A helyzet persze továbbra is az, hogy a franciák világbajnoki címvédők, a portugálok az előző EB győztesei, a németeket meg a korábbi angol válogatott Lineker jellemezte a legpontosabban: „A futball egyszerű játék. Huszonketten kergetik a labdát kilencven percig, és a végén a németek nyernek.” 

De a szurkoló nem azért megy ki a stadionba vagy ül le a tévé elé, hogy tisztes vereségről álmodozzon. Ha a reális esélyeket nézzük, a franciák ma este megverik a portugálokat, és 7 ponttal nyerik a csoportot, a németek kiharcolják a győzelmet és 6 ponttal, másodikként mennek tovább, a portugálok pedig abban bíznak, hogy 3 pontjukkal bekerülhetnek a négy legjobb harmadik helyezett közé. Ez a realitás.

De.

Hosszú évek után azt érezhetjük, hogy van csapatunk. Ki tudunk küldeni a pályára tizenegy olyan futballistát, akik közül bár senki nem Aranylabda-várományos, legtöbbjük csak álmodozhat La Liga vagy Premier League szereplésről, de képesek küzdeni, futni, harapni, meghalni a győzelemért. A csapatnak van taktikája, a futballisták fegyelmezetten végrehajtják Rossi kapitány utasításait, és nem rezelnek be a sokkal nagyobb tudású ellenfelektől sem.

Szerdán este egy ilyen magyar válogatott léphet pályára Münchenben. Egy döntetlen is bravúr lenne, de két ponttal ugyanúgy maradnánk a csoport negyedik helyén. Tehát meg kell próbálni a majdnem lehetetlent, legyőzni Németországot, és 4 ponttal továbbjutni az egyenes kiesési szakaszba.

Ugorjunk vissza öt évet az időben…

Náksi Attila, az Éjjel soha nem érhet véget című sláger szerzője soha nem gondolta volna, hogy ennyire népszerű lesz a Soho Partyval készített dala. „Teljesen más életet él és sokkal, de sokkal nagyobb utat jár be, mint amit álmodtunk neki!” – mesélte, ahogy arról is beszélt, hogy a dal focihimnusszá válása 2016-ban kezdődött, amikor a csapat hivatalos dalának kiválasztásakor a rajongók rögtön meg is szavazták. A sláger sikereit a magyar csapat Eb-szereplése emelte új dimenzióba még ugyanabban az évben.

„Ha azt nézzük, hogy a legnépszerűbb sportág a foci, – és akár még nemzeti összetartozás sportágként is tekinthetjük -, máris jobban érthető a hozzá fűződő dal sikere is. Ahogy a kivetítőkön nézik az emberek, együtt iszogatnak, drukkolnak, örülnek vagy épp búslakodnak… Az Éjjel soha nem érhet véget egyfajta örömdallá avanzsált, és olyan összetartó boldogságérzetet ad, ami a válogatottnak szurkolók eszébe juttatja a 2016 nyarán átélt felemelő pillanatokat” – tette hozzá DJ Náksi.

A zenésznek sokat jelentett, hogy a dalnak köszönhetően ő maga is megtapasztalhatta a szurkolásban és a rajongókkal együtt éneklésben rejlő összetartó erőt. „Nagyon sajnálom, hogy nem lehetünk ott a lelátón az új szabályozások miatt. A jegyünk is rég megvolt rá. Azért már megbeszéltük a válogatott szurkolói csoportjával, hogy kiülünk a törzshelyünkre a kivetítő elé, együtt nézzük, iszogatunk közben – az erre az alkalomra készült speciális címkés Coca-Colát, rajta a dalunk refrénjével. És azt is fixáltuk, hogy megpróbálunk olyan hangosak lenni majd, hogy egészen Szófiáig elhallatsszon a szurkolásunk!” – mondta nevetve a lemezlovas.

Náksi Attila példáját követve, a jelenlegi bizonytalan helyzetben is érdemes megtalálni a módját, hogy a szurkolók tudjanak drukkolni a válogatottnak, a járvány elleni óvintézkedéseket betartva. „A sport, így a futball is megtanít megküzdeni a nehéz helyzetekkel. Ehhez nem csak fizikai, hanem mentális erő – nyugodtság, magabiztoság, küzdőképesség – is kell. A csapatjátékok még arra is tanítanak, hogy a győzelem csak együtt sikerülhet, ahol tágabb értelemben a szurkolók is a csapathoz tartoznak. A Covid-helyzettel való megküzdésben, a mentális stabilitás feltöltésében, a stressztűrő képesség fejlesztésében is ezek az erőforrások játszhatnak fontos szerepet!” – magyarázza Nagy Sándor sportpszichológus.

A szurkolás amellett, hogy ránk is jó hatással van, a kedvenc játékosainknak is segít, hiszen érezni fogják, hogy lélekben velük vagyunk. „Amennyiben a szurkolók nem lehetnek jelen fizikailag a mérkőzéseken, úgy azt az érzetet kell erősíteni, ami a mérkőzések hangulatát a lehető legjobban visszaadja. Beleértve a felfokozott várakozást, a mérkőzések előtti rituálékat, a meccsek alatti közös szurkolás lehetőségét, és a meccsek utáni sikerek ünneplését, vagy kudarcok feldolgozását is.  Ebben a saját csapattal való azonosulási formák, kellékek – hasonló mez, sál, zászlószínek – viselete mellett segíthetnek a stadionon kívüli kisebb létszámú, biztonságos férőhelyeket nyújtó, kivetítős szurkolói „pontok”, helyek (klubok, éttermek, pubok, bisztrók, teraszok, terek) biztosítása” – fűzte hozzá Nagy Sándor, aki a Coca-Cola kezdeményezésével is egyetért, hogy az egyedi, szurkolói címkés palackok is a közösségi élményhez, az összetartozás érzésének növeléséhez járulhatnak hozzá.

És amiatt is jó, ha kivesszük a részünket a szurkolásból, mert ezzel a játékosok teljesítményén is javíthatunk! „A szurkolók támogató viselkedése társas támaszt nyújt a saját csapatnak. A társas támasznak stresszcsökkentő szerepe van, a csapatnak drukkolás ösztönöz és motiválóan hat a játékosokra. A szurkolói támogatás segít a nehéz helyzetekkel való megküzdésben, az ellenféllel szembeni küzdelemben, gyakorlatilag a szurkolótábor a meccs „tizenkettedik játékosa”! – egészítette ki a sportpszichológus.