A lap 1992-ben indult Budapesten. Az ötletgazda Lang András két gimnáziumi barátjával, Melis Andrással és Müller Miklóssal igazi garázsvállalkozásba kezdett, hogy a gombamód szaporodó kulturális programok híre minél több emberhez jusson el, ingyen. A kezdetben szerény terjedelmű kiadvány hamar ismertté és közkedveltté vált, így 1993. május 1-jén már egész napos Pesti Est Fesztet tartottak az Egyetemi Színpadon. Az évtized végére a Pesti Est megkerülhetetlen tényezővé vált a Budapesten szórakozni és kulturálódni vágyók körében, a hetilap példányszáma meghaladta a százezret, és kiépült a vidéki Est-lapok hálózat is. A Pesti Est 2020-ban már teljesen megváltozott tulajdonosi háttérrel vált a pandémia áldozatává.

A Kék Pelikan egyetlen alkalomra támasztja fel a kiadványt, amelyet a kilencvenes évek végén és a kétezres évek első felében a lapnál dolgozók állítottak össze Galambos Attila egykori főszerkesztő irányításával. Az akkori szerzők, szerkesztők egy része a mai napig a médiában dolgozik, így majdnem húsz egykori munkatárs vállalt szerepet az egyedi kiadvány létrehozásában. A lap egy egész generáció számára jelentett első számú tájékozódási forrást. „A jelenlegi szám egy igazi  »akkor és most«: azon túl, hogy sorba veszi számos budapesti mozi, színház, kiállítótér aktuális programjait, és az olvasók figyelmébe ajánlja a legizgalmasabb új megjelenéseket, megidézi a kilencvenes éveket is a korszak legjobb filmjeire, zenéire, legendás helyeire vagy éppen divatjára emlékezve” – foglalja össze a kiadvány lényegét a JUNO11 forgalmazási koordinátora, egyben a Pesti Est újjáélesztésének ötletgazdája, Teszler Tamás.

A 30 ezer példányban megjelenő kiadvány április 3-ától nemcsak a mozikban, a kiemelt szórakozóhelyeken és vendéglátó egységekben (mint például a Szabadság téri Aperitivo) lesz elérhető, de a Wolton keresztül a budapesti Wolt Market megrendelői, a Bolt taxik utasai, valamint a Cyberjump, az Elevenpark, a Laserpark, az Easy Art Space és a Light Art Múzeum látogatói is hozzájuthatnak egy-egy példányhoz a különleges kiadványból.

A Kék Pelikan története több mint tíz éve egy, a Jurányi Galéria egyik termének falára rajzolt képregénnyel indult. A személyes élményekből táplálkozó sztori később filmtervvé nőtte ki magát, amely a 2018-as Inkubátor Program gyártási támogatását is elnyerte. A film a közösség bevonásával fejlődött tovább. Csáki László író-rendező éveken át készített interjúkat olyanokkal, akiknek az életére sorsfordító hatást gyakoroltak azok a nemzetközi utazások, melyeket a kék Pelikan indigóval írt, hamisított vonatjegyekkel tettek. A film az ő történeteik szellemes, fanyar humort sem nélkülöző feldolgozása – méghozzá Magyarországon egyedülálló módon animációs dokumentumfilm formájában. A Kék Pelikan bár megszólaltat valós szereplőket is, többek között olyan színészek segítségével meséli el a történteket, mint Börcsök Olivér, Csoma Judit, Csőre Gábor, Olasz Renátó, Rujder Vivien, Thuróczy Szabolcs és Trokán Nóra.

A képzőművészi igényességgel készült alkotásban a késő nyolcvanas, kora kilencvenes évek szabadságmámora, a rendszerváltás idejének várakozással teli hangulata jelenik meg – igazi nosztalgiautazás, amelyen a felidézett tárgyak vagy olyan korabeli zenék segítségével vehetnek részt a nézők, mint az Induljon a banzáj! a Bonanza Banzai-tól, a Lidocain a Hiperkarmától vagy a Húsrágó hídverő a Kispál és a Borztól.

A film először a Tallinn Black Nights Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozik be november 11-én. A Critics’ Picks a fesztivál legújabb szekciója, melybe erőteljes és művészileg kiemelkedő alkotásokat választott be a Nikolaj Nikitin kurátor vezette filmválogató csapat. Tiina Lokk fesztiváligazgató megfogalmazása szerint olyan zseniális filmek kerültek így a programba, melyekre a gyorsan növekvő programkínálatban kiemelten szeretnék felhívni a nézők figyelmét.

„Örülök, hogy a fesztivál kurátorai számára is érthető ez a ránk, magyarokra nagyon jellemző »ügyeskedő, oldjuk meg okosba« történet, aminek alapja a szabadság iránti vágy egyetemes érzése. Izgatottan várjuk, hogy a nemzetközi közönség hogyan fogadja, milyen visszajelzéseket kapunk, és egyáltalán milyen lesz együtt nézni velük a filmet nagyvásznon.” – nyilatkozta a hír kapcsán a rendező. „Külön öröm számunkra, hogy ők kerestek meg minket, mert hallottak a filmről, és érdekelte őket. Jó látni, hogy az országhatárokon túl is működik, és hasonló módon mozgatja meg a nézőket, ahogy a hazai közönséget is, akik történeteiből – és akik számára elsősorban készült a Kék Pelikan” – tette hozzá Felszeghy Ádám, a film producere.

A Még egy nap élet című alkotás nyerte az idei Anilogue-on az egész estés animációk versenyét. A zsűri indoklása szerint „a dokumentarista jellegű, hiteles ábrázolásmód és a drámai kifejező erejű, fikciós elemek magas szintű ötvözéséért, valamint a kiemelkedő vizuális és filmnyelvi megoldások alkalmazásáért”. A film az 1975 és 2002 közt zajló angolai polgárháború borzalmait tárja elénk, mely a becslések szerint félmillió halálos áldozatot követelt. A film lengyel, spanyol, német, belga és magyar koprodukcióban jött létre, így a budapesti Puppetworks animációs filmstúdió is részt vett a film elkészítésében.

Idén öt egész estés animáció volt versenyben: a nyertes alkotás mellett Santiago Caicedo Tropical Virus című kolumbiai–ecuadori filmje, Denis Do Funan című külön díjjal jutalmazott munkája, mely 1975-ben, a vörös khmer forradalom idején játszódik, Kaspar Jancis Morten kapitány és a pókkiralynő című családi animációja és az amerikai Nina Paley új filmje, a Széder-mazochizmus, mely az ószövetségi exodus történetét groteszk animációs musical formájában dolgozza fel. Az egész estés filmek versenyében Kiss Melinda, a Metropolitan Egyetem animációs tanszékének vezetője, Drasko Ivezic horvát rendező és Piotr Kardas lengyel animációs kurátor döntöttek a fődíj odaítélésről.

Idén 30 rövidfilm versenyzett. A rövidfilmek versenyében az Ambrus Ferenc producer, Pedro Rivero spanyol és Veljko Popovic horvát rendező alkotta zsűri döntötte el, hogy a dán Martina Scarpelli Egg című filmje kapta a Best of Anilogue-Cartoon Network Díját, mely 2000 euróval jár. A zsűri kiemelte, hogy ez a film megtalálta azt a módot, hogy egy személyes témát olyan vizuális élményként ábrázoljon, amely az érzelmeket egy teljesen eredeti és jelentésteli történetmesélésbe ágyazza. Hipnotikus módon, hibátlan narrációval és minimalista, tökéletes eszközökkel fejezte ki magát a rendezőnő, amivel egészen új élményt nyújt, és teszi mindezt egy olyan témával, amihez az ember korábban nem is gondolta volna, hogy tud kapcsolódni.

Ambrus Ferenc Hegyi Olivér Take Me Please című alkotását részesítette külön elismerésben, Pedro Rivero David Doutel és Vasco Sá Agouro című rövidfilmjét méltatta, Veljko Popovic különdiját pedig Igor Grubic How Steel was Tempered című alkotása érdemelte ki, míg a közönségdíjat Lucréce Andreae Grandpa Walrus című munkája kapta.

Az ötnapos fesztiválon 14 egész estés filmet és 300 új rövid animációt láthatott a közönség. Az Anilogue fókuszában idén – az Adriai hullám vetítéssorozat keretében – Olaszország, Horvátország és Szlovénia álltak. A fesztivál vendége volt az animációs világ egyik legnagyobb mestere, a Kirikou figuráját megalkotó Michel Ocelot és a Candide című magyar alkotás francia zeneszerzője, Benjamin Efrati is.