A hőterhelés és az aszály kockázata világszerte növekszik, ezért a cégvezetőknek fel kell gyorsítaniuk cselekvési terveiket azon kritikus fontosságú áruk előállításának védelme érdekében, melyek a globális népesség és gazdaság számára kulcsfontosságúak – állapítja meg a PwC kilenc árucikket vizsgáló kutatása (Climate risks to nine key commodities).

Minden forgatókönyv jelentős nyersanyagveszélyt prognosztizál

A réz-, kobalt- és lítiumtermelés több mint 70%-a – ezek a tiszta energiára való átállás szempontjából döntő fontosságú ásványi anyagok – jelentős vagy magasabb aszálykockázatnak lesz kitéve 2050-ig a magas kibocsátási forgatókönyv megvalósulása esetén. (Ez az arány ma még kevesebb, mint 10%.) Ugyanez érvényes az élelmiszernövényekre is: a világ rizstermelésének 90%-át (a mai 75%-hoz képest), a kukoricatermelés több mint 30%-át, a búzatermelés több mint 50%-át fenyegeti jelentős aszálykockázat 2050-ig.

Az elemzés szerint még ha a globális szén-dioxid-kibocsátás gyorsan csökkenne is (vagyis az alacsony kibocsátási forgatókönyv valósulna meg), a világ rizstermelésének 87%-a, a kobalt- és lítiumtermelés több mint 70%-a, valamint a bauxit- és vastermelés mintegy 60%-a kerül veszélybe 2050-ig.

Fontos, hogy ezeket a kockázatokat kezelni lehet, és a PwC 27. Globális Vezérigazgatói Felmérésében megkérdezett vezetők 47%-a már most is arra összpontosít, hogy megvédje munkavállalóit és fizikai eszközeit az éghajlati kockázatoktól.

Emma Cox, a PwC UK globális klímaügyi vezetője elmondta: „Bár a vezérigazgatók tesznek lépéseket a kibocsátások csökkentése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében, többre van szükség. A vállalkozásoknak meg kell érteniük függőségeiket és hatásaikat, illetve együtt kell működniük a kormányzati szereplőkkel és a helyi közösségekkel, hogy átalakítsák fogyasztási és termelési szokásaikat. Ez nem csak az egyes vállalkozások további sikere, hanem a globális népesség általános egészsége és jóléte szempontjából is kulcsfontosságú.”

Az alapvető árucikkek fokozott aszály- és hőkockázatnak vannak kitéve

A kritikus ásványok – a kobalt, a réz és a lítium – az elektronika és a tisztaenergia-technológiák szerves részét képezik, és bár ma még kevésbé veszélyeztetik ezeket a klímaváltozás negatív hatásai, de 2050-re ez az arány akár 70%-ra is emelkedhet. Ugyanakkor a kulcsfontosságú haszonnövények (búza, rizs, kukorica) már most is növekvő kockázatokkal néznek szembe a hőterhelés és az aszályok miatt. Ez a három termény együttesen az emberek által elfogyasztott kalóriamennyiség 42%-át teszi ki.

A legelterjedtebb és legsúlyosabb kockázat a rizst érinti, amelynek mintegy 90%-a jelentős vagy nagyobb hőstressz-kockázattal fog szembenézni 2050-re a magas kibocsátási forgatókönyv szerint. Jelenleg a rizs több mint 75%-át jelentős vagy nagyobb hőkockázat mellett termesztik, ami azt mutatja, hogy nem csak a kockázat szintje számít, hanem az is, hogy a termelők mennyire készek alkalmazkodni. Az alapvető haszonnövényeknél az aszály kockázata is jelentősen növekszik. Jelenleg a kukorica és a búza mintegy 1%-a van kitéve jelentős aszálykockázatnak, de ez az arány 2050-re a magas kibocsátási forgatókönyv szerint a kukorica esetében több mint 30%-ra, a búza esetében pedig több mint 50%-ra emelkedik.

A PwC kutatása szerint a gyártásban, a közlekedésben és az infrastruktúra területén széles körben használt létfontosságú fémek, különösen a világ bauxit- és vastermelésének több mint 60%-át érinti jelentős vagy nagyobb hőstressz-kockázat 2050-re (ez az arány jelenleg 30-50%). A magas kibocsátási forgatókönyv szerint 2050-re a világ cinktermelésének 40%-a lesz kitéve jelentős vagy nagyobb aszálykockázatnak (a mostani nullához képest).

A problémát az is nehezíti, hogy mind a kilenc kritikus árucikk termelése kisszámú országban koncentrálódik, amelyek közül sokan egyre növekvő éghajlati kockázatokkal szembesülnek. Az említett erőforrások esetében a globális kínálat legalább 40%-a – de akár 85%-a – mindössze három országból származik.

A fenntarthatóság elengedhetetlen

Bár a vállalatok és vezetőik egyre inkább felismerik az éghajlati zavarok hatását és lépéseket is tesznek ellene, ahhoz, hogy a globális gazdaság alkalmazkodni tudjon az éghajlati kockázatokhoz, holisztikus megközelítésre van szükség.

„Nem elég csak a vállalati ökoszisztémára koncentrálni, hanem az ellátási lánc egészében kell csökkenteni a káros hatásokat és kockázatokat, és minél inkább fokozni az ellenálló képességet, kihasználva a lehetőségeket olyan termékek, szolgáltatások vagy üzleti modellek kialakítására, amelyek segítik a vállalatokat és a közösségeket az alkalmazkodásban – hangsúlyozta dr. Szalay Rita, a PwC jogi és adótanácsadási területének vezető ESG szakértője. „E célt szolgálják a nemrégiben bevezetett szabályozási lépések is, melyek a nagyvállalatoktól elvárják ellátási láncaik feltérképezését, kockázati felmérését, rendszeres átvilágítását és a feltárt kockázatok megfelelő kezelését (mint pl. a magyar ESG-törvény és az EU nemrég elfogadott CS3D irányelve)” – hangsúlyozta a szakember.

Photo by Appolinary Kalashnikova on Unsplash