A Fed 0,75%-kal emelte a kamatokat, és az EKB is megerősítette a júliusra tervezett 0,25%-os emelést, sőt, egy eddig meg nem nevezett mértékű, szeptemberi emelést is, melyre akkor kerülne sor, ha az infláció továbbra is magas maradna. Az európai jegybank azt is bejelentette továbbá, hogy 2022. július 1-jével befejezi az eszközvásárlásokat. A piacok némileg fellélegeztek, miután az EKB felvetette, hogy megvédené a nagyobb adósságállománnyal küzdő tagjainak egy részét az emelkedő hitelköltségektől azzal, hogy a lejáró hiteleket rugalmasan újra befekteti és létrehoz egy új „antifragmentációs” (az elaprózódást gátló) eszközt.

Kína fokozatos gazdasági talpra állása igazi fénysugárnak számított: májusban magához tért az ipari termelés. Csakhogy az elhúzódó ukrajnai háború változatlanul rányomja bélyegét a befektetői hangulatra, és Európában súlyosbodik az energiaválság, mivel Oroszország csökkentette a Németországnak, Olaszországnak és más EU-tagállamoknak szállított földgáz mennyiségét.

Júniusban lassult az eurózóna PMI-je

Forrás: Fidelity International, Bloomberg, 2022. június

Az euróövezeti üzleti aktivitás júniusban a recessziós aggodalmak felerősödésével 16 hónapja nem látott szintre esett vissza. A kompozit beszerzési menedzser index júniusban 51,9-re csökkent, ami a kereslet növekedésének megtorpanását jelzi. A legnagyobb visszaesés a feldolgozóiparban volt megfigyelhető, ahol két év óta először csökkent a termelés. Ez a folyamat júliusban felgyorsulhat, mivel az új megrendelések száma egyre alacsonyabb.

A szolgáltató szektor kibocsátásának növekedése január óta a legalacsonyabb szintre esett, mivel csökkent az új megrendelések száma. Bár a beszállítói csúszások továbbra is mérséklődnek, ez valószínűleg a termékek iránt megnyilvánuló alacsonyabb keresletnek és a jelentős raktárkészlet-felhalmozódásnak tudható be.

A munkahelyek számának növekedése 13 hónapja nem látott mélypontra mérséklődött, mivel a vállalkozások mind a gyártás, mind a szolgáltatások területén lefelé módosították a terjeszkedési terveiket. Az eurózóna inflációja magasabb volt a vártnál, és 8,6%-os mértékével júniusban újabb rekordot döntött.

Az összesített eredményvárakozás-revíziók az egyre pesszimistább gazdasági kilátások ellenére szinte minden európai ágazatban továbbra is pozitívak. A legfrissebb vállalati eredmények azt mutatják, hogy az összesített nyereségmarzsok még mindig magas szinten vannak.

„A piac azonban már most beárazta a gyengülő eredménykilátásokat, és leminősítésekre számít. Tekintettel a piac előre diszkontáló mechanizmusként betöltött szerepére, ügyelünk arra, hogy ne váljunk egyre borúlátóbbá e folyamattal párhuzamosan, mely lényegében tovább súlyosbítja a negatív hangulatot. A részvényválogatóknak lehetőségük van olyan vállalatok felkutatására, amelyeknél a nagyon negatív forgatókönyvek már be vannak árazva, és ezért korlátozott a további értékromlás esélye. Ezeknek a lehetőségeknek a megtalálását az egyes vállalatok korábbi recessziós időszakokban elért eredményeinek elemzése is elősegítheti”- tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-európai igazgatója.

Továbbra is tart az európai eredménynövekedés

Forrás: Fidelity International, Bloomberg, 2022. június

Már több mint 18 hónapja, hogy a Goldman Sachs kilátásba helyezte az új “szuperciklust”, és bár az ukrajnai háború megbonyolította a helyzetet, a tartósan magas árupiaci termékárakat alátámasztó körülmények mit sem gyengültek. A 2008-as globális pénzügyi válságot megelőző évtizedhez hasonlóan a zöld átmenet követelményei miatt bizonyos nyersanyagok iránt óriási a kereslet, és ez a jövőben is így lesz. Emiatt hosszú távon várhatóan emelkedni fog egyes fémek, pl. a nikkel, a kobalt és a lítium ára – ezek ugyanis a világ számára immár nélkülözhetetlen elektromos infrastruktúra kulcsfontosságú alapanyagai –, és a szén átárazódására is sor kerülhet. Ha ez továbbra is igaz marad, a befektetők új paradigmával kerülnek szembe.

Történelmileg, amikor az árupiaci termékek szárnyalnak, a növekedési részvények – többek között a technológiai és sok más olyan részvény, amelyek a világjárványból való globális kilábalás során látványosan meneteltek – általában kevésbé teljesítenek jól, mint a value jellegű eszközök, például a pénzügyi vagy a fogyasztási papírok. Ugyanez igaz az S&P 500 indexre is, amely történelmileg leginkább az árupiaci termékek árával ellenkező irányba tendál. Gondoljunk erre úgy, hogy a régi gazdaság áll szemben az újjal, vagy az alapvető szolgáltatók a hozzáadott értéket nyújtó szolgáltatókkal.

A szuperciklus-elmélet végső megítélése még hátravan, és addig még a helyzet is változhat. Az elmúlt hat hónap során az olajpiacon tapasztalt feszültségek enyhülhetnek, a világgazdaság kemény landolása lefelé húzhatja az árupiaci árakat, a közel-keleti és az amerikai olaj- és gázipari beruházások pedig újra fellendülhetnek.

Környezeti szempontból azonban a világ nagy része olyan pályára állt, amely a városok és az infrastruktúra ahhoz hasonló, radikális átalakítását követeli meg, amilyenre Kína 2000-es évekbeli növekedése vagy Európa és Japán 1950-es évekbeli újjáépítése során került sor. „Ha ez bekövetkezik, az egyrészt azt jelentheti, hogy a megélhetési költségekhez kapcsolódó válság egy ideig még velünk marad, miközben a strukturális infláció beágyazódik, másrészt azt, hogy a befektetők elnyerik jutalmukat azért, hogy a zöld átmenetre, például a villamosításra, új fűtési és közlekedési rendszerekre és az új élelmiszer-termesztési és -csomagolási módszerekbe irányuló beruházásokra is fordítanak tőkét” – teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Eközben a pénzügyi rendszert is megtisztíthatjuk az évtizedes központi banki bőkezűség miatt előállt tőkeelosztási hibáktól. A reáleszközök a pénzügyi eszközök rovására fognak profitálni – sok ilyen buborék már most kipukkanóban van. Mindez nem lesz egyszerű, de a rendszerváltás sosem az.

A Teslától a Texas Instrumentsen át a Shenzhou International ruházati óriásig minden cég a tevékenysége átszervezésén és a helyzet megoldásán dolgozik: a termelést és a munkaerő-felvételt leállították – vagy éppen ellenkezőleg, felpörgették, az ellenálló képesség javítása és a beszállítói késedelmek vagy áruhiány kiküszöbölése érdekében felduzzasztották a raktárkészleteiket, vagy komoly összegeket költöttek technológiai fejlesztésekre. Némelyikük külföldre helyezte át a termelést, mások haza- vagy közelebb költöztették a gyártást. Nem egyszerű deglobalizáció ez – a cégek válaszlépéseinek köre és mértéke olyan módon rajzolja újra a beszállítói hálókat és viselkedést, hogy ezeket a folyamatokat talán már pontosabb lenne a „reglobalizáció” névvel illetni.

A globális zavarok egyetlen piacot sem hagytak érintetlenül – gondoljunk csak arra, hogy még a kínai vállalatok is átalakították az ellátási láncaikat, hogy kevésbé kelljen az ország kontinentális részén zajló gyártási folyamatokra támaszkodniuk. Egy március elején készült felmérés szerint a Fidelity International elemzőinek 74%-a a Covid-járványt, 70%-a pedig a nyersanyaghiányt jelölte meg az általa vizsgált vállalatok ellátási láncaiban mutatkozó fennakadások fő okaként. Az ukrajnai katonai összecsapás azóta tapasztalható eszkalálódása csak még súlyosabb kihívások elé állította a globális ellátási láncokat.

1. ábra: A Covid és a nyersanyaghiány fennakadásokat okoz az ellátási láncokban

Merre tovább?

A szakértők nem először mondják, hogy a jelenlegi kihívások a globalizáció halálát jelentik. „Szerintünk azonban nem erről van szó. Annak alapján, amit a Fidelity globális elemzői hálózatának tagjai a „terepen” – főleg az ázsiai gyártóközpontok körül – tapasztalnak, a globalizáció él és virul, csak éppen gyors átalakulásban van. Míg ennek rövid távú hatásai egyértelműek, látjuk azokat a vállalatokat is, amelyek átalakított, a korábbinál jobban diverzifikált beszállítói hálózattal kerülnek ki a jelenlegi zavaros időszakból, ez pedig hosszú távon még ellenállóbbá teszi őket a külső megrázkódtatásokkal szemben. Mi lényegében ezt értjük reglobalizáció alatt”- teszi hozzá Al-Hilal, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Az, hogy a fentiek hogyan alakítják át három kulcsfontosságú ázsiai ágazat, a ruházati ipar, a szállítmányozás és a félvezetőgyártás területén működő vállalatok az ellátási láncukat, a Fidelity szakértői tanulmányozták az elmúlt időszakban.

A ruházati ipar és a diverzifikáció

A Nike, a Uniqlo és a Lululemon számára ruházati cikkeket gyártó Shenzhou International Group az utóbbi években változatosabbá tette az ügyfélkörét és külföldi üzemek létesítésével próbálta megóvni ellátási láncát a zűrzavaros világgazdasági események hatásaitól.

Sajnos azonban mindez nem segített a kötöttáru-előállító vállalatóriáson, mely márciusban eddigi története legrosszabb évéről tett közzé beszámolót, és 2005-ös alapítása óta először az eredménye is csökkent. A Shenzhou az elmúlt évtizedben sok más Kínában bejegyzett gyártóhoz hasonlóan úgy próbálta diverzifikálni a kockázatokat, hogy egyes műveleteket külföldre költöztetett. Azonban ahogy a Covid a leküzdésére tett jogszabályi erőfeszítéseket is rendszeresen kicselezi, a cégeknek azzal is szembesülniük kell, hogy a járvány a földrajzi megfontolásokra is fittyet hány.

Tavaly áprilisával kezdődően a Shenzhou kambodzsai és vietnami gyárait többször is utolérte a pandémia, így le kellett állítani mind a gyártást, mind a kiszállítást. A cég ekkor egyes gyártási folyamatokat a kelet-kínai Ningboban működő bázisára költöztetett át, ahol viszont magasabbak az üzemi költségek. De ez sem volt elég, mert a járvány visszatért Kína kontinentális részére és komoly fennakadásokat okozott a munkaerő-felvételi folyamatban. Amikor az év negyedik negyedévében végre teljes gőzzel beindulhatott a munka a vállalat délkelet-ázsiai üzemeiben, hirtelen 40%-kal feljebb ment a gyapot ára, ami újabb csapást mért a Shenzhou előállítási költségeinek alakulására, mivel a cég a negyedik negyedévben kénytelen volt teljesíteni a harmadik negyedévben már elvállalt megrendeléseket.

Az offshoring-erőfeszítések ellenére hasonló megrázkódtatásokkal kellett megküzdenie például a hongkongi Cirteknek is, mely Bangladesben és Vietnámban működtet gyártólétesítményeket. A Cirtekre nem csak a Covid-járvány, hanem a kínai-amerikai kereskedelmi háború és a Brexit is súlyos csapásokat mért. Kínában a textilgyárak Hebeitől Guangdongig az első negyedév javát lezárásban töltötték, és a kereslet is töredékére zsugorodott. Közülük sokan – a Hyundai Motor autógyárhoz, a Samsung tech-óriáshoz és a vízierőművek gyártásával foglalkozó Power Construction Corphoz hasonlóan – a közelmúltban a szomszédos Délkelet-Ázsia irányában (és azon túlra) terjeszkedtek, ahol olcsóbb a munkaerő, esetenként lazábbak a jogszabályok és – legalábbis erre számítottak az érintett cégek – stabilabbak az ellátási láncok. Most a világjárvány által okozott fennakadások hatására számos ágazatban valószínűleg megkezdődik e termelési hálózatok átszervezése, átalakítása.

Szállítási és logisztikai nehézségek

A globalizált világban nagy nyomás nehezedett az árrésekre – emiatt alakult ki a „just in time” (éppen időben) beszállítói rendszer, mellyel minimálisra lehetett csökkenteni a raktárkészleteket. Most a járvány arra kényszeríti a cégeket, hogy „just in case” alapon készleteket felhalmozva minden eshetőségre készen álljanak. De a raktárkészletek egy további, banális logisztikai tényező miatt is duzzadnak: az utóbbi időben szinte képtelenség teherhajót találni.

A szűk keresztmetszeteket világszerte három fő torlódási pont okozza. Az USA kikötői, főleg a nyugati parton, az elavult infrastruktúra és a munkaerőhiány miatt váltak zsúfolttá. A kínai partvidék a Coviddal küzd, az ukrajnai konfliktus pedig a Földközi- és a Fekete-tengeren okoz gondokat.

A konténerdíjak az elmúlt két évben szédítő tempóban nőttek, mert ahogy egyre többen dolgoznak otthonról, a fogyasztói kereslet a szolgáltatások felől az árujavakra helyeződött át. A teherhajók kapacitása nem tudott kellő ütemben bővülni, a profitok pedig az égbe szöktek és továbbra is rányomják bélyegüket a konténerágazatra. Miközben a szállítmányozók a konténerhiány következményeit próbálták kiküszöbölni, az öregedő nyugati kikötők azzal küzdöttek, hogy az üzemeltetők a Covid miatt az elmúlt két évben bevezetett megszorítások miatt nem fordítottak kellő tőkét a feldolgozókapacitás bővítésére. Egyes nagyobb kikötők, például Los Angeles és Long Beach nem bővítették kellő mértékben a kapacitásukat, így most nem tudnak megbirkózni a hirtelen megnövekedett kereslettel sem. A konténerhajók pedig egyre nagyobbak – jó példa erre az Ever Given nevű, 400 méteres gigász, mely egy időre teljesen megakasztotta a Szuezi-csatorna forgalmát, amikor tavaly keresztbe fordulva elállta a többi hajó útját.

Ami Ázsiát illeti, Kína nem tudta legyőzni a koronavírust, és ez megnehezítette a beérkező áruk kirakodását és a szárazföld belseje felé történő továbbítását is. A közelmúltban Sanghajban bevezetett megszorítások teljesen szétzilálták az Apple és több más cég ellátási láncát. Némelyikük az exporttevékenységét az év elején, amikor a néhai brit gyarmat az ötödik Covid-hullámmal küzdött, hongkongi és más telephelyekről Kína kontinentális részére helyezte át, de most éppen az ott kialakuló újabb hullámmal kell farkasszemet néznie. Miközben a Covid és a nyomában járó lezárások újabb és újabb kínai városokat, például Csengcsout és Hsziant vesznek ostrom alá, a kínai központi bank áprilisban már azt sürgette, hogy a logisztikai cégek kapjanak hiteltámogatást a megtépázott ellátási láncok megmentése érdekében.

2. ábra: A globális flottamérethez képest jelentősen csökkent az új szállítási kapacitás

A cégek semmit nem bíznak a véletlenre, ha a raktárkészletek mértékéről van szó. A Fidelity márciusi felmérésében az elemzők úgy nyilatkoztak, hogy az általuk vizsgált vállalatoknak kb. 10 százaléka csökkentette a raktárkészletét az előző 12 hónap során. A raktérkészlet-bővítésben többek között az alapanyag-előállítók, az ipari termelők és az informatikai vállalatok jártak az élen.

A személyautó-raktárkészletek példája jól illusztrálja, hogy mennyire alulbecsülték a vállalatvezetők az ellátási láncukba tartozó főbb alkatrészek elérhetőségének rugalmatlanságát. Amikor a járvány kezdetekor, 2020 elején szinte nullára csökkent az általános kereslet, az autógyártók lemondták a chipmegrendeléseiket. Az autókban sok olyan nagy tételben szállítható félvezetőt használnak, melyek a chipgyártók termékpalettáján az alacsony árrésű termékek közé tartoznak. Amikor hónapokkal később helyreállt a makroszintű kereslet, az autógyártók azt látták, hogy a chipgyártók már más, igényesebb termékek előállítására álltak rá, és már nem tudnak egyszerűbb integrált áramköröket szállítani.

A kevésbé igényes, nyolccollos ostyák gyártókapacitása egyáltalán nem nőtt az utóbbi öt évben, és most a korábban ilyet használó autógyárak úgy igyekeznek feléleszteni az ellátási láncaikat, hogy megpróbálják rávenni a chipgyártókat, hogy kb. kétmillió dolláros egyszeri „díj” ellenében a költségesebb, tizenkét collos gépsorokra költöztessék át az autógyáraknak szánt chipek gyártását.

Inkább helyben maradnak a chipgyártók

A kialakult helyzetre adott válaszként a kínai chipgyártók megpróbálják helyben megoldani a gyártást, hogy kiküszöböljék a globálisan tapasztalható szűk keresztmetszeteket. Több cég, például a Silergy Corp. és az SG Micro Corp. az elmúlt évben fel is gyorsította a folyamatot, hogy kikerülje az Egyesült Államok és Kína közötti, egyre fokozódó geopolitikai feszültségek hatását.

A Taiwan Semiconductor Manufacturing Co. (TSMC) nevű világszínvonalú chipgyártó kínai megfelelőjének megteremtése érdekében a kínai cégek minden trükköt bevetettek: megpróbálták elcsábítani a TSMC és annak riválisa, a Samsung Semiconductor mérnökeit, és a megszerezni kívánt külföldi szakemberek által megszokott vállalati kultúrában szokásos mellékjuttatásokat kezdtek kínálni. Az elemzők szerint ezek a praktikák eddig általában nem javították az érintett cégek versenyképességét, de a helyben történő gyártás ötlete továbbra is egyre népszerűbb – méghozzá nem csak Kínában. A Texas Instrumentshez hasonló USA-beli cégek is ezzel a modellel próbálkoznak, és maguk próbálják előállítani a szükséges chipeket, részben azért, hogy belföldre tereljék az ellátási láncukat.

Tanulságok a befektetők számára

A fenti erőfeszítések sikere azon múlik, hogy sor kerül-e a globális infrastruktúra régóta esedékes modernizálására. Az Egyesült Államok kikötőiben már hozzáláttak a konténer-feldolgozási kapacitás növeléséhez, bár ez esetenként akár újabb három-öt évbe is beletelhet, és függhet attól is, hogy a szállítási díjak továbbra is viszonylag magasak maradnak-e.

Ahogy szaporodnak a Kínát érintő makrogazdasági kihívások és világszerte nő az infláció, a már amúgy is az ellátási láncokat érintő megrázkódtatásokkal küzdő vállalatoknak még az egyre zűrzavarosabb tőkebevonási környezettel is szembe kell nézniük, márpedig a csökkenő forgalom mellett mind nagyobb jelentősége van a mérlegek stabilitásának fenntartásához egyre fontosabb finanszírozás előteremtésének is. Vegyük például az ázsiai légitársaságokat – ebben az ágazatban a cégek ritkán bocsátanak ki értékpapírokat, márpedig a Singapore Airlines, az egyik legjobb tőkésítettségű globális légitársaság, melynek ráadásul még minősítése sincs, mivel nagyon jó hozzáférése van a finanszírozási forrásokhoz, a járvány kezdete óta kétszer is új kötvényekkel jelentkezett a piacon.

3. ábra: A kínai PMI recesszióra utaló tartományba csúszott

Ami a keresleti oldalt illeti, a befektetők egyre szelektívebbé válnak. Az olyan ágazatokban működő vállalatok, mint a gépipar és a mezőgazdaság, amelyeknek a minősítésük vagy korlátozott rendelkezésre állásuk alapján pedig nagyon népszerűnek kellene lenniük, egyes esetekben nem tudtak lendületbe jönni, mivel a piac egyre érzékenyebbé válik az olyan tényezőkre, mint a kibocsátási méret, az értékeltség, vagy éppen a környezetvédelmi és vállalatirányítási aggályok.

Hiába nem ismer határokat a Covid, a földrajzi diverzifikáció még mindig ütőkártyát jelent a vállalkozások kezében. Az újabb kínai lezárások miatt minden élelmiszer- és italgyártó vállalat nyomás alá került, de a nagyobb lábnyommal, akár néhány globális leányvállalattal rendelkezők, például a Haidilao Holding International nevű hotpot-lánc mégis némi előnyt tudnak kovácsolni abból, hogy Ázsia nem minden országa kezeli egyformán a járványt.

„Hosszabb távon az újrakonfigurált félvezetőipar körül is új globális ellátásilánc-modellek fognak kialakulni. Ahogy három évtizeddel ezelőtt a csak chipgyártással foglalkozó TSMC is alaposan felrázta az akkoriban saját chipgyártó részleggel rendelkező vállalatok által uralt piacot, a közelmúltban tapasztalt ellátási fennakadások is új alapokra helyezik a modern technológiai ellátási struktúrát. A műszaki eszközök egyre nagyobb mértékű konnektivitását kihasználó termékeket előállító vállalatok, például a Tesla autógyár és a háztartási elektronikai cikkeket gyártó Midea Group vállalatóriás egyre több olyan szakembert vesznek fel, akik ismerik ezt a területet és valamilyen módon közük van a TSMC-hez. Így használják ki, hogy a nagy múltú tajvani gigavállalat mindig is szoros kapcsolatot ápolt a megrendelőivel − és egyre nagyobb arányban fogják saját maguk előállítani a termékeikhez szükséges chipeket” – mondta el Al-Hilal István.

Egyértelmű, hogy a piacvezető gyártók számára az eddigi megrázkódtatások nem a globalizáció végét, hanem egy új szakasz kezdetét jelentették, melyben újrarajzolt ellátási láncok mentén zajlik majd tovább az élet.

A Fed hozhat kellemes meglepetést Kínának

A Fidelity szerint a piac – Kínát is ide értve – nincs felkészülve a globális növekedés lendületének további lassulására. Emellett a globális likviditás vártnál gyorsabb kivonása is olyan kritikus kockázat, amely hideg zuhanyként hatna. Ezzel szemben ha megfordulna az a piaci vélekedés, hogy az infláció tartós lesz, vagy ha a Fed a vártnál mérsékeltebb likviditáskivonás mellett döntene – és ezt megfelelően kommunikálná, és 2022-ben kevesebb vagy egyetlen kamatemelést sem hajtana végre – az kellemes meglepetésnek számítana.

Fektessünk kínai ingatlanba?

A kínai ingatlanszektor egyszerre kínálhat lehetőségeket és kockázatokat. A közelmúltban támogató jellegű szakpolitikai beavatkozásokra is volt példa, de a Fidelity nem számít a hatályban lévő szigorító intézkedések teljes visszavonására. Az ingatlanpiac konszolidációs fázisban van, amelyet a finanszírozási költségek kettőssége hajt – ez utóbbi az ingatlanfejlesztők növekedését meghatározó egyik fő tényező. A jó minőségű, tőkeerősebb ingatlanfejlesztők kedvező helyzetbe kerülnek. Ők lesznek az ágazat konszolidációs tendenciájának fő haszonélvezői, mivel továbbra is képesek finanszírozáshoz jutni, emellett a stabil üzleti modellek és a vonzó földportfóliók is előnyükre szolgálnak majd. „A kínai ingatlanszektorban azonban továbbra is fennmarad a volatilitás, különösen a gyengébb magas hozamú kötvények esetében. Ezért a gondos kiválasztás kulcsfontosságú lesz” – tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Hol tart az ESG?

Ami a fenntarthatósági trendeket illeti, Ázsia el van maradva a fejlett piacok mögött. De mivel a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási (ESG-) tudatosság ebben a régióban is gyorsan javul mind a vállalatok, mind a befektetők körében. A Fidelity szerint e lemaradás egy részét sikerül majd ledolgozni. 2021-ben meredeken nőtt az Ázsiában kibocsátott GSS- (Green, Social and Sustainability, vagyis környezetvédelmi, társadalmi és fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő) kötvények száma.

Az ESG-kihívásokkal rendelkező vállalatoknak az elsődleges piaci új kibocsátásaikkal „ESG-prémiumot” kell kínálniuk, ami annyit jelent, hogy magasabbak lesz a finanszírozási költségeik. A technikai támogatás a vártnál gyengébb, ezért kevesebb befektető jegyez az új kibocsátású papírokból – e jelenség mértéke meglepő volt.  Ez arra ösztönözheti a vállalatokat, hogy további erőforrásokat szenteljenek az ESG-tematika felfuttatásának. A Fidelity belső kutatási eredményei azt mutatják, hogy az USA-ban és az EU-ban eltűnőben van az ESG-prémium, mivel a legtöbb kibocsátó már eleve „jó ESG-polgár”.  Ugyanakkor az utóbbi időben Ázsiában hangsúlyosabbá vált az ESG-prémium. Ahhoz, hogy kihasználhassuk e piac előnyeit, pontosan meg kell értenünk a működését, mivel az ázsiai vállalatok ESG-jellemzői is egyre javuló tendenciát mutatnak.

A kínai illetékeseknek azt kell eldönteniük, hogy támogassák-e az ingatlanszektort, és ha igen, akkor mikor és hogyan. A jelenlegi energiaválság miatt minden kormánynak el kell gondolkodnia arról, hogy miképpen fogja csökkenteni a volatilitást, melyet a zöld átállás fog előidézni. Összességében arra számítanak a Fidelity-nél, hogy a döntéshozók 2022-ben igazi 22-es csapdájában találják majd magukat.

A stagfláció egyre nagyobb kockázatot jelent

Kék: Globális inflációs meglepetési index Narancs: Globális gazdasági meglepetési index

A világgazdaságon 2022-ben még érezhetőek lesznek a Covid-járvány utórezgései (feltéve, hogy nem bukkan fel egy még az eddigieknél is veszélyesebb vírusvariáns), ezután a betegség pandémiából endémiává, vagyis az élet kezelhető, de állandó részévé válik majd. Az alacsonyabb átoltottságból adódóan a fejlődő országok ebben vélhetően némi késéssel követik majd a fejlettebb régiókat. A jegybankok arra számítanak, hogy miután a kereslet/kínálati viszonyokban kialakult komoly egyensúlyhiány fokozatosan megszűnik, az inflációs nyomás is alább hagy majd.

Az infláció makacs lesz

A Fidelity szakértői úgy vélik, hogy ebben a ciklusban az infláció tartósabb lesz a vártnál, és több olyan tényező is van, melyek hatására nem fog visszaesni a Covid előtti szintre, még akkor sem, ha a járvány már nem okoz több fennakadást. E tényezők közül a legalacsonyabban fizetett szakmákban várható jövedelemnövekedést, az USA lakhatási költségeinek emelkedését, az inflációs várakozások megugrását és a klímaváltozáshoz kapcsolódó szabályozókat érdemes kiemelni.

A jelentős adósságterhek és a demográfiai trendek által előidézett strukturális dezinflációs hatások továbbra is fennállnak, de az inflációt fokozó ciklikus erők inkább tartósak, mint átmenetiek lesznek.

A jegybankok már kezdik szembe találni magukat a 22-es csapdájához hasonló kérdésekkel, melyek lényege, hogy a növekedést támogassák-e, vagy az előirányzottnál magasabb infláció megfékezésére helyezzék-e a hangsúlyt. A hibahatár nagyon szűk, ami megnöveli a döntéshozatali folyamatok során elkövetett hibák kockázatát.

Ha az utóbbit választják, akkor a Fed és az EKB – melyekre nagy nyomás hat, hogy a reálhozamokat a negatív tartományban tartsák, ezzel is támogatva a jelenlegi fiskális „pipettából etetést”, melyhez általánosan rendkívül magas adósságterhek párosulnak – azt fogja tapasztalni, hogy az infláció kordában tartása során is korlátozott lesz a mozgásterük. Az USA-ban és Európában 2022-ben, a járványhoz kapcsolódó intézkedések visszavonásával együtt megszűnik a fiskális támogatás. Ugyanakkor a költségvetési hiányok továbbra is jóval magasabbak lesznek, mint a Covid előtt voltak, mivel a monetáris politika az utóbbi időben a strukturálisan magasabb állami kiadások felé mozdult el.

Az átállás költségeinek kezelése

Az alacsony karbonkibocsátású gazdaságra való áttérés gigászi feladat, ezért persze előfordul, hogy bizonyos fontos termékek esetében a kereslet meghaladja a kínálatot addig, amíg a strukturális tőkeberuházási trendekbe be nem épülnek a magasabb karbonárfolyamok. A jelenlegi energiaválság jól mutatja, hogy ennek milyen áttételes hatásai lehetnek a régi és az új gazdaság által előállított termékek árára, főleg amikor a raktárkészletek kezdenek kimerülni.

Az egyes kormányoknak most világszerte egyensúlyban kell tartaniuk a magasabb jelenlegi árak politikai hátulütőit az esetleg túl lassú reagálás következményeivel. Ez az előttünk álló években visszatérő téma lesz, és ez fogja meghatározni a fejlődés és a tőke-reallokáció sebességét. Jó hír viszont, hogy a priváttőke áramlási iránya, főleg a dekarbonizációs technológiák felé, egyre nagyobb hatással lesz majd a makrogazdasági és gazdaságpolitikai trendekre.

A kínai reformok „három hegye”

Eközben Kínának meg kell hoznia a maga létfontosságú gazdaság- és pénzügypolitikai döntéseit most, hogy kezd testet ölteni az új növekedési modellje. A járvány utáni szárnyalást követő növekedéslassulást még az is tetézi, hogy a kínai kormány a gazdaság több területét, főleg az ingatlanszektort érintő reformokkal elszántan hozzálátott az egyenlőtlenségek felszámolásához. 2022-ben a „három hegynek” nevezett terület (egészségügy, oktatás, ingatlanpiac) mindegyike a 22-es csapdájához hasonló dilemmákkal fog szembesülni, ahogy előtérbe kerülnek a drámai szabályozói változások makrogazdasági költségei.

A Fidelity arra számít, hogy ha Peking továbbra is tétlenül ül, az ágazatokat érintő negatív következmények jó pár negyedéven át érezhetőek lesznek, mire elérik a mélypontjukat, miközben a GDP-csökkenés még ennél is tartósabb lesz, hiszen az ilyen hatások a tágabb gazdaságot csak némi késéssel szokták utolérni.

Ugyanakkor már láthatóak a gazdaságpolitikai szigor csökkenésének első jelei. Az, hogy ebből lesz-e az ingatlanpiac és az egész gazdaság növekedésének támogatását célzó, összehangolt próbálkozás, és ha igen, milyen gyorsan, aránytalanul nagy hatással lesz Kína és a világ gazdasági növekedésére 2022-ben.

„Ezzel el is érkeztünk a következő év egyik fő előzetes tanulságához: 2022-ben az előző két évvel szemben nem lesz akkora gond, ha valaki elkapja a vírust, de ez az év sem lesz híján a világ gazdaságpolitikáját és gazdasági folyamatait meghatározó nehézségeknek”- teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Közel az átbillenés

A 2020-as és 21-es gazdasági forgószél lényegében önálló ciklust teremtett: a hosszabb, hagyományos üzleti cikluson belül nagyon rövid és markáns újranyitási ciklusnak lehettünk szemtanúi, és egyelőre nem tudni, hogy ezek a hatások milyen elegyet hoznak létre 2022-ben. A szembeszél azonban túlnyomórészt az újranyitási ciklus felől fúj.

A hirtelen talpra állás után, ahogy megszűntek a korlátozások, és kedvező bázishatások is érvényesültek, számítani kellett arra, hogy a növekedés előbb-utóbb lassulni fog. A mérleg most átbillent, és a lassulás 2022-ben is folytatódni fog, de úgy véljük, a kockázatok összessége inkább a puha, mint a kemény landolást teszi valószínűbbé.

1. grafikon: Erőtlenebb, de a normálishoz közelebb álló jövedelemnövekedés

A Fidelity globális összesített jövedelem-előrejelzése

Kék: Fidelity nettó jövedelembecslés; Narancs: Fidelity kontra konszenzus

Forrás: Fidelity International, IBES, 2021. október 15. Megjegyzés: A konszenzushoz kapcsolódó becslések az IBES MSCI World előrejelzéseink alapulnak.

Egy sor kockázat

Pillanatnyilag a fő kockázatokat a lassabb jövedelemnövekedés, a magasabb infláció és kamatlábak, az ellátási láncok fennakadásai és a kínai szabályozó-cunami okozza. Ezek egy része átmeneti jellegű, másokból viszont akár strukturális szembeszél is válhat. Például az egyes termékek és szolgáltatások iránt a gazdasági újranyitás és az ellátási lánc szűk keresztmetszetei miatt megnyilvánuló élénk kereslet átmeneti jellegű körülmény, de a bérek inflációja és a klímaváltozáshoz kapcsolódó jogszabályváltozások tartósan felfelé hajthatják az inflációt.

A Covid-járvány kezd a növekedést kitartóan hátráltató tényezővé válni; a vakcinák a jelek szerint hatékonyan gyengítik a fertőzésszám és a kórházba kerülők száma közötti összefüggést, de az új megbetegedéseket nem tudják teljesen megakadályozni: a vírus velünk marad. És pont most, amikor a növekedés lassulni kezd, megindult a pénzügypolitikai támogató intézkedések visszavonása is.

A pénzügypolitikai támogatás megszüntetése a legtöbb jegybank, így a Fed számára is kényes kötéltánc lesz, és a piacok rendszeresen ellenőrizni fogják a szavahihetőségüket. A befektetőknek azt kell ellenőrizniük, hogy a Fed kitart-e új, rugalmas átlaginflációs célkövetési keretrendszere (FAIT) mellett, ha az árfolyamok tovább emelkednek. A Fidelity arra számít, hogy a kamatlábak 2022-ben világszerte nőni fognak, de ez a részvények számára vélhetően nem jelent majd túl nagy gondot, amíg megmarad a historikusan alacsony (és negatív) reál- és alacsony nominális hozamokkal jellemezhető környezet.

A részvénypiacokra nagyobb veszélyt jelent, ha az értékeltségek magasak, és a vezető papírok előnye pedig csekély. Az értékeltségek jelenleg magasak, de a korlátozott alternatívákat is figyelembe véve nem példátlan mértékben. Ugyanakkor több mérőszám tekintetében már a spektrum legfelső tartományában járnak, így nem kizárt, hogy korrekciókra kerül sor. A piacvezető papírok köre szűk, és a hangulat akár kismértékű romlása is a legnagyobb tőkésítettségű címek rovására történő rotációhoz vezethetne.

A befektetőknek Kína „röppályáját” is figyelemmel kell kísérniük. Kína nem csupán abszolút mércével mérve is hatalmas piac, hanem ez volt az első ország, ahol bevezették, majd feloldották a korlátozásokat, és az első fontosabb piac, ahol látszani kezdtek a vállalati eredmények kifáradásának első jelei, ezért az itteni események megmutathatják, mi vár a többi fejlett országra.

Fenntarthatósági teszt

A fenntarthatóság 2022-ben a legtöbb piaci szereplőt próbatétel elé fogja állítani. Az árupiaci árak megemelkedtek, ami vélhetően lehúzza majd az ESG területén legjobban teljesítő vállalatokat, és nagy kísértést jelenthet, hogy kompromisszumot kössenek a fenntarthatósági megfontolások kapcsán annak érdekében, hogy hasznot tudjanak húzni a magas energiaárakból.

“Azok a befektetők, akik az energiaszektoron belül a jobban teljesítő vagy a nettó zéró kibocsátásra történő áttérés kapcsán a legjobb esélyekkel rendelkező szolgáltatókat választják ahelyett, hogy nagy ívben elkerülnék az ágazat egészét, előnyhöz juthatnak, mivel azzal, hogy érdekeltséget szereznek ezekben a cégekben, gyakran pozitív vállalati viselkedésre ösztönözhetik azokat, ugyanakkor a saját portfóliójukat sem a féloldalasság és a kockázatok koncentrálódása fogja jellemezni. Ez a megközelítésmód az alulról felfelé építkező befektetési stratégiákat is jól kiegészíti” – tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

Ellenálló portfóliókra van szükség

A részvények esetében a legvalószínűbb, hogy 2022-ben puha landolásra fog sor kerülni. Mindazonáltal a kockázatok halmozódása miatt úgy vélik a Fidelity szakértői, célszerű ellenállóbb, főleg minőségi papírokból álló, korlátozott tőkeáttétellel és nem túl magas kínai kitettséggel jellemezhető portfóliókra törekedni. A csalódástól való félelem nagyobb az átlagosnál, ezért elkerülnék azokat a régiókat, melyek árazottsága tökéletes körülményeket feltételez, és melyek erősen függenek a növekedéstől.

A value-típusú részvényeket alaposan megválogatják; a ciklikus és ipari címeket részesítik előnyben, a bankokhoz pedig óvatosan közelítenek. Még mindig kérdéses, hogy a banki részvényeknél lesz-e tartós felpattanás, mivel ezeket érzékenyen érintené a kamatlábak emelkedése esetére várható csődciklus és az, hogy a reálkamatlábak továbbra is negatívak.

A legmagasabb értékeltségű növekedési részvényekhez, például a high-end technológiai és a szoftvercímekhez is óvatosan állnak hozzá. Inkább a feltörekvő piaci tech-lehetőségeket részesítik előnyben, mivel ezek kapcsán a 2021-es piaci korrekciókat követően jó értékteremtési lehetőségek kínálkoztak.

 A jelenlegi körülmények között megnőtt annak a kockázata, hogy a következő 12 hónapban pénzügypolitikai ballépésre kerül sor, mivel a jegybankoknak és kormányoknak különböző 22-es (vagy 2022-es) csapdák között kell lavírozniuk, hasonlóan a Joseph Heller 1961-es regényében szereplő repülőgép személyzetéhez, és közben vigyázniuk kell, hogy ne veszítsék el a piacok bizalmát.

„Az egyik dilemma, hogy hogyan szigoríthatnák a monetáris politikát és foghatnák vissza az inflációt anélkül, hogy közben akadályoznák a fellendülést. A másik, hogy hogyan kezeljék a magasabb energiaárakat, miközben a világban zajlik az alacsony szénkibocsátásra való áttérés. Ezeknek az egymásnak ellentmondó dinamikai trendeknek az összeegyeztetése bonyolult helyzet elé állítja a monetáris környezet finomhangolásáért felelős döntéshozókat” –mondta el Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

A makacs infláció

Bár a jegybankok arról beszélnek, hogy az inflációs nyomás csupán átmeneti jellegű, az ellátási láncokban tapasztalható fennakadások és a deglobalizáció, valamint hosszú távon a nettó zéró karbonkibocsátásra való áttérés költségei miatt egyes áremelkedések a jelek szerint tartósak lesznek. Ha hagynák, hogy az infláció ellenőrizetlenül felpörögjön, az később még nagyobb problémákat okozna, az agresszív begubózás viszont tovább gátolná a már amúgy is lassuló növekedést. Összességében „lower for longer” forgatókönyvre számítunk, vagyis hogy a kamatok még egy darabig alacsonyak maradnak, annak ellenére, hogy az árak magasak és a jegybankok viszonylag gyorsan szeretnék visszafogni az eszközvásárlási programjaikat. A rendszer működőképességének megőrzéséhez ultraalacsony kamatlábakra van szükség, mivel az adósságállományok szintje ma magasabb, mint a második világháború idején volt.

Kína a reálgazdaságra összpontosít

Eközben Kína elszántan törekszik egy a reálgazdaságot középpontba állító gazdasági modell megvalósítására, az adósságállomány csökkentésére és az egyenlőtlenségek megszüntetésére, és nem törődik a pénzügyi eszközöket érintő negatív következményekkel. Ez hosszú távon jót tehet a piacoknak, növelheti az erkölcsi kockázatot és lehetővé teszi a befektetőknek, hogy pontosabban árazzák be az eszközöket. Ettől függetlenül az ország pénzügypolitikai irányvonala 2022-ben visszafoghatja a globális növekedést, és a konszenzusos várakozások lefelé módosítását idézheti elő.

Az USA dollár alakulása

Az amerikai dollár körüli helyzet változóban van, mivel az ország jobban támaszkodik a kötvényeit felvásárló barátságos idegenekre. A devizának 2022-ben előnyére válhat a védekezőbb hozzáállás, ha a volatilitás emelkedik. Ha azonban Kína és Japán felgyorsítja kitettségének felszámolását és/vagy az adósságplafon-vita, az amerikai költségvetési hiány és a magas pénzkínálat miatti aggodalomtól vezérelve felfelé mozdul a hozamgörbén, akkor eljön a pillanat, amikor a Fednek magasabb hozamokat kell majd kínálnia, hogy a hazai befektetőket is magához édesgesse. Ugyanakkor 2022-ben csökkenni fog a fiskális támogatás, ami jövedelemfeszültséget és növekvő munkanélküliséget eredményezhet, különösen, ha az energiaárak magasak maradnak. A jegybankok hirtelen úgy érezhetik, hogy nincs más lehetőségük, mint hogy visszavegyenek a likviditásszűkítő retorikájukból. Ha nem fújnak visszavonulót, akkor rájuk záródhat a 22-es csapdája: a piacok elkezdhetik azt hinni, hogy az infláció még jóval tovább kitarthat, ami az év előrehaladtával a kockázatok további újraárazásához vezethet.

Az éghajlat hatása az eszközallokációra

2021-ben a korábbinál fontosabbá vált, hogy újragondoljuk az éghajlati tényezők eszközallokációra gyakorolt hatását, és 2022-ben ez fokozottan így lesz. A fosszilis tüzelőanyagok importőrei javítani kívánják az energiabiztonságot, míg a befektetők a gazdaság radikálisabb átrendeződésére készülve klímavédelmi megoldások és új technológiák után kutatnak. A nemzeti kormányok őszintén elismerik az éghajlatváltozást, a klímaváltozás kezelését célzó programok egyre szaporodnak, bár a globális együttműködés nem garantálható.

Mindez azonban nem csökkenti a fogyasztási szokások megváltoztatásához kapcsolódó kihívásokat, és a nettó nullához vezető úton rengeteg bukkanóra számítunk, amelyek egy részét még be kell árazni. „Tekintettel arra, hogy 2022-ben fennáll a nyilvánosan jegyzett értékpapírok közötti korreláció növekedésének lehetősége, véleményünk szerint a magánpiacok továbbra is alternatív növekedési profilokat kínálhatnak a hosszú távú befektetők számára, különösen a barna eszközök kizöldítése terén. Egyes ázsiai kötvények és részvények diverzifikátorként működhetnek, míg a fejlett részvénypiacok (értékorientált) részei és az ingatlanok fedezetet nyújthatnak a mérsékelt inflációval szemben”- tette hozzá Al Hilal István.

Kínában központi kérdés a jövedelmek egyenlőtlensége és az adatbiztonság

Kína strukturális szempontból jelenleg két égető problémával áll szemben: a jövedelmek egyenlőtlenségével és az adatbiztonság kérdésével. Annak idején, a reformok kezdetén az ország „A folyón a köveket kitapogatva kelünk át” névre keresztelt modell, vagyis a növekedési és fejlődési problémák pragmatikus kezelésének programja alapján látott hozzá a kínai sajátosságokkal fűszerezett szocialista piacgazdaság bevezetéséhez. Négy évtizeddel később Kína most a folyó közepén jár, ahol a nyugati országok példája már vajmi keveset segít, főleg ami a jövedelmi egyenlőtlenségek és az adatbiztonság kérdését illeti. A közelmúltban bevezetett jogszabályváltozások azt bizonyítják, hogy Kína valóban törekszik a jövedelmi egyenlőtlenségek felszámolására és az adatbiztonsággal kapcsolatos kérdések megoldására, így aztán a külföldi befektetők most élénk érdeklődéssel várják, hogy milyen testet ölt majd ez az „Új Kína” modell: mennyire lesz sikeres, melyek lesznek a befektetéseket érintő, hosszú távú következményei, és hogy milyen mértékben fogadja el a többi ország.

Kína új modellt vezet be a fokozódó jövedelmi egyenlőtlenségek felszámolására

Kínában az elmúlt évtizedekben nőtt az egyenlőtlenség. Az ennek mérésére szolgáló Gini-együttható az 1987-es 30%-ról (ez akkoriban nagyjából megegyezett Svédországéval), 2016-ra 39%-ra nőtt, ami csaknem olyan magas, mint az USA-ban (a nagyobb százalékos érték nagyobb egyenlőtlenségre utal).

A jövedelmek eloszlásának egyenlőtlensége mögött országonként más-más okok állnak. Kínában a kormány megnevezett „három hegyet” – az ingatlanpiacot, az oktatást és az egészségügyet −, melyek szerintük kulcsszerepet játszanak a tendencia megfordításában. A három hegy megmászása érdekében az ország vezetői most felmelegítették a „közös jólét” koncepcióját, és ennek alapján új eszközökkel igyekeznek csökkenteni a jövedelmi egyenlőtlenségeket, akár annak árán is, hogy ezzel komoly fájdalmat okoznak a makrogazdaságnak és a pénzügyi szektornak.

A Fidelity szakértői úgy vélik, hogy a kínai kormány közelmúltbeli intézkedéseinek hatására a bürokraták és a jogszabályalkotók sokkal proaktívabban tudják felvenni a harcot a jövedelmi egyenlőtlenségek ellen. Hszi Csin-ping elnök augusztus 18-án a közös jólétről tartott beszéde, melyben szó esett az újraelosztásról, a népjóléti kérdésekről, az adókról, a jótékonykodásról és a befogadó oktatásról is, régi témákat elevenített fel, de új tartalommal, és ahogy egyre jobban érzékelhető is, komoly politikai szándék van a megvalósítására is. A közös jólét elérésének céldátuma 2050, vagyis kereken harminc éves időtávról beszélünk. Arra számítanak, hogy a kínai kormány éppolyan fokozatosan és pragmatikusan halad majd előre, ahogy az elmúlt negyven év reformjai kapcsán tette, annak ellenére, hogy a komoly arculatváltás első lépése okozott némi zűrzavart. A befektetőknek eleinte fájhat a fejük, de a reformok hosszú távon vélhetően előnyökkel fognak járni. Az oktatást, az egészségügyet és az ingatlanszektort érintő új jogszabályok hatására nőhet a háztartások szabadon felhasználható jövedelme, aminek következtében fokozódik a fogyasztási és szolgáltatási célú kiadások összege, így ebbe az irányba billen majd át a gazdaság mérlege is.

Az már most is egyre világosabban látszik, hogy a „három hegybe” nehezebb lesz majd jövedelmezően befektetni, mivel ezek alkotják majd a közös jólét paradigmájának alappilléreit.

Miért pont ez a „három hegy”?

A kínaiak az említett „három hegyen” költik el a szabadon felhasználható jövedelmük legnagyobb hányadát. Bár a becslések eltérőek, de a lakhatásra fordítják e jövedelem akár 70%-át, szemben az OECD átlagának számító 21%-kal. Ha pedig hozzávesszük az oktatást és az egészségügyet, akkor elmondható, hogy a kínaiak e három célra fordítják a szabadon felhasználható jövedelmük akár 90%-át. Ez pedig elfojtja a fogyasztást a többi területen, annak ellenére, hogy Kína nagy erőkkel igyekszik fogyasztás- és szolgáltatás-alapú gazdasággá alakulni.

Az első hegy, az oktatás: A közelmúltban bevezetett új szabályok, melyek a főbb tantárgyak tekintetében lényegében betiltották a piaci alapú képzést és kimondták, hogy az oktatás csak tanítási napokon történhet, súlyos érvágást jelentettek az oktatással foglalkozó magánvállalkozásoknak. Ugyanakkor a tágabb értelemben vett rövid távú gazdasági hatás korlátozott lesz, mivel az oktatási szektor a GDP-nek mindössze 4%-át adja. A jogszabály megalkotói arra számítanak, hogy az új szabályok hosszú távon több szabadidőhöz juttatják a diákokat és a szülőket a hétvégéken és az iskolai szünnapokon, csökkentik az iskolán kívüli oktatás költségeit, és ezáltal növelik a szabadon elkölthető jövedelem összegét. Egyelőre azonban még nem tudni, mennyire lesznek hatékonyak az új intézkedések, mivel a diákoknak így hétköznapjaik lesznek hosszabbak: este és akár éjjel is óráik lehetnek, és a hétvégén még több tanrenden kívüli tevékenységgel fognak foglalkozni, ez pedig nem feltétlenül fog a kívánt hatással járni.

A második hegy, az egészségügy: A kínai jogszabályalkotók egyértelművé tették, hogy csökkenteni kívánják a lakosság egészségügyi és orvosi ellátási költségeit. Kína lépéseket tett a mindenfajta betegségre kiterjedő, alapvető egészségbiztosítás bevezetése felé, ugyanakkor a gyógyszerek beszerzése még mindig drága a szabadalmi díjak és az importvámok miatt. A kormány kiemelt fontosságú kérdésként kezeli a gyógyszerárak visszaszorítását, de az egészségügyi ellátás egészének olcsóbbá válása egyelőre még a távoli jövő zenéje.

A harmadik hegy, az ingatlanpiac: A kormány által a közös jólét útjában álló három hegy közül kétségkívül az ingatlanszektor a legmagasabb. A jogszabályalkotók több ízben hangsúlyozták az ingatlanárak kordában tartását lehetővé tevő, hosszú távú intézkedések fontosságát, mert csak így lehet bebizonyítani a lakosságnak, hogy az ingatlanspekulációval nem csak nyerhetnek, és ezáltal csökkenthető lenne a kínai gazdaság függése ettől az ágazattól. Az Evergrande ma is folyamatban lévő ügye jól jellemzi az ágazat helyzetét.

Az ingatlanokkal és a finanszírozásukkal kapcsolatos korlátozások az összeomlás szélére sodorták a legnagyobb és legjobban eladósodott kínai ingatlanfejlesztő vállalkozást. Ezek a jogszabályok által előidézett események rámutatnak, hogy a hatóságok kevéssé törődnek a makrogazdaságot és a pénzügyi szektort érő károkkal, pedig a jelenség más ágazatokat is bajba sodorhat, és számunkra azt is jól illusztrálják, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítanak a döntéshozók a harmadik hegy megreformálásának a nagy cél, a közös jólét elérése érdekében.

Ami a költségvetési politikát illeti, a hatóságok az ingatlanadót tartják a változás leghatékonyabb katalizátorának. Jelenleg az ingatlanok után Kínában csak akkor kell adót fizetni, amikor tulajdonosváltás történik. Az illetékesek hosszú távú megoldásként ehelyett egy évente megfizetendő, értékalapú adót tartanának a legjobbnak. Ennek bevezetése érdekében már dolgoznak az átfogó ingatlannyilvántartás összeállításán. A közös jólét, mint nagy cél égisze alatt az ingatlanadót inkább előbb, mint utóbb be is fogják vezetni. Ennek hosszú távú előnyei a következők lehetnek:

• A helyi önkormányzatok fenntarthatóbb finanszírozása: Kínában a helyi önkormányzatok finanszírozásának egyik alapja az ingatlanértékesítés után kivetett adó. Ha ehelyett az ingatlan birtoklását adóztatnák, akkor az önkormányzatok az értékesítés után befolyó adónál stabilabb és a magas ingatlanáraktól kevésbé függő jövedelemforráshoz jutnának, így már nem lennének közvetetten érdekeltek a magas ingatlanárak fenntartásában. Annak ellenére, hogy a jogszabályalkotók igyekeznek kordában tartani az államadósság összegét, a helyi önkormányzatok csődkockázata érezhetően megnőtt az utóbbi években. Hosszú távon az ingatlanadó stabilabb önkormányzati bevételeket és alacsonyabb hitelkockázatot eredményezne.

• Javulna a gyártóipar felvirágzásának esélye: Kínában az elmúlt 20 évben az ingatlan volt a legjövedelmezőbb eszközosztály, ezért most a lakossági befektetések jelentős hányadát ebben tartják, ami bizonyos mértékben kiszorítja a befektetések köréből a gyártóipari vállalkozásokat. A kormány által kitűzött célt, hogy az ingatlanspekuláció helyett a termékenyebb és zöldebb befektetéseket tegye meg a gazdaság motorjává, nem könnyű elérni, de nagy szükség lenne rá. Hosszú távon ha csökken az ingatlanszektorban elhelyezett befektetések megtérülése, és jogszabályi ösztönzőkkel is serkentik az innovációt, a befektetők vélhetően hajlandóak lennének a gyártóiparba is pénzt áramoltatni, ez pedig a termelékenység javulását eredményezné.

A kereslet által kiváltott növekedés lenne a helyes irány

A világ befektetői első kézből lehettek szemtanúi a kínai döntéshozók az irányú erőfeszítéseinek, hogy a kínai gazdaságot az exportból táplálkozó növekedés felől a fogyasztás- és szolgáltatás-alapú növekedés felé tereljék. „Bár sikerült némi eredményt elérni, még hosszú út áll a fogyasztás és a szolgáltatások előtt ahhoz, hogy a kínai GDP jelenlegi 50%-a helyett annak 70 vagy 80 %-át adják, ahogyan a fejlett országokban megfigyelhető. Szerintünk azonban a kereslet által kiváltott növekedés kedvezőbb út lenne Kína számára, mivel a kereslet a fogyasztást és a beruházásokat is magában foglalja, és Kínának a fejlődése jelenlegi szakaszában még szüksége van a beruházásokra. Az egyetlen nyitott kérdés, hogy miképpen lehet a korábbinál jobb vagy zöldebb módon ösztönözni ezeket”- mondta el Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.

Kína adatvédelmi politikáját az USA és Kína közötti, elmérgesedő adatvédelmi háború határozza meg

Az USA és Kína viszonya ma dinamikusabb, mint korábban bármikor, és jelenleg új szakaszában jár, melyet a „három K” (konfrontáció, kollaboráció és kompetíció) határoz meg. A kínai hatóságok által az elmúlt hónapokban életbe léptetett, a technológiai ágazatot érintő egész sor új jogszabály hatására az adatvédelem a tech-háború homlokterébe került, és kiderült, hogy milyen fontos szerepet játszanak a technológiai és adatvédelmi jogszabályok az új kínai modellben.

Az internetes vállalkozások csaknem két évtizeden át akadálytalanul növekedhettek. Mint minden infrastrukturális szolgáltatónak, működésük korai szakaszában a digitális infrastruktúra kiépítőinek is szükségük van némi természetes monopolhelyzetre, hogy visszanyerhessék a kezdeti befektetéseik összegét, és méltányos hozamra tehessenek szert. Csakhogy ennek a szakasznak már régen vége, és e cégek túl nagyra nőtt hatalmának negatív hatásai mellett valósággal eltörpülnek a hatékonyság terén általuk nyújtott előnyök.

A közelmúltban életbe lépett jogszabályváltozások kétségtelenül megrémisztették a piacokat. De ha körülnézünk a világban, látni fogjuk, hogy nem Kína az egyetlen ország, amelyik most megpróbálja bepótolni, amit a technológiai ágazat felügyelete terén a múltba elmulasztott. Az USA, Európa és pár más ország vagy már tárgyalja, vagy most vezeti be az adatbiztonsággal, az algoritmus-alapú rangsorolással és a versenyellenes viselkedéssel kapcsolatos új jogszabályokat.

Kínában a lassuló belföldi növekedés és az állandósuló geopolitikai feszültségek miatt is célszerű gátat vetni a túlzott profitvadászatnak, mely kedvezőtlen hatással lehet a fogyasztók jólétére és elfojthatja az innovációt is. Kínának és egy sor más országnak most meg kell küzdeniük egy régi problémával: meg kell találniuk a kényes egyensúlyt a jogszabályi felügyelet és a vállalkozások ösztönzése között – ehhez pedig szükség lesz némi jogszabályalkotási kísérletezgetésre. Ezzel együtt a mostani jogszabályváltozások sebessége és agresszív jellege mindenkit meglepett. Idővel a Nyugat is hasonló problémákkal fog szembesülni, de az itteni kormányok egyelőre lassabban, megfontoltabban állnak a kérdéshez. Mivel azonban Kínában minden figyelmeztetés nélkül került sor a változtatásokra, a befektetők kénytelenek voltak bizonytalansági kockázati prémiumot érvényesíteni, mely a Fidelity szakértőinek véleménye szerint egy darabig még életben is marad, főleg azokon a területeken, amelyeken még további jogszabályváltozásokra lehet számítani.

A kínai tőkepiacok továbbra is befektetésre alkalmasak

A nemzetközi befektetői közösséget foglalkoztató legfontosabb kérdés most az, hogy alkalmasak-e még befektetésre a kínai tőkepiacok. „Amint azt láttuk is, ha a kínai kormány növelni tudja a lakosság szabadon elkölthető jövedelmét azáltal, hogy csökkenti a fogyasztók által a „három hegyen”, az ingatlanpiacon, valamint az oktatás és az egészségügy terén elköltött összegeket, és megreformálja a technológiai ágazatot, hogy javuljon az adatbiztonság, akkor valóban csökkenhet az egyenlőtlenség és felpöröghet az innováció. És mivel a jogszabályi beavatkozások nem okoztak jelentős mértékű tőkekiáramlást, és a renminbi árfolyama sem kezdett hirtelen hullámzani, úgy véljük, hogy a kínai tőkepiacok hosszú távon továbbra is befektetésre alkalmasak lesznek. Emellett változatlanul azt is gondoljuk, hogy a kínai államkötvények és az ország devizája hosszú távon a piaci átlagnál jobb teljesítményt fog nyújtani, bár az ingatlanszektoron nagyon rajta tartjuk a szemünket, hogy nem mutatkoznak-e az ottani problémák más ágazatokra történő átterjedésének kockázatára utaló jelek”- tette hozzá Al-Hilal.

A Fidelity szerint az „új kínai modell” sikere nagyrészt azon múlik majd, hogy mennyire jól tervezik meg a hivatalos irányelveket – a lépések sorrendje, a bevezetés módja és kommunikációja kulcsszerepet játszhat ennek a kínai gazdaság átalakítását célzó történelmi kísérletnek a sikerében. Bár az átmenethez évekre lesz szükség, ha az irányelvek (a jelenben és a jövőben is) megfelelően kidolgozottak lesznek, akkor a kínai gazdaság továbbra is a világgazdasági növekedés egyik motorja és egészséges hozamok forrása lehet. Egyelőre azonban még jelentős a bizonytalanság, miközben alakot ölt az „Új Kína” modellje.

A szarvasmarhák kérődzése és emésztése során termelődő, jelentős mennyiségű gáz mennyiségének csökkentése vagy megszüntetése az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik hatékony eszköze lehet.

Egy (nem is annyira) csendes fenyegetés

Bár az üvegházhatású gázok közül a szén-dioxidra irányul több figyelem, a metán bizonyos tekintetben még fenyegetőbb szennyező anyagnak mondható. A metán a talajszinten kialakuló szmog egyik fő összetevője, melynek az iparosodást megelőző időszakhoz képest tapasztalható globális felmelegedésnek kb. 30%-a írható a számlájára. Az emberi tevékenység által előidézett metánkibocsátás két fő forrása az állattenyésztés és a kőolaj- és földgáztermelés.

A Fidelity International szerint szén-dioxid-kibocsátás csökkentése mellett a légkörbe kerülő metán mennyiségének korlátozása is egyedi és fontos lehetőséget kínál a klímaváltozás elleni küzdelemben. Míg a kibocsátott CO2 évszázadokon át a légkörben marad, a metán gyors bomlásnak indul, és egy évtizeden belül jórészt eltűnik. Ez azt jelenti, hogy a metánkibocsátás csökkentésére ma hozott intézkedések közvetlenebbül enyhítik a globális felmelegedést, mint a CO2 elleni küzdelem.

Fókuszban az állatállomány

A mezőgazdasági haszonállatok által kibocsátott metán problémaköre nem új keletű, és javarészt a kérődzőket, vagyis szarvasmarhákat, juhokat és kecskéket érinti. Az elfogyasztott fűfélék és magvak az állatok bendőjébe kerülnek, majd az emésztőrendszeri fermentációnak nevezett folyamat során emésztődnek meg. Ennek mellékterméke jelentős mennyiségű metángáz, melyet az állatok böfögés (ez felel az általuk kibocsátott metán kb. 95%-áért) vagy a bélrendszer túlsó végén a levegőbe eregetett gázok formájában bocsátanak ki a légkörbe.

Az állattenyésztés az emberi tevékenység eredményeképpen keletkező metán legjelentősebb forrása, és a globális metánkibocsátás egyharmadát adja. A kőolaj- és földgáztermelés, feldolgozás és forgalmazás a légkörbe jutó metán 20%-áért felelős.

Azonban a metánkibocsátás csökkentése nem egyszerű feladat. Az állatállományból származó metán jelentős részét a hús- és tejipar által tartott szarvasmarhák bocsátják a légkörbe. A Fidelity szakértői szerint biztató hír, hogy a fejlett országokban elérkezett a húsfogyasztási csúcs, a „Peak Meat”: egyre több jel mutat arra, hogy az egy főre jutó húsfogyasztás számos piacon nem nő, sőt akár csökken is. Sajnos ezzel párhuzamosan a fejlődő országok húsfogyasztása az ottani lakosság jövedelmi helyzetének javulásának következtében viszont nő, ahogy a fogyasztók egyre több, fehérjében gazdag élelmiszert kezdenek fogyasztani (bár az is tény, hogy a kiindulási érték jóval alacsonyabb, mint a fejlett országokban volt). A fejlődő országok éves húsfogyasztása az előrejelzések szerint még 2029-ben is csupán 27,4 kg lesz fejenként, szemben a fejlett országok 70,9 kg-jával, legalábbis ez derül ki az OECD adataiból.

Nincsenek egyszerű válaszok

„A fenntarthatóságot szem előtt tartó befektetők számára kínálkozik néhány lehetőség, hogy kitettséget szerezzenek az élőállatokból származó metánkibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítésekben”-mondja el Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.

Először is, a növényi alapú hús- és tejpótló készítmények, amilyeneket pl. a Beyond Meat, az Oatly vagy az Impossible Foods gyárt, gyorsan növekvő termékszegmensnek számítanak, és egyre több helyen hozzáférhetők. Emellett közeleg az idő, amikor laboratóriumban előállított, mesterséges hústermékek is kaphatóak lesznek – ezeket in vitro tenyésztett állati sejtekből készítik majd, így nem igénylik élő állatok felnevelését és levágását. Ugyanakkor drámaian kisebb környezeti lábnyomuk ellenére az efféle húshelyettesítő termékek valószínűleg csak részmegoldást kínálnak majd a hús- és tejipar által elképesztő mennyiségben előállított termékek mennyiségéhez és az állati fehérjék fogyasztásának a következő évekre előre jelzett növekedéséhez képest.

A nagy hús- és tejtermék-előállító vállalatok tudatában vannak a működésük környezeti hatásainak, és bár változó mértékben, de igyekeznek csökkenteni azokat. Sajnos itt sincs egyetértés a legjobb megoldást illetően, de a károsanyag-kibocsátást többek között különböző takarmánytípusokkal, legeltetési módszerekkel, étrendkiegészítőkkel is próbálják kordában tartani. Például az EU és Brazília legtöbb marhahús-gyártója a fűvel takarmányozott, míg az USA gyártói a magvakkal táplált szarvasmarhákat részesítik előnyben. A fű hatására végbemenő bélrendszeri fermentáció kisebb mértékű, így általánosságban kevesebb metánt termel (bár egyes kutatások szerint összességében mégis a magvakkal takarmányozott szarvasmarhák bocsátanak kevesebb metánt a légkörbe). Ugyanakkor például Brazíliában a szarvasmarha-tartáshoz használt legelőket jórészt esőerdők kiirtásával hozták létre. Látható, hogy nincsenek egyszerű válaszok, és legtöbbször kompromisszumos megoldások jöhetnek csak szóba, például a biodiverzitás és a vízfelhasználás kapcsán.

Innovatív megoldások

Számos cég foglalkozik az élőállatok által előállított metán felfogását vagy csökkentését célzó innovatív megoldásokkal, bár ezek közül eddig egyet sem kezdtek ágazati szinten alkalmazni.

Vannak, akik a metán felfogását lehetővé tevő technológiákon dolgoznak. Az Egyesült Királyságban működő Zelp, egy agrotechnológiai startup egy szarvasmarhák számára kifejlesztett maszkon dolgozik, mely afféle viselhető katalizátorként működve nagyjából a felét oxidálja annak a metánmennyiségnek (valós időben), melyet az állat a maszk belsejében lebegő, szén-dioxidból és vízből álló párába böfög bele. Egy svájci cég, a Mootral egy olyan, szarvasmarháknak szánt takarmánykiegészítőt fejlesztett ki, melyben fokhagyma- és citruskivonat található, és a cég elmondása szerint valós körülmények között akár 38%-kal csökkentheti a metánkibocsátást. Egy nemrég elvégzett kutatás arra az eredményre jutott, hogy a szarvasmarha-takarmányhoz több hónapon át adagolt kis mennyiségű tengeri hínár akár 82%-kal is csökkentheti az állatok által kibocsátott metán mennyiségét.

A kereskedelmi felhasználáshoz legközelebb álló termékek egyike a dán DSM nevű multinacionális vállalat által kidolgozott táplálékkiegészítő, a Bovaer. Tehenenként és naponta egy negyed teáskanálnyi mennyiség az amszterdami Euronext tőzsdén jegyzett cég állítása szerint kb. 30%-kal csökkentheti az emésztőrendszeri metánkibocsátást.

A nagyközönség szemszögéből az egyik leglátványosabb próbálkozás talán a Burger King éttermek tulajdonosa, a Restaurant Brands International által tavaly a cég közismert Whopper szendvicsének egyes USA-beli éttermekben bevezetett változata, melyet a promóciós anyagok alapján „csökkentett metánkibocsátású marhahúsból” állítanak elő. Az étteremlánc állítása szerint a szarvasmarhák takarmányához adagolt szárított citromfű-levél az életük utolsó 3-4 hónapja (a vágás előtti, ún. feedlotos hizlalási fázis) során harmadával csökkentheti az így takarmányozott egyedek átlagos metánkibocsátását.

Az állítást a kritikusok némi szkepticizmussal fogadták, de a Burger King által bevezetett nagyszabású promóciós kampány, melynek keretében a fiatal amerikai country-énekes, Mason Ramsey egy videoklipben egy tehén hátsó feléből előbújva énekel a metán által okozott környezeti veszélyekről, kétségtelenül újszerű módon hívta fel a nagyközönség figyelmét a kérdésre.

Sok más, ígéretes lehetőség korai szakaszban jár, és még bőven van mit tenni azért, hogy a metáncsökkentési erőfeszítések érdemben lendületbe jöhessenek. Ide tartozik a fogyasztók aktívabb tájékoztatása a metánhoz kapcsolódó problémakörről úgy, hogy annak tudatosabb étrendi döntésekben megnyilvánuló, közvetlen hatása legyen. Szükség van még mind a takarmánykiegészítők, mind a metán légkörbe jutását megelőző módszerek terén elért tudományos és technológiai fejlődésre is, mivel ezek csökkenthetik a felmerülő költségeket és javíthatják annak esélyét, hogy a hús- és tejipar a gyakorlatban is meghonosítja ezeket az eljárásokat. A klímaváltozás elleni küzdelemben a szarvasmarhák által kibocsátott metán az egyik olyan szennyezőanyag, melynek felhalmozódását feltétlenül el kell kerülnünk.

Szoros összefüggés a historikus osztaléknövekedés és az ESG-minősítés között

Az nem újdonság, hogy az osztaléknövekedésre hatással vannak az olyan tényezők, mint a cég versenyképessége és végpiacai, de a fenntartható működési modell és az előretekintő vezetőség szintén fontos. A Fidelity mintegy 4900 vállalatnak adott A-tól E-ig terjedő fenntarthatósági minősítést, és ezek elemzésével megállapították, hogy szoros összefüggés van a historikus osztaléknövekedés és az ESG-minősítés között.

Átlagban az A fenntarthatósági minősítéssel rendelkező vállalatok mutatják fel a legmagasabb, 5%-ot meghaladó historikus osztaléknövekedést, és a D és E minősítésű papírok átlagos növekedése a legalacsonyabb mértékű. A trend nem teljesen lineáris, mivel az E minősítésű részvények mintájának kis populációja miatt az egyes vállalatok jobban torzíthatják a mediánt, mint a népesebb minősítési csoportok tagjai.

Ettől függetlenül az összefüggés egyértelmű, de vajon mi okozza? A környezeti és társadalmi kockázatok (és lehetőségek) megfelelő kezelése segíthet a vállalatoknak kivédeni a szabályozói költségeket, a pereket, a márkaeróziót és az elértéktelenedett/felhasználhatatlan eszközök (stranded assets) felhalmozódását. Eközben a stabil vállalatirányítás csökkenti a hitelekkel túlterhelt mérlegekben vagy a kockázatos, értékromboló hatású vállalatfelvásárlásokban rejlő kockázatokat. Mindez védi a profitot, mely így osztalékként kifizethető a részvényeseknek.

Az ágazat fenntarthatóságának is van jelentősége

Ugyanakkor a strukturális fenntarthatósági problémákkal küzdő ágazatokban működő vállalatok osztaléknövekedése gyengébb lehet, függetlenül attól, hogy e problémákat jól vagy rosszul kezelik. Például a két kőolajipari óriás, a Shell és a BP[1] az elmúlt évben egyaránt jelentős mértékben csökkentette az osztalék-kifizetését, hogy finanszírozni tudja az alacsony karbonkibocsátású eszközökre való áttérést. A megújuló energiahordozókba eszközölt beruházások irányába ható, egyre fokozódó nyomás hatására más energetikai vállalatok is követhetik a példájukat.

Ezzel szemben a megújuló energiaforrásokat felhasználó közműszolgáltatók már ma is élvezhetik a jogszabályi és befektetői hátszél előnyeit. Az Enel, mely az egyik legelső közművállalatként eszközölt jelentős beruházásokat a megújuló energiaforrásokba, és ma a megtermelt energia alapján a világ legnagyobb megújuló energiát felhasználó szolgáltatója, 2023-ra 7%-os éves osztaléknövekedésre tett ígéretet. Az egészen más ágazatban működő Unilever – melynek fenntarthatóságát a Fidelity szintén magasra értékeli – meggyőző (húsz évre vetítve évi 6%-körüli) múltbeli osztaléknövekedéssel dicsekedhet.

Az ESG területén élen járó cégek vonzó osztalékhozamot kínálhatnak

Azt gondolhatnánk, hogy kiemelkedő osztaléknövekedési kilátásaik miatt a jó fenntarthatósági minősítéssel rendelkező részvények jelentősen alacsonyabb osztalékhozamok mellett forognak. A jövedelemre törekvő befektetők számára jó hír, hogy a jelek szerint ez nem így van. A legjobb és leggyengébb ESG-minősítéssel rendelkező részvények közötti hozamkülönbség elenyésző, és gond nélkül kezelhető egy a globális részvényekéhez hasonlóan tág befektetési univerzum kontextusában. Egyes „ESG-bajnokok” egyenesen az alacsonyabb minősítésű részvényekéhez hasonló, vagy azt meghaladó hozamokat kínálnak. Az Enel például jelenleg 4,5%, az Unilever pedig 3,5% körüli osztalékhozamot ígér.

Az osztalékhozamot befolyásoló egyik változó az osztalékfizetési hányad, mely a cég tőkeallokációhoz való viszonyát tükrözi. A megfelelő osztalékfizetési szint olyan vállalatspecifikus tényezőktől függ, mint hogy milyen mértékű újrabefektetésre van szükség a franchise-ok életképességének biztosításához és a tőkeáttétel kezeléséhez. Ugyanakkor a Fidelity-nél úgy vélik, hogy a mértékkel (hosszú távú szempontok figyelembe vételével) végrehajtott osztalékfizetés a jó vállalatirányítás jele, mivel segíti a befektetők és a vállalatvezetők közötti összhang megteremtését és csökkenti az úgynevezett „ügynöki kockázatot”, vagyis a vezetőség és a részvényesek érdekeinek eltávolodását egymástól.

A másik változó a cég értékeltsége. Erre számos (egymással összefüggő) tényező hatással lehet, például a növekedési várakozások, a tőkeköltség és a befektetői hangulat. Az ESG-szempontokat figyelembe vevő befektetők ódzkodnak az olyan részvényektől, amelyek a nem fenntartható üzleti modellről árulkodó alacsony értékeltség miatt magas hozamokat kínálnak. Az ilyen vállalatok osztalékfizetési hányada valószínűleg nem fenntartható. A dohányipar például egy olyan, magas hozamú ágazat, melynél az egészségügyi hatások és a jogszabályi környezet miatti aggodalmak az osztalékokat és a növekedési potenciált övező bizonytalanságban csapódnak le.

„A jó ESG-minősítéssel rendelkező vállalatok azonban jó eséllyel képesek fenntarthatóbb szinten tartani az osztalékukat, és ahogy kutatásunk is bizonyítja, hosszú távon potenciálisan jobb osztaléknövekedést kínálnak. Eredményeink egybeesnek a Fidelity elemzői csapata által tavaly elvégzett kutatás következtetéseivel: kiderült, hogy az ESG-ben élen járó vállalatok a Covid-19 által okozott összeomlás majd a talpra állás során is jobban teljesítettek, mint azok, amelyek nem jeleskednek ezen a területen. A Fidelity ESG-minősítése alapján megtalálhatjuk a stabil ESG-jellemzőkkel bíró vállalatokat, és ha a portfóliókat ezek felé orientáljuk, az segíthet megőrizni a részvényjövedelem-portfóliók vásárlóerejét, ami jól jöhet akkor, ha az egyes országok újranyitásakor magasabb szinten rögzül az infláció”- tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.

[1] A konkrét értékpapírok említése nem tekintendő az azok megvásárlására vagy eladására vonatkozó javaslatnak, és csak illusztrációs célokat szolgál.