A válaszadók 73%-a döntött úgy idén, hogy adója 1%-át felajánlja valamilyen szervezetnek vagy alapítványnak. Akik nem tervezik, azok főleg arra hivatkoznak, hogy nem hisznek abban, hogy az összeg valóban célba ér. Néhányan úgy gondolják, hogy mivel kis összegről van szó, úgysem segítene a civil szervezeteknek, de sokan sajnos el is feledkeznek arról, hogy szabadon rendelkezhetnek adójuk 1%-ról – mutatja a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány felmérése. Mindeközben a felajánlással élők elsöprő többségének pozitív élmény az adó 1%, a válaszadók 91%-a még sosem bánta meg, hogy valamelyik alapítványnak felajánlotta az összeget.

Visszajelzést várnak a felajánlók, a férfiakat jobban érdekli, hogy mire ment el az 1%

Bár az eredmények összességében nem mutattak nagy eltéréseket nemre és korra vonatkozóan, érdekes, hogy a válaszadók közül a 36 év feletti férfiak 24%-a utánanéz, hogy az általa kiválasztott szervezet mit vásárolt a felajánlott pénzből. A fiatalabb korosztályról ez nem mondható el, a 18-35 éves férfiak 15%-a követi nyomon, hogy mire használták fel a felajánlását. A nőket körében mind az idősebb, mind a fiatalabb korosztály kevésbé érdeklődik az iránt, hogy mire költik adója felajánlott 1%-át a kedvezményezettek.

Többet ér az 1%, bár kevesebben adják

A Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány felmérése szerint a válaszadók 35%-a minden évben ugyanannak a civil szervezetnek segít adója 1%-val, 25% általában egy-egy terület vagy téma kapcsán választ szervezetet. A válaszadók 29%-nál változó, hogy kinek adja az összeget, 11% pedig minden évben szándékosan másnak ajánlja fel.

Egészségügy, állatvédelem, oktatás az élvonalban, de nem számít a reklám?

A válaszadók 72%-a az egészségügyben tevékenykedő civil szervezetnek ajánlja fel az 1%-ot, 14% az állatvédelemmel, 6% pedig az oktatással kapcsolatos szervezetnek adja az összeget. A válaszadók továbbá sporttal, kultúrával, környezetvédelemmel, gyerekekkel és vallással kapcsolatos civil szervezeteknek nyújtanak segítséget az összeggel, és persze lehet átfedés is, hiszen vannak egészségüggyel foglalkozó gyermek alapítványok is. A felajánlással kapcsolatos hirdetések, reklámok és cikkek saját bevallásuk szerint nem befolyásolják a kitöltők nagy részét (75%), ez pedig elgondolkodásra késztetheti a szervezetek egy részét.

A kérdőív a Google űrlaprendszerén keresztül készült, amelyet 1050-en töltöttek ki. A válaszadók 92%-a nő, 8%-a pedig férfi. 41% vidéki kisvárosban vagy faluban, 31% vidéki nagyvárosban, 28% pedig Budapesten él. A kitöltők 31%-a 18-25 éves, 30%-a 26-35 éves, 29%-a 36-50 éves, 6%-a 51-60 éves, 4%-a pedig 60 év feletti. 52% középfokú, 39% felsőfokú, 9% pedig alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik.

A Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítványról

A Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány hosszú évek óta Magyarország egyik legsikeresebben működő szervezete. Az Alapítvány mindig szem előtt tartotta és tartja a gyermekek érdekeit, hiszen a beérkező adományokat teljes egészében a Heim Pál Kórház fejlesztésére fordítja, mely felhasználási területekről kimutatásokat is készít, amelyek mindenki számára elérhetőek. Az Alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy támogassa a gyermekellátás körülményeinek javítását, melynek megvalósítása érdekében nagyobb összegeket fordít a Kórház épületeinek felújítására; új, korszerűbb műszerek, eszközök beszerzésére, valamint a dolgozók szakmai tudásának fejlesztésére.

Rendhagyó kampánynyitót tartott a Bátor Tábor Alapítvány: a korábbi táborozók, önkéntesek és szülők leveleiből színművészek olvastak fel, a történeteket pedig improvizációs színház keltette életre.

Április 4-én indult a Bátor Tábor Alapítvány idei 1%-os kampánya. Az alapítvány új marketingkommunikációs vezetője, Benkő Lívia rendhagyó megoldást javasolt: felolvasó- és improvizációs estet szerveztek azokból a levelekből, melyeket az elmúlt 16 évben a táborozóktól, önkéntesektől és családtagoktól kaptak.

A felolvasó est célja az volt, hogy átadja azokat az értékeket, amelyeket a Bátor Tábor létrehoz. A levelek néha szavak, néha mondatok, és alkalmanként egy oldalas írások, melyek ívet adnak annak az útnak, amelyet azok járnak be, akik önkéntesként vagy érintettként kapcsolatba kerülnek a táborral.

Básti Juli, Trokán Nóra, Szervét Tibor és Dér Zsolt olvastak fel a levelekből és adták át, hogy a tábornak milyen hatása van – legyen szó a Lélekmadár gyásztáborról vagy az önkéntes munka hatására bekövetkezett változásról. A Grund Színház színészei; Arany Brigitta, Vargyas-Tóth Juliska és Biszak Áron az előadás alatt elhangzott szövegek alapján improvizáltak és mutatták meg, hogy hányféleképpen indulhat újra a gyerekkor akár a felnőttek életében. Az est létrejöttét Csobay Bence zenei improvizációval, Andrew Heflerrendezéssel segítette.

Az est itt élhető újra:

A Bátor Táborban alkalmazott terápiás rekreáció kinyit, megnyit, közösséget, bátorítást, önbizalmat, nevetést, játékot, szabadságot, autonómiát, életkedvet, figyelmet, nevetést ad –vagyis azt adja vissza, amit a betegség elvesz. Miért fontosak ezek az üzenetek azoknak, akik nem voltak még a táborban? A súlyos és krónikus betegséggel élő gyerekek levelei inspirációt adhatnak mindenkinek, aki elfogadást, figyelmet, pozitív gondolkozást, elengedést, nyitottságot szeretne tanulni.

Az egyik legmeghatóbb levélrészlet:

„Lett egy igazi barátnőm a táborban, aki tavaly egy rákos barátját elvesztette. A „VAN” fesztiválon a harmadik zenén voltunk túl, amikor ez a lány csak állt. Próbáltam táncolni vele, ekkor sírni kezdett. Több mint tíz percet álltunk egymást átölelve. Ekkor jöttem rá, hogy ezt a lányt nagyon szeretem. Nagyon. Átkönnyeztük egymás pulcsiját, mire eldöntöttem: Őt magammal viszem. Lélekben.”

Az UNICEF idei 1%-os kampánya a kétértelműséget állítja a középpontba, és azt mutatja be, hogy a különböző hangsúlyok, a nyomatékosabban kiejtett szavak hányféle jelentéssel párosulhatnak, és milyen érzelmeket válthatnak ki az eltérő körülmények között élő gyerekekben. A kampányban Schell Judit, Gryllus Dorka, Tenki Réka, Hegedűs D. Géza, Szabó Kimmel Tamás, Nagy Zsolt mondanak ki olyan mondatokat, mint „Ülj ide az ölembe!”, vagy „Kaphatsz még egyet!”

Egyes felmérések szerint ma minden ötödik gyereket ér bántalmazás Magyarországon. Súlyosbítja a helyzetet, ha az erőszaknak kitett fiataloknak nincs viszonyítási alapjuk, azt gondolják, hogy normális életet élnek, így meg sem próbálnak kiutat találni, segítséget kérni. Többek között ezért hívott életre az UNICEF a gyermekek bántalmazása elleni figyelemfelkeltő és oktató programokat, amelyekkel elsősorban az érintetteket tájékoztatják a lehetőségeikről és jogaikról, másrészt pedig a társadalmat is edukálják. A „Hiszek a nullában” és az „End of Violence” kampányok mellett az „Ébresztőóra” előadássorozattal például iskolai tanórák keretében ismertetik meg jogaikkal a fiatalokat, illetve bemutatják nekik a HelpApp mobiltelefon applikációt, amellyel a legkülönbözőbb erőszakhelyzetekben kérhetnek segítséget. Ezen kívül például a. „Gyermekek tapasztalatai a sportban” elnevezésű kutatással arra hívták fel a figyelmet, hogy a fiatalok kétharmada érzelmi, harmada fizikai vagy szexuális erőszakkal is szembesül sportolás során.