Óriási bizonytalanság vette körül a 30. Budapest Pride megrendezését, ezért az utolsó pillanatig kétséges volt, mire számíthatnak a helyszínen a felvonulás szervezői és résztvevői. Végül a rendőrség példaszerűen biztosította a menet résztvevőinek biztonságát, és ezzel segítette, hogy több százezer ember békésen állhatott ki a szexuális és nemi kisebbségek jogegyenlősége mellett, illetve kifejezhette tiltakozását a kormány alapvető jogokat korlátozó intézkedéseivel szemben.

Ez korántsem volt azonban magától értetődő. A gyülekezési hatóság korábban jogellenesen gyűlésként értékelte és megtiltotta a Fővárosi Önkormányzat rendezvényét, többször jogszerűtlenül megtiltotta a négy jogvédő szervezet által bejelentett gyűléseket, miközben tudomásul vette több szélsőséges szervezet gyűléseit. A helyzeten tovább rontott a rendőrség Budapest Pride előtti nyilvános kommunikációja, amely minden felelősséget a szervezőkre próbált hárítani, és igyekezett őket elijeszteni az esemény megrendezésétől.

Az idei Budapest Pride tehát nemcsak a rekordszámú résztvevő és a kiemelt nemzetközi figyelem, hanem az eseményt kísérő jogi és politikai küzdelmek miatt is bevonult a magyar történelembe. Az események egyik kevésbé tárgyalt pontja, hogy a kormány nem csak azt mutatta meg ismét, mit gondol azokról, akik nem hajlandóak csendben tűrni a jogaik szisztematikus felszámolását, de az is világosan kiderült, hogy a rendőrségre sincs semmiféle tekintettel, ha a rövid távú politikai érdekeit éppen az szolgálja.

A kormány egy nyilvánvalóan jogsértő jogkorlátozás érvényesítését várta el a rendőrségtől, amelynek így a korábbi évek professzionális együttműködése helyett egy abszurd propagandaeszközt kellett alkalmaznia a Budapest Pride szervezőivel és az őket segítő jogvédő szervezetekkel szemben. Eközben kormánypárti politikusok rendszeresen fogalmaztak meg a nyilvánosságban egymásnak ellentmondó elvárásokat a rendőrség munkájával kapcsolatban. Egy jogállamban minimális elvárás lenne, hogy a rendőrséget (és minden állami intézményt) ne a kormány politikai céljainak kiszolgálására próbáljanak felhasználni, hanem hagyják végezni a munkáját.

A szombati sikerhez tehát szükség volt a Budapest Pride szervezőinek és a Fővárosi Önkormányzat munkatársainak megfeszített munkájára, a rendőrség szakszerű eljárására, azokra a százezrekre, akik a kormányzati ijesztgetés ellenére részt vettek a rendezvényen, illetve a négy jogvédő szervezet hónapok óta tartó jogi tevékenységére, amellyel folyamatosan képviselték a békés gyülekezéshez való jogot a rendőrségen és a bíróságon. Miután a kormány önző politikai céljai érdekében a békés gyülekezéshez való jogot egy nevetséges „itt a piros, hol a piros” játékká silányította, a szélsőséges szervezetek pedig a Pride ellehetetlenítése érdekében próbálták lefoglalni a szóba jöhető közterületeket, kiemelt fontossága volt annak az útvonalnak is (benne az Erzsébet híddal), amelyre a jogvédők korábban gyűlést jelentettek be. A négy szervezet gyűlésével szemben hozott rendőrségi tiltó határozat bírósági felülvizsgálata ugyanis június 28-án még tartott, ezért az általuk megjelölt közterületekre ugyanakkorra más nem tudott  gyűlést bejelenteni (így a felvonulást megakadályozni akarók sem).

Még mindig több bizonytalanság van a Budapest Pride kapcsán, így egyelőre nem tudjuk azt sem, indulnak-e eljárások a szervezőkkel és a résztvevőkkel szemben. A Budapest Pride szervezőivel közösen a négy jogvédő szervezet felkészült erre az eshetőségre is, és a közösen felállított jogsegélyszolgálat segíteni fog ebben a helyzetben is az érintetteknek, mivel meggyőződésünk, hogy sem a szervezők, sem a résztvevők nem követtek el jogsértést. Szombaton a rendőrség professzionálisan biztosította a békés alapjog-gyakorlást, szomorú lenne az érintettek indokolatlan és tömeges megbüntetésével lerontani ezt a figyelemre méltó teljesítményt.

Egy azonban biztos: szombaton minden korábbinál több ember vonult fel békésen Magyarországon, hogy kifejezze, elege van a kirekesztésre épülő politikából és a jogainak semmibevételéből. Bármit is lép a kormány vagy annak utasítására a rendőrség, a szervezők és a résztvevők közösen megmutatták, nem ijednek meg a fenyegetésektől. A négy jogvédő szervezet ezután is minden rendelkezésére álló eszközzel segíti azokat, akiket az állami önkény megpróbál megfélemlíteni és elhallgattatni –  zárta közleményét a Háttér Társaság.