A pandémia nem erősítette vagy népszerűsítette a digitális oktatást, hanem felhívta a figyelmet a már meglévő problémákra – hangzott el a Telenor digitális oktatási programja, a HiperSuli tanévkezdő, pedagógusoknak szóló szakmai napjának kerekasztal beszélgetésén. A hátunk mögött lévő időszak a legtöbbek számára inkább keserű emlékként él a távoktatás alatt átélt erőfeszítések miatt, azonban pozitív hozadéka is volt a korábban nem tapasztalt helyzetnek.

„Az egyik legfontosabb elem, hogy a tanárok megtanultak egymástól tanulni – mondta Horváth Ádám, a Digitális Jólét Program szakértője, a Makerspace közösségi alkotóműhely szakmai vezetője. – Az egész oktatási rendszer egy „startup-állapotba” került; az volt a kérdés, hogy miként oldjunk meg olyan problémákat, amelyekre még nincsen megoldás. A digitális oktatásra való átállás egy olyan helyzetet teremtett, ami pontosan olyan, mint a való élet. Erre kellene felkészíteni a gyerekeket, hogy tudják, semmi nincs előre kitalálva, közösen kell a problémának a megoldását, sőt sokszor magát a problémát is feltárni.”

Az együttműködést és a megoldásra való fókuszálás fontosságát Balatoni József „Jocó bácsi”, történelemtanár is kiemelte, aki a kezdeti nehéz időszakot követően a diákjaival közösen fedezte fel az oktatásra alkalmas applikációkban rejlő lehetőségeket, de a tanár kollégákkal is rengeteg segítséget nyújtottak egymásnak. Ezek pedig mind olyan előremutató tevékenységek, amelyekre a jövőben is lehet építeni.

Rövid előzetes:

A tankönyvek sorsa és a számonkérés a 21. században

Fontos tanulsága az elmúlt időszaknak, hogy a gyerekek figyelmét egyre nehezebb lekötni olyan kérdésekkel, amikre a tankönyvek zárt és világos választ adnak. Prievara Tibor digitális oktatási szakértő, a Tanárblog szerzője szerint arra van szükség, hogy a diákok olyan feladatokkal dolgozzanak, amelyekkel azonosulni tudnak, amelyek kapcsolódnak az élethelyzetükhöz. „Ha megértjük, hogy ez miért fontos, akkor talán a tudásátadás felől elmozdulhatunk a tudásépítés felé. Hiszen 2021-ben mindenki belátja, hogy már nem, vagy csak kevéssé az fog számítani, hogy adott ponton mennyit tud a diák, sokkal inkább az, hogy mennyit képes megtanulni” – magyarázta Prievara Tibor.

Egyes oktatáskutatók szerint a tankönyvekkel – mint a napi tanmenetet meghatározó eszközökkel – szakítani kellene, ugyanis nem feltétlenül segítenek a gyerekek lekötésében. „A tankönyvekben minden lineárisan van leírva, tehát a gyerekek semmilyen módon nincsenek rákényszerítve arra, hogy a megoldást saját maguk találják meg” – tette hozzá Horváth Ádám.

Azzal kapcsolatban, hogy miként volna legideálisabb egy diák tudásának értékelése a jelenlegi oktatási rendszerben, a résztvevők más-más álláspontot képviseltek. Balatoni József szerint az is kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e számonkérésre. Úgy véli, hogy ideális számonkérésről akkor lehetne beszélni, ha minden diák a képességeinek és az adott tudásszintjének megfelelő bírálatban részesülhetne. Ugyanakkor hozzátette, hogy ez rendkívül időigényes, és az erre szánt plusz időt be kellene számítani a pedagógusok munkájába.

Prievara Tibor úgy látja, hogy értékelésre, számonkérésre mindenképpen szükség van. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tudásnak nem az abszolút, hanem a hozzáadott értékét kellene nézni. „Amikor annak idején kötélre másztunk az iskolában, voltak, akik csak lógtak a kötélen, mások pedig villámgyorsan fel-, majd lemásztak. A következő héten megint ez a feladat következett ugyanilyen teljesítményekkel, előbbiek egyest, utóbbiak pedig ötöst kaptak. Senki nem jött oda megnézni, hogy az alulteljesítők hogyan lehetnének jobbak, milyen izomcsoportot kéne erősíteni, milyen technikát kéne alkalmazni.” Pedig a szakember szerint ha egy kicsit tud fejlődni a diák, azt már lehetne jobb érdemjeggyel díjazni, ezért is fontos az abszolút helyett a hozzáadott érték bírálata.

Horváth Ádám szerint egy összetett, komplex mérés-értékelési rendszerre lenne szükség, amit minden iskola a saját elképzelései szerint alakíthatna ki. Ez olyan célkitűzéseket tartalmazna, amelyekből világosan látszik, hogy a diák milyen tudással és képességekkel tud továbblépni az intézményből.

Ilyen lehet a jövő iskolája

Az elkövetkező 5-10 év iskolája talán még nagyobb változást hoz a gyerekek egymás közti kommunikációjában, együttműködésében. Ehhez viszont sokkal több témahétre és projektmunkára lenne szükség, ahol a különböző területeken tanuló diákok csapatban, együtt dolgozhatnak, találhatnak megoldásokat. „Nem az ismeret vagy a jegy lesz a cél, hanem az, hogy közösen létrehoznak egy városmodellt vagy megoldanak egy, az iskolában felmerült problémát” – mondja Horváth Ádám.

Prievara Tibor ekkora távon nem számít gyökeres változásra, szerinte a pedagógia az egyik legkonzervatívabb szakma. Mindemellett a közelmúltban átélt helyzet elültette az új csírákat a hazai tanártársadalomban, hiszen aki korábban hallani sem akart a digitális eszközök igénybevételéről, az is rákényszerült arra, hogy elsajátítsa, beépítse tanítási módszereibe az új technológiákat, technikákat. „A változás mindenképpen el fog indulni, de nem felülről, hanem aluról, tehát a pedagógusoknak ezt saját maguknak kell majd kikényszeríteni” – magyarázta a szakember.

Hallgassa meg a teljes beszélgetést:

Nálatok ki mosogat el? A Zewa a házimunka témáját körüljárva elkészítette legfrissebb online felmérését, amelyben 200 kisgyermekes szülőt kérdezett meg arról, hogyan viszonyulnak a háztartáson belüli feladatmegosztás kérdésköréhez. A válaszadók döntő többsége, 75 százaléka szerint a házimunka nem csak a nők kizárólagos feladata. A számok ezzel szemben azt mutatják, hogy a hazai gyakorlat szerint a nők több mint kétszer akkora részt vállalnak a házimunkából (69 százalék), mint a megkérdezett férfiak (31 százalék).

Tehát akkor mégis, ki mosogat el? A választ egészen biztosan mindenki kitalálta már: a nők szerint a nők, a férfiak szerint pedig a férfiak!

A kutatás valóban arról árulkodik, hogy ebben a kérdésben nincsen egyetértés, és mindkét nem túlbecsüli az általa végzett házimunka mennyiségét: a nők állítják, az általuk elvégzett otthoni feladatok aránya 80 százalék, míg a férfiak úgy gondolják, a tennivalók közel felét ők intézik.

Abban a kérdésben azonban már teljes az összhang, hogy a ház körüli tennivalók a férfiakra, míg a mosás inkább a nőkre hárul, azonban az is kirajzolódik a számokból, hogy ezt a feladatot a hölgyek nem is szívesen engednék át a párjuknak.

A Zewa kutatása mindemellett arra is kitér, hogy a szülők szerint mennyire fontos a gyermekeiknek közvetített minta. A válaszadók döntő többsége, 97 százaléka szerint gyermekük jövőjét nagyban befolyásolja az, hogy milyen példát látnak otthon. Jellemzően törekszenek is arra, 87 százalékuk tartja fontosnak, hogy olyan családban neveljék csemetéiket, ahol az otthoni higiéniai feladatok és a gondoskodás a család minden tagjának közös felelőssége, hogy gyermekük egyenlőbb családi környezetben nőhessen fel. A válaszadók közel harmada nem veszi figyelembe gyermeke nemét, ha házimunkáról van szó, így a fiúgyermekeket sem kíméli, ha a takarítás és rendrakás terén kölcsönös munkamegosztásról van szó.

#GondoskodniEgyüttJó

A Zewa termékeivel, innovatív megoldásaival és újdonságaival folyamatosan arra törekszik, hogy elősegítse az otthoni gondoskodást. Sokan még ma is úgy gondolják, a házimunka és az otthoni tennivalók elvégzése csak az édesanyák felelőssége. A gyermekek jövőjét azonban nagyban befolyásolják azok a példák, amelyeket szülőként mutatunk, és amit otthon látnak, azt tekintik természetesnek. „A Zewa nagyra értékeli azokat a családokat, ahol a gondoskodást, az otthoni feladatokat férfiak és nők közös feladatuknak tekintik, mert ezt a példát követve a gyermekek sokkal nagyobb eséllyel teljesedhetnek ki az élet különböző területein. Mindennek kifejezéseként indítottuk útjára Gondoskodni Együtt Jó kezdeményezésünket, amelyhez immáron neves szakértők is csatlakoztak és aktívan kiállnak velünk együtt a közös gondoskodás népszerűsítése mellett” – mondja Forgách Réka, a Zewa brandmenedzsere.

A márka Gondoskodni Együtt Jó témáját olyan elismert szakértők támogatják és erősítik, mint Balatoni József, alias Jocó bácsi, az ország legnépszerűbb történelemtanára, író és blogger, Deliága Éva ismert gyermekpszichológus és integratív gyermekterapeuta, valamint Szél Dávid apablogger, pszichológus és egyetemi oktató.

„Hiszek abban, hogy a gyermekek közti egyenlőséget már egészen kicsi korban meg kell teremteni, meg kell nekik tanítani együtt, közösen dolgozni. Fontos, hogy mintát mutassunk nekik arról, hogy például a házimunka vagy a rendrakás az osztályteremben közös feladatunk, nem várható el, hogy mindent a lányok végezzenek. Igenis a fiúknak is ki kell venni belőle a részüket, hisz ők is ugyanúgy a család, az osztályközösség tagjai, ezért együtt, közösen vállaljuk az ehhez kapcsolódó feladatokat is” – foglalja össze Jocó bácsi.

„Valahogy csak nagyon kevés tevékenységemhez tudom kötni, hogy igen, ezt azért csinálom, mert férfi vagyok, és hát az otthoni, háztartási és gyereknevelési, szülői feladatok biztosan nem ilyenek. A pár- és családterápiás munkám során is azt látom, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha az emberek meg tudnának szabadulni a hagyományos szerepelvárásoktól. De nem hiszem, hogy bármilyen otthoni szerepet, feladatot érdemes lenne összehozni az apasággal vagy az anyasággal, ezek nemtől függetlenül egyszerűen csak ott vannak. Amit aztán nem árt, ha valaki megcsinál” – vallja Szél Dávid.

„Apa és Anya. Szülőtársak, partnerek. Együtt. Ezt akkor fogja így érezni a gyermek, ha mindketten aktívan jelen vannak az életében és osztoznak a feladatokban. Nevelni, tanítani, értéket közvetíteni elsősorban nem a szavak útján, hanem tettekkel lehet, amihez idő kell. A feladatok megosztásával pedig értékes időt nyerhetünk” – összegezi a témával kapcsolatos gondolatait Deliága Éva.

Légy részese annak a kezdeményezésnek, amellyel a Zewa népszerűsíti a közös gondoskodást a családban! Látogass el a Zewa Gondoskodni Együtt Jó kampányának weboldalára és állj ki Te is a közös gondoskodás mellett!

A Gondoskodni Együtt Jó kampányfilmet ITT tudod megnézni.