1. Pálcika, ember!

Japánban ahogy szinte mindennek, a pálcikával evésnek is megvannak a szigorú szabályai. Tilos például felszúrni, vagy megvágni velük az ételt és nem szabad vele mutogatni. A fogások között a pálcikát nem szabad a tányérra tenni, valamint a tányérban pihentetni evés közben. Továbbá soha ne dugd bele az evőpálcikádat az ételbe, amikor éppen nem eszel. Ez nem csak udvariatlanság, hanem rossz ómennek is számít, hiszen egy, a japán temetéseken végzett szertartáshoz hasonlít.

2. A négyes szám rendkívül szerencsétlen

A négyes számot (shi) Japánban széles körben kerülik, mivel túlságosan hasonlít a hangzása a halál szóhoz. Éppen ezért az országban az épületeknek nincs negyedik emeletük, a tárgyakat hármas vagy ötös készletekben árulják, és különös gondot fordítanak arra, hogy a mindennapi életben ne találkozzanak ezzel a számmal.

3. Ninja-riasztó padlót a házba!

A feudális korszakban a gazdag japán urak nindzsák elleni védekezésként szándékosan nyikorgó padlóval (úgynevezett lidércpadlókkal) ellátott házakat építettek. A magasan képzett, legendás zsoldosok életét olyannyira átszőtték a mítoszok, hogy sokan azt hitték, képesek vízen járni, láthatatlanná válni és uralni a természeti erőket. Érdekes elgondolás, hogy ellenük pont a nyikorgó padló véd majd meg.

4. Az első gésák férfiak voltak

A gésa szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy „a művészetek embere”. Az első gésák férfiak voltak, akik a feudális korszakban tanácsokat adtak a földesuraknak, emellett különböző művészi előadásokkal és történetekkel szórakoztatták gazdag patrónusaikat. A női gésák a 18. század végén jelentek meg, és eredetileg onna gésaként (női művész) ismerték őket. Rendkívül népszerűvé váltak, és alig negyedszázad alatt már át is vették a férfiak helyét.

5. Fekete fogú férjezett nők

A japán nők – különösen a férjezett nők és a gésák – körében évszázadokon át gyakori volt a fogfeketítés, az ohaguro néven ismert szokás. Amellett, hogy vonzónak tartották, úgy vélték, hogy ez a gyakorlat segít megvédeni a fogakat a szuvasodás és más fogbetegségek ellen. A kívánt árnyalatot tintával érték el. A szokást a 19. század végén betiltották, annak érdekében, hogy Japán modernizálódjon, és kultúráját vonzóbbá tegyék a nyugat számára.

6. Virágkötészet a legfölsőbb szinteken

Az ikebana a virágok elrendezésének évszázados gyakorlata, amit Kínából vettek át, de Japánban fejlesztettek tökélyre. A hatalmas műgonddal elrendezett virágoknak nem csak a fajtája, a színe, vagy a formája volt fontos, de kiemelten figyeltek a közöttük lévő arányos távolság megtartására is. Ez a technika annak idején a klasszikus „kifinomult művészetek” trilógiájához tartozott: kadō, a virágok útja, kōdō, a füstölők útja, és chadō, a tea útja.

7. 250 évre bezárva

Egyedülálló lehetősége volt Japánnak arra, hogy más nemzetek minimális befolyása mellett alakítsa ki identitását. A szakoku (szó szerint bezárt ország) a Tokugawa-sógunátus (az Edo-korszak katonai kormánya) által 1603 és 1853 között bevezetett politikai intézkedés azt jelentette, hogy külföldi nem léphetett be, és japán nem hagyhatta el az országot. Mindezt azért, hogy távol tartsanak minden vallási és gyarmatosítási szándékot, elsősorban a keresztény hódítókét. Természetesen nem volt teljes az elszigeteltség, ez idő alatt a kereskedelem és a külföldi kapcsolatok, ha szigorúan is, de korlátozottan engedélyezve voltak. A blokád 1853-ban ért véget, ami egyben utat nyitott Japán modernizációjához.

+1: A világhírű történet, ami megismertette Japánt a világgal

William Adams volt az első angol, aki elérte Japánt. Kalandos élete több írót is megihletett, a legnagyobb sikert azonban egyértelműen James Clavell 1975-ben megjelent A sógun (Shōgun) című bestseller  aratta, aki a regény főszereplőjét a hajósról mintázta. A könyvből a 80-as években amerikai filmsorozat is készült, aminek nézettsége világszerte, így itthon is rekordokat döntött. Érdekesség, hogy Simada Jóko (Marikó), a főhősnőt játszó színésznő alig beszélt angolul. A szerepre nyelv- és beszédtanár segítségével készült, alakítása pedig annyira átütő volt, hogy Golden Globe-díjjal ismerték el.

A világhírű történetet most az FX és a Disney+ is képernyőre viszi. „A sógun” című, tíz epizódos minisorozat korhű jelmezekkel, autentikus díszletben mutatja be az 1600-as évek Japánját éppen az évszázadot meghatározó polgárháború hajnalán. Az első két rész február 27-től elérhető a streamingszolgáltatón, melyeket hetente követnek majd az új epizódok.

Photo by Su San Lee on Unsplash

A hatalmas érdeklődéssel várt sorozat, „A sógun” Amerikában a Hulu-n és az FX csatornáin, Latin-Amerikában a Star+, más országokban pedig – beleértve Magyarországot is – a Disney+-on lesz elérhető február 27-től. A sorozat összesen 10 epizódból áll, a premier napján az első két epizód lesz elérhető, melyeket hetente követnek az új részek majd.

Az FX-től, „A sógun”, James Clavell bestseller regényének adaptációja, amelyet Rachel Kondo és Justin Marks közösen alkottak. A minisorozat az 1600-as évek Japánjában játszódik, éppen az évszázadot meghatározó polgárháború hajnalán. A sorozat producere Hiroyuki Sanada játssza Lord Yoshii Toranaga szerepét, aki az életéért küzd, hiszen ellenségei a régensek tanácsában fognak össze ellene. Az egyik nap egy rejtélyes európai hajó érkezik egy halászfaluba, amelyen John Blackthorne (Cosmo Jarvis) is szolgál. Blackthorne pedig olyan titkokat hoz magával Európából Japánba, amelyek segíthetnek Toranagának elérni a célját, és Blackthorne saját ellenségeinek, a jezsuita papoknak és a portugál kereskedőknek a hatalmas befolyását megsemmisíteni. Toranaga és Blackthorne sorsa elválaszthatatlanul összefonódik a tolmáccsal, Toda Marikóval (Anna Sawai), egy titokzatos keresztény nemesasszonnyal, aki egy kegyvesztett család utolsó sarja. Miközben Marikó az urát szolgálja a feszült politikai helyzetben, össze kell egyeztetnie Blackthorne-nal való újdonsült kapcsolatát és a hite iránti elkötelezettségét is.

Az FX „A sógun”-t Rachel Kondo és Justin Marks készítette, Marks a sorozat showrunnere és executive producere. Michaela Clavell, Edward L. McDonnell, Michael De Luca és Kondo szintén executive producerek voltak. Hiroyuki Sanada pedig producerként működik közre. A sorozat producere az FX Productions.