésekben a vis maior általában olyan, a felek ellenőrzési körén kívül eső eseményeket jelent, amelyek a bérlet tárgyául szolgáló épületet vagy annak egy részét károsítják vagy elpusztítják, a bérleményt a bérlő számára birtokolhatatlanná vagy használhatatlanná teszik (ilyen például tűz, árvíz, vagy akár háborús események), a koronavírus-járvány okozta helyzet kapcsán a „használhatatlanság” új értelmezése merülhet fel. A Kapolyi Ügyvédi Iroda álláspontja szerint ugyanakkor jelen pillanatban támogató jogértelmezés hiányában teljes biztonsággal nem mondható ki, hogy egy bérlő sikerrel tudna bíróság előtt arra hivatkozni, hogy a járvány miatt a bérleményt az adott célra nem tudta használni, ezért mentesül a bérleti díj megfizetése alól. Mindemellett azért is kérdéses, hogy ez a hivatkozás megállja-e a helyét bíróság előtt, mert a létező joggyakorlat alapján leginkább a bérlő üzleti kockázata, ha adott esetben ellenőrzési körén kívül eső ok miatt nem tudja teljesíteni a bérleti díj megfizetésére vonatkozó kötelezettségét. A bérbeadótól pedig nem várja el egyetlen jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezés sem, hogy átvállalja annak kockázatát, ha egy hotel vagy egy üzlet működtetése veszteséges. Mivel a koronavírus-járvány és annak hatásai példa nélküliek, így a bérleti szerződésekben általában nincsenek is olyan részletes rendelkezések, amelyek a bérlők számára a helyzetre szabott engedményeket, enyhítéseket tennének lehetővé.

Üzleti megfontolásból azonban a bérbeadóknak hosszú távon mindenképpen jelentősebb érdeke fűződhet az egyébként megbízható bérlők megtartásához, mint a bérleti díjak szigorú behajtásához, valamint a késedelmes fizetés miatti szankciók alkalmazásához. Az érintett szektorokban máris számos esetben tapasztalható, hogy a bérbeadó és a bérlő a bérleti szerződések módosításáról egyeztetéseket folytatnak, és a bérbeadók különféle könnyítéseket biztosítanak a bérlők számára. Dr. Rada Mátyás mindazonáltal emlékeztet rá, hogy a könnyítések megadását inkább a bérbeadó üzleti érdekei diktálják, nem pedig a szerződésből vagy valamely jogszabályból eredő konkrét előírások, illetve hogy a már említett támogató jogszabályozás hiányában jelen válságos időszakban a bérbeadók és a bérlők fokozottabb együttműködése és egyeztetése jelenthet átmeneti megoldást.

[1] 47/2020. (III. 18.)