„A berepülés estéjén már nem indultunk el, tábort állítottunk és reggelig aludtunk. Szükség is volt a jó alvókára, mert a jég alattunk egész éjjel hangosat csattogott és időnként hatalmasat durrant – mondta el Rakonczay. – Reggel aztán, ahogy gondoltam is, az egyik sátor nálam landolt, így a szánom most kilencven kilogramm fölött van, ami azért már nem kevés…”

A gyenge havazásban másfél óra alatt érte el a négytagú expedíciós csapat a Messner-start helyszínét. Egy pillanatra megálltak, hogy nyomatékot adjanak a pillanatnak, majd irányba fordultak, és nekiindultak a több mint 900 kilométeres útnak, amely az előttünk álló, körülbelül ötven napban vár rájuk. Rakonczay Gábor első magyarként érheti el a szárazföld, vagyis az Antarktisz széléről indulva a Déli-sarkpontot. „A mély hó ellenére körülbelül három kilométer per órás sebességgel haladtunk – negyvenöt perc menet, tíz perc evés beosztással – mondta Rakonczay. – Délutánra minden egybefüggő fehér lett, tájékozódni csak a szél irányából és a mellkasra szerelt tájolóval lehetett. Az utolsó két szakaszon én vezettem a csapatot – a GPS-ről visszanézve a 4.6 kilométert egyfokos pontossággal sikerült lehoznom.”

A Déli-sark expedíció tagjai este tábort építettek – most jó néhány héten keresztül ez lesz a rutin –, és Rakonczay máris szembetalálta magát az első technikai problémával: a vadonatúj benzinfőző megadta magát. Ám a magyar extrém sportoló nem esett pánikba, hamar kicserélte az eltömődött szelepet, és egy órával később már meleg vacsorát ettek. „A csapat erős, és jókedvű – fog ez menni!” – mondta Rakonczay. Az első nap eredményeként 14.5 kilométerrel került közelebb a Déli-sarkpont.