Április 13-án 21:30-kor debütál a Showder Klub 34. évada az RTL KETTŐ műsorán. Az ezt követő hetekben, vasárnap esténként érkeznek az új epizódok, így tavasszal és nyáron sem lesz hiány poénokból, nevetésből és fergeteges szórakozásból.

A Showder Klub folyamatosan bővülő társulata idén 18. éve nevetteti a nézőket aktuális, közéleti humorral. Az évek telnek, a társulat bővül, van azonban, ami nem változik: a rajongók ismét egy nevetésektől hangos, felejthetetlen évadra számíthatnak, amely tele lesz ikonikus sztárokkal, ígéretes újoncokkal és önfeledt pillanatokkal.

Az új évadban a humor nagyágyúi mellett feltörekvő új csillagok is nevettetik majd a nagyérdeműt hétről-hétre. Az új évadban fellépnek: Csenki Attila, Aranyosi Péter, Bellus István, Major Vanda, Elek Péter, Török Ádám, Nagy Kitty, Szomszéd Néni Produkciós Iroda (Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs), Orosz Gyuri, Záhonyi-Ábel Dávid, Lukács Betti, Kéfer Ádám, Rekop György, Gajdos Zoltán, Horváth Gábor, Valtner Mályki, Szabó Balázs Máté, Felméri Péter, Said Dániel, Badár Sándor, Ács Fruzsi, Hajdú Balázs, Fülöp Viktor, Mogács Dániel, Magyed, Bruti, Redenczki Marcsi, Trabarna, Lovász László, Szobácsi Gergő, Beliczai Balázs, Benk Dénes, Sípos Orsi, Noé Bex, Badár Tamás, Baranyai Barna, Tóth Edu és Gaál Dani.

Az évad első epizódjában, április 13-án 21:30-tól Csenki Attila, Aranyosi Péter, Benk Dénes és egy feltörekvő új tehetség, Major Vanda osztja majd a poénokat az RTL KETTŐ műsorán.

Április 13-án 21:30-tól Showder Klub új évad az RTL KETTŐ műsorán:
https://rtl.hu/showder-klub/2025/04/07/uj-evad-vasarnap-rtl-ketto

Horváth M. Judit férjével, Stalter Györggyel több mint tíz év alatt készítette el a magyarországi cigánytelepeken és a városi gettókban élő romák életét bemutató anyagát, a Más Világot.  A művész elmondta: a munka során kirakósként összeáll a történet, amit a képekkel el szeretne mondani – ahogy az írásban is eljön egy pont, amikor már „a regény írja önmagát”. Amikor ez a folyamat elkezdődik, akkor jön a fotográfus tudatossága: hogyan lesz ezekből a képekből egy történetet elmesélő, egységes anyag. „Nem véletlenül elkapott fotókból áll össze a Más Világ, a képeken szereplőkkel tudatosan dolgoztunk együtt. A fotós fejében nagyon határozott kép, forgatókönyv él – ez esetben a kiszolgáltatottságról –, és megkeresi hozzá azt a helyzetet, azt az embert, akivel együttműködve ezt a történetet a fotó eszközeivel el tudja mondani.” Cigány származásúként ezt a felvállalt közösséget akarta bemutatni, nem volt benne naiv világjobbító szándék.

Hajdú D. András dokumentarista fotósban ugyanakkor megvolt ez a naivitás, amikor kéthónapos munkával megörökítette Dr. Hardi Richárd szemorvos munkáját a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Saját szemével akarta látni, mi az igazság, és hírét akarta vinni. A dokumentarista fotográfiának ez lehet az eredménye: a fotók rendszerszintű változást képesek elérni – ebben az esetben megtörtént, a sorozat is közrejátszott abban, hogy több száz millió forint értékű kórház épül Kongóban. Hajdú D. András is tudja, képeivel milyen történetet akar elmondani, de spontán fotózik: megvárja, amíg szembe jön az a szituáció, amire ehhez szüksége van. „Sőt, ha úgy érzem, hogy egy-egy képem jobbnak-szebbnek-kerekebbnek láttatja a történetet, mint amilyen az valójában, azt ki szoktam szedni a sorozatból. Nem szeretném, hogy olyat sugalljanak a fotóim, ami nem igaz.”

 Tombor Zoltán a divatfotós felelősségéről is beszélt. A dokumentarista fotós „nem tehet bele még egy puskát a háborús képbe, ha az eredetileg nem volt ott”. A divatfotós viszont nem tudósít, hanem kitalál és előre megtervez dolgokat, melyet megfilmesít. Ilyenkor a fikció sokszor többet mond el a valóságról, mint az maga, és ha a megrendezett helyzet hatékonyabban meséli el a történetet, akkor azt kell választani.

Gőbölyös Luca képzőművész, a Budapesti Metropolitan Egyetem fotográfia képzésének vezetője is ritkán készít „talált” képeket. „Amikor valamiről beszélni akarok, hosszú folyamat alatt hozok létre róla egy vizuális végeredményt.”  Hitvallása szerint a személyes válik általánossá, ezért konceptuális sorozatait mindig valamilyen személyes élmény generálja.

Tombor Zoltán elmondta: szerinte Magyarországon a divatfotózás mint műfaj szinte nem is létezik, inkább a termékeladáshoz és a női szépséghez kapcsolódó alkalmazott munkákat hívják így idehaza.  Az amerikai vagy a nyugat európai fashion fotó soha nem játszott egy ligában a hazaival és ez különbség egyre jelentősebb. „A nemzetközi divatfényképezés rangja és szerepe eltérő a hazai megítéléstől. Juergen Teller munkái a londoni National Portrait Gallery-ben a Picasso kép mellett lógnak, nincs kvalitásbéli különbség a műfajok között.”

Gőbölyös Luca Flusser “csatorna elméletére” hivatkozva hozzátette: nem a létrehozás szándéka dönt arról, milyen műfajba soroljuk be az adott képet, hanem a terjesztés csatornája. „Nem létezik szigorú kategorizálás, határvonal, a képek folyamatos metamorfózisban vannak, attól függően sorolódnak be, hogy hol jelennek meg.”

Badár Tamás, a Metropolitan fotográfia alapszakának hallgatója – aki emellett gyermekkora óta bűvész – arról beszélt, hogyan döntheti el a pálya elején lévő fotós, mi lesz: divatfotós, konceptuális fotós vagy dokumentarista. „Nagyon hiszek a mester-tanítvány kapcsolatban, a legfontosabb, hogy megkeressük a mestereinket. Ez után a tanítvány elkezdi vizsgálni magát, mi az ő útja, ha szerencsés, ráérez, ha nem, majd évek múlva vált műfajt, amikor megtalálja.” Hozzátette: nyolcéves korában találta meg a mesterét a bűvészetben, és 11 évesen tudta, a bűvészet melyik ágát szeretné művelni.

A résztvevők arról is beszéltek, jelent-e fenyegetést az Instagram a profi fotósokra. Ezzel kapcsolatban Tombor Zoltán megjegyezte: fontos különbség, hogy alkotói szándékkal készül-e az adott kép vagy sem. A „lakossági” fotózás azért nem befolyásolja a fotóművészetet, mert a kettőnek nincs találkozási pontja, hiszen más célt szolgálnak. „A fotóművészet nem az Instagramon vagy a családi albumokban ítéltetik meg. Shakespeare sem tartott attól, hogy veszélybe kerül a karrierje, mert egyre többen megtanulnak írni az iskolában. A mindenki számára elérhető fényképezőgép – a telefon – remek eszköz arra, hogy megörökítsen pillanatokat az életünkből, de ez nem művészi alkotás, inkább amatőr képi emlék.”

Badár Tamás elmondta: a közösségi médiában nem tud megvalósulni a párbeszéd a képpel. A körülötte lévő digitális zaj eltereli a figyelmünket. Ahogy Gőbölyös Luca fogalmazott: „A fotográfia technikai sport: fontos a kivitelezés, az utómunka, a kiállított kép mérete. Ez hozzáad a fotóhoz, módosítja az olvasatát.” „A kiállítótér szakralizál, a közösségi média mint közeg devalvál” – tette hozzá a beszélgetést vezető Bojár Iván András.

Gőbölyös Luca végül a szakmai felelősségről hozzáfűzte: szerinte a kamera mögött álló alkotó attitűdje meghatározza a kép olvasatát, “a szociofotó sokszor nem csinál mást mint nagyítólencsét tart a társadalom bibircsókjai elé”, ilyen módon egy hierarchikus, kívülálló viszonyt kínálva a nézőnek, ezzel szemben a fotográfus lehet empatikus, érintett, a képei, sorozatai pedig figyelem felkeltőek, gondolat ébresztőek és semmilyen módon nem teszik kiszolgáltatottá a fotográfiákon szereplőket.

A Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) online meetup-sorozata a divat, a mozgókép, a grafika és a fotográfia területe iránt érdeklődőknek szólt. A gondolatébresztő, szórakoztató és inspiráló beszélgetéseken a terület alkotói és a résztvevők fontos szakmai és társadalmi témákat jártak körül. A februári negyedik meetupon a fotográfus pályáról beszélgettek a vendégek: Gőbölyös Luca DLA habil. Balogh Rudolf díjas képzőművész, a 2009-es akkreditáció óta a Budapesti Metropolitan Egyetem fotográfia képzésének vezetője, munkái az Egyesült Államoktól Németországon és Anglián át Indiáig számos kiállításon szerepeltek; Horváth M. Judit, mással össze nem téveszthető képi világú, női szemléletű kortárs magyar fotográfus, aki férjével, Stalter Györggyel több mint tíz év alatt végigfotózta Magyarország legmeghatározóbb cigánytelepeit és a pesti gettósodó kerületekben élő romák életét; Tombor Zoltán New Yorkban élő autodidakta fotográfus, akinek munkáit többek közt a Vogue, a Harper’s Bazaar, a Time, a New York Times Style publikálta, aki az elmúlt években Londonban, Párizsban, Milánóban, Rómában és Tokióban is kiállított; Hajdú D. András fotográfus, a Budapesti Metropolitan Egyetem fotóriporteri tagozatának óraadó tanára, és a Nikon magyarországi nagykövete, aki számos helyen fotózott a pekingi olimpiától kezdve a New York-i jazzklubokon át a kongói esőerdőig; és Badár Tamás a Metropolitan fotográfia alapszakának hallgatója, emellett gyermekkora óta bűvész. A beszélgetést Bojár Iván András művészettörténész, író, környezetvédelmi aktivista vezette.