„Ha valaki teljesen megérti a 2001-et, akkor elbuktunk. Több kérdést akartunk feltenni, mint megválaszolni” – magyarázta a neves sci-fi-szerző, Arthur C. Clarke, aki Stanley Kubrick mellett társíróként jegyezte a forgatókönyvet. Közösen írt történetükben az emberi élet eredetét kutatták, amihez szerintük köze volt a földön kívüli értelem tudatos beavatkozásának. Ennél több konkrétumot viszont nem fogalmaztak meg, hogy mindenki szabadjára engedhesse a fantáziáját és megalkothassa a saját interpretációját a filmben látottakról.

Stanley Kubrick 1964-ben határozta el, hogy a nagy sikert aratott Dr. Strangelove után tudományos fantasztikus filmet forgat, bár szörnyen zavarta az olcsó népszerűségre törekvő, elcsépelt és pusztán ijesztgetésre épülő sci-fik akkori áradata a mozikban. Ő ellenben olyan filmet akart készíteni, ami a valóság talaján maradva mesél az emberiség történetéről és a végtelen világűr csodájáról. A megfelelő alkotótársat ehhez Arthur C. Clarke íróban találta meg, aki az irodalmi sikerei mellett fizikus és matematika professzorként is ismert volt. Korábban ő dolgozta ki a Föld körül keringő távközlési műholdak koncepcióját. A közös munka alapját Clarke The Sentinel címmel megjelent elbeszélése adta, amiben az űrhajósok egy idegen lényektől származó tárgyat találnak a Holdon. De ez a mű inkább csak inspirációként hatott rájuk. A négy évig tartó együttműködésük végén megszületett filmmel és vele párhuzamosan elkészült, azonos című könyvvel teljesen új irányt szabtak a sci-fi műfajnak. Mindketten kellően maximalisták, szőrszálhasogatóan precíz, alapos, a tényekhez ragaszkodó szakembereknek számítottak, akik ugyanakkor fantasztikus vizionáriusoknak is bizonyultak, ami a jövő technológiáit illeti.  Megjósolták és meg is mutatták a videótelefonálást, a táblagép használatát, a mesterséges intelligencia működését, amelyek ma már a mindennapok részét képezik, de szűk hatvan éve kizárólag a képzelet szüleményei voltak.  Azzal viszont bölcs döntést hoztak, hogy a földönkívüli életformára csak utalást tettek, ahelyett, hogy azt frontálisan meg is jelenítették volna a vásznon. Ennek részben anyagi lehetőségeik szabtak határt, mert már bőven elfogyott a filmre szánt pénzük, mielőtt egy ütős látványtervvel előrukkolhattak volna az idegenek kinézetére vonatkozóan. Másrészről a neves kozmosz-kutató, Carl Sagan is azt javasolta nekik, hogy ne próbálják ábrázolni őket, mert valószínűleg teljesen más formájúak, mint, ahogy azt mi a Földön elképzeljük.

A film előkészületeibe további híres sci-fi írókat is bevontak, akik tanácsaikkal segítették a történet komplex mozaikjának összeillesztését. Ray Bradburry, Lester del Rey, Isaac Asimov és Samuel R. Delany egyaránt támogatta a készítőket, hogy valóban nagyszabású, érett és hiteles alkotás születhessen, aminek összes apró részletén rajta tartotta a szemét a rendező az első perctől fogva. Stanley Kubrick mindenhol ott volt és mindenről maga döntött. Kezdve a szereplők kiválasztásától, a díszlettervektől a jelmezek anyagának megtervezéséig, a vizuális effektek modelljeinek létrehozásától, az operatőri beállítások véglegesítésig, vagy a bútorok kiválasztásáig. Ez a tökéletességre törekvés csúcsosodott ki abban, hogy felépíttetett egy komplett Hold-krátert és ehhez a több tonna homokot szállíttatott a felvétel helyszínére.

Bár a két etapban, közel egy évig forgatott filmből sok minden kimaradt – köztük az a tíz perces fekete -fehér nyitány, amiben szakértők mondták volna el a véleményüket arról, hogy létezik-e földönkívüli élet – a kész változat így is lehengerlően és valósághűen mutatta meg, hogy milyen a minket körbe ölelő űr, aminek a meghódításába akkoriban épphogy belevágott az emberiség. Csak a 2001: Űrodüsszeia premierjét követő évben lépett az első ember a Holdra, ami kapcsán máig tartja magát az a konteó, hogy az meg sem történt és a tévében sugárzott képek valójában Kubrick filmjének fel nem használt, sosem látott jeleneteit tartalmazták.

A 2001: Űrodüsszeia vetítését 2024. szeptember 21-én 11:30-kor tartják az Uránia moziban. A film továbbá ingyenesen látható szeptember 19-én 20 órakor a Szent István téri óriás kivetítőn a Budapesti Klasszikus Fim Maraton keretében.