A színes virágoskertek létesítésével nemcsak az éppen uralkodó növény-divatirányzatoknak hódolhatunk, hanem a beporzók munkáját – és egyben fennmaradását – is segíthetjük. Aki kerttel vagy akár nagyobb erkéllyel rendelkezik, annak érdemes méhlegelőt is telepíteni, ami akár több száz vagy ezer méhnek biztosíthat kellő tápanyagot. Fontos szempont, hogy az elültetendő növényeket olyan, nálunk honos fajtákból válogassuk össze, amelyek kora tavasztól egészen késő őszig aktívak.

A méhek és egyéb beporzók fennmaradásáért folytatott harcban a SIÓ, hazánk egyik legnagyobb gyümölcslégyártója is aktívan részt vesz. A vállalat bejelentette, hogy idén is folytatja a 2022-ben indult együttműködését az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettel (OMME), amelynek keretében ősszel 5 000 méhlegelő magkeverék csomag kiosztását tervezi iskolás gyerekek részére, valamint széles körű edukációs kampánnyal, pénzadománnyal, és országos aktivitásokkal támogatja a szervezet munkáját. „A beporzók nélkül nem teremne őszibarack, meggy vagy éppen alma – így felelős vállalatként számunkra kiemelten fontos a védelmük. Legfontosabb célunk, hogy minél szélesebb körben – beleértve a jövő generációját is – megismertessük azokat a lehetőségeket, amelyekkel bárki tehet a méhállomány fogyatkozása ellen, és támogathatja ezeket a szorgos rovarokat a munkában” – mondta Mészáros Dezső, a Sió-Eckes Kft. ügyvezető igazgatója.

Az öt legkülönlegesebb szorgos beporzó

A legkönnyebben a dongó néven közismert poszméhek ismerhetők fel, hiszen zömök, dúsan szőrözött testük révén népszerű aktivistái az erdőszéli réteknek, virágos tisztásoknak. Nevük és hatalmas termetük ellenére békés kis rovarok, nem támadók, és fullánkjukat csak ritkán használják. Egyben ők a tavasz legelső hírhozói, hiszen elsőként porozzák be a korai virágokat. Őszi pusztulásuk része az ökoszisztémájuknak, egyedül a királynő telel át, így ő jelenti a túlélés zálogát.

A méhek általában társas lények, de számos olyan vadméhfaj található, akik inkább egyfajta magányos harcosként végzik tevékenységüket. A lucernák legfontosabb beporzói, a szabóméhek kisebb üregekbe vagy a növények száraiba telepednek, fészkük pedig olyan kis cellák sokaságából áll össze, amelyeket általában az általuk kivágott rózsafélék leveleivel bélelnek.

Bár a zengőlégy egy rendkívül gyors szárnymozgású faj, tevékenységét leginkább a hidegebb éghajlatú és alpesi területeken végzi, de Magyarországon is mintegy 390 fajuk ismert.

Elsőre talán furcsán hangzik, de a szinte némán repkedő pillangók is éppúgy kiveszik részüket a pollinációból, mint zajosabban zümmögő társaik. A hatalmas, sok színben pompázó szárnyú nappali pillangók hosszú pödörnyelvük segítségével nyerik ki a legmélyebb helyekről a port, amit utána a következő virágra visznek. Közülük is kiemelkedik a kacsafarkú szender, amely az Amerikában őshonos kolibrikhez hasonlóan, villámgyorsan szálldogál kertünk virágai között.

A virágok általában nappal mutatják legszebb oldalukat – és ekkor vonzzák leginkább az apró virágporfutárokat is –, mégis léteznek olyan fajok, amelyek az éjszaka aktív beporzókkal alakítottak ki hosszú távú kapcsolatot. Minden bizonnyal az esti pávaszemes szender (a nyitóképen) a leglátványosabb egyedük, hiszen nagy és színes szárnyán jól láthatóan rajzolódik ki a pávaszemre emlékeztető alakzat. Bár elsőre ijesztő lehet az esti órákban érkező rovar, mégis fontos, hogy amennyiben a házunkba tévedt, ne bántsuk, hiszen ő is fontos munkát végez bolygónk érdekében. Óvatosan tereljük ki az ablakon vagy finoman fogjuk meg és engedjük el a szabadban.

Dr. Bereczki Ibolya, a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület elnöke beszédében kiemelte, hogy korunk politikai, gazdasági, társadalmi változásai közepette egyre égetőbb, hogy a magyar múzeumok felismerjék, miként járulhatnak hozzá egy békés, fenntartható jövő építéséhez és eme tevékenységeiket tudatosan alkalmazzák, felerősítsék. A Beporzók napja megünneplése is része a fenntarthatóságra nevelésnek, mindezzel a múzeumok fontos társadalmi szerepet vállalnak fel.

Buzár Ágota, a Magyar Természettudományi Múzeum általános és közművelődési főigazgató-helyettese előadásában bemutatta a Zümmögés a múzeumban – Tehetsz Méh Többet! interaktív tárlatot, amely egyedülálló módon, rovarperspektívából mutatja be a méhek szerepét, felhívja a figyelmet a méhek és más beporzók globális pusztulásának beláthatatlan következményeire, és jó példát mutat a velük való együttélésre. Európa legnagyobb beporzó-tárlata elsősorban az iskolás korosztályt célozza meg, a fiatalok akár egy biológiaóra keretében ellátogatva ismerkedhetnek meg a méhek és más beporzók munkájával és a mézfogyasztás jótékony hatásaival.

Dr. Vásárhelyi Tamás biológus, a múzeum egykori főigazgató-helyettese, jelenleg önkéntese, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület és a Pulszky Társaság tagja, a Beporzók napja egyik ötletgazdája előadásában elmondta, hogy rovarok, és különösen a beporzók nélkül nem tudna fennmaradni a mai élővilág. A növényzet legnagyobb részében virágos növényekből áll, azoknak több mint 80%-át állatok, zömmel rovarok porozzák be. A beporzók nélkül megbillenne a mai növényvilág, és inogni kezdene minden tápláléklánc és táplálékhálózat, ami a növényekből indul ki. A rovarvilág pedig bajban van, mert globálisan 1-1,5 százaléka tűnik el évente. Az idén 5. születésnapját ünneplő Beporzók napja e globális környezeti problémára és a beporzók kulcsfontosságú szerepére kívánja felhívni a figyelmet.

A Beporzók napja esemény megszervezésében a múzeumok kulcsfontosságú szerepet töltenek be; nemcsak méhlegelők, rovarszállók telepítésével, amellyel példát mutatnak a látogató iskoláknak, óvodáknak, magánszemélyeknek, de kiállításaikkal, foglalkozásaikkal, online megjelenéseikkel is nagy hatást gyakorolnak a látogatókra, ismereteket terjesztenek, edukálnak, pozitív attitűdöt alakítanak ki. A korábbi példák is azt mutatják, hogy sok múzeum vállalkozott arra, hogy a legötletesebb módokon kapcsolja össze a rovarokat, a virágokat és a beporzást a saját működési területével – írják.

A múzeumi programok és a múzeumok támogató hozzáállása a beporzó rovarokhoz sokat segíthet abban, hogy az állampolgárok megértsék: át kell alakítanunk a gondolkodásunkat. Ennek legegyszerűbb módja a virágok ültetése, a virágokat látogató rovarok segítése vízzel, búvóhellyel, fészkelőhellyel.

Az Európai Bizottság eredeti javaslattervezetének a célja az volt, hogy az uniós jogszabályokba olvassza az Európai Élelmiszerbiztonsági Felügyelet (EFSA) 2013-as útmutatóját a méhekre veszélyes növényvédő szerek visszaszorításáról. Az útmutató elmagyarázta, hogyan kellene bevizsgálni a növényvédő szereket ahhoz, hogy az azután alkalmazott szerek ne veszélyeztessék sem akut, sem krónikus módon a méheket. A növényvédő szerek csak akkor maradhatnának a piacon, ha a vizsgálatokon megfelelnek.

Azonban több tagállam ellenezte a javaslatot, végül a Bizottság kénytelen volt olyan kompromisszumot javasolni, amely csak az akut kitettség ellen védte volna a méheket.

„Elfogadhatatlan, hogy tagállamok ellenezzék az EFSA méhekre vonatkozó 2013. évi útmutatójának maradéktalan végrehajtását” a méhek ügyében, fogalmaz a Parlament a szerdán elfogadott állásfoglalásban. „A bizottsági rendelettervezet csak a mézelő méheket érintő akut toxicitás tekintetében vezet be módosításokat (…), ugyanakkor nem szól a mézelő méheket érintő krónikus toxicitásról, sem pedig a poszméheket és a magányos méheket érintő toxicitásról.” A tervezet ráadásul „nem a tudományos és műszaki ismeretek legfrissebb fejleményeit tükrözi” és „nem változtatná meg a védelem szintjét”.

A képviselők hangsúlyozták: a Bizottságnak nem kellett volna kompromisszumot kötnie, hanem élhetett volna teljes hatáskörével, mivel a méhvédelmi kritériumokat kifogásoló 16 tagállam nem alkotott minősített többséget.

Az állásfoglalás ezért most a legújabb tudományos és technikai tudáson alapuló, új jogszabálytervezet benyújtására kéri a Bizottságot.

A jelentéstevő szerint

„Nem támogatjuk, hogy erőtlenek legyenek a méhekre veszélyes növényvédő szerek alkalmazhatóságára vonatkozó feltételek. Az a kérdés, hogy komolyan gondoljuk-e a környezet védelmét. Komolyan gondoljuk-e az élőlények védelmét? Komolyan gondoljuk-e a Green Dealt? Az eredmény egyértelmű: az Európai Parlament túlnyomó része nem akarja, hogy a méhek védelmét szolgáló jogszabályt felvizezzék. Arra kérjük tehát a Bizottságot, hogy olyan jogszabálytervezetet terjesszen be, amely kiszűri a beporzókra legveszélyesebb növényvédő szereket” – mondta a környezetvédelmi bizottság elnöke, Pascal Canfin (RE, Franciaország).

A következő lépések

A Parlament az állásfoglalást abszolút többséggel: 533 szavazattal, 67 ellenszavazat és száz tartózkodás mellett fogadta el, így nem engedte tovább a bizottsági javaslatot. Az Európai Bizottságnak most új javaslatot kell beterjesztenie.

Háttér

A képviselők kiemelik, hogy a Bizottság szerint „az európai vadon élő beporzó rovarok valamennyi fajtájának – beleértve a vadon élő méheket, a zengőlégyféléket, a nappali lepkéket és az éjszakai lepkéket – előfordulásában és sokféleségében nagyarányú csökkenés” figyelhető meg, és „számos beporzófaj van, amely kihalt, vagy amelyet kihalás fenyeget”.

Csak az Európai Unióban a gabonafajták 84 százalékának, a vadvirágfajok pedig 78 százalékának léte legalább részben az állati beporzástól függ. Az Unió éves mezőgazdasági termelési értékéből 15 milliárd eurónyi közvetlenül a beporzó rovarokhoz köthető.