Lakatos Zsófia: En garde!

Inspiráció Kiemelt

Ez a cikk nagyon sokára készült el. Annyi krízis és potenciális válsághelyzet adódott az elmúlt néhány hétben, hogy háromnaponta új témát találtam magamnak. Hol a Norbi-gate-ről, hol néhány nem túl okos influencerről, az utasokat túszul ejtő Ryanairről, hol a leleplezett gyermekmunkásokról akartam írni. Aztán jött egy olyan krízis, amely mindent visz: egy világjárvány és a körülötte kialakuló hisztéria.

 

Pillanatnyilag senki nem tudja, mennyire súlyos és mennyire elhúzódó járvánnyal állunk szemben, ráadásul napról napra változik a helyzet. Azt azonban már most lehet látni, milyen hatása van a vírusnak a vállalatokra, és jó eséllyel meg lehet jósolni, milyen hatása lesz a jövőben.

Március elején, amikor a cikket írom, hét fertőzött ember van Magyarországon, és több mint hatvanan kénytelenek átmeneti karanténban élni. A vírus tehát megérkezett, nagyjából másfél hónapot kellett rá várni azóta, hogy az első aggasztó hírek megjelentek itthon. Azok a vállalatok, amelyek Kínában gyártott alapanyagokból dolgoznak, ideális esetben ekkor – januárban – már azzal foglalkoztak, honnan és hogyan pótolják őket, és ez vajon milyen hatással lesz az árbevételükre, tekintve, hogy az Európában elérhető alapanyagok ára akár négyszerese is lehet a kínainak.

 

Fennakadások

Iparági szakértők szerint 2020 harmadik negyedévéig biztosan fennakadások lesznek az ellátási láncokban. Hiába indul majd újra a termelés Kínában – bár pillanatnyilag nem tudjuk, mikor áll vissza az élet a normális kerékvágásba –, a logisztikai rendszer, amely nagyjából leállt hetekkel ezelőtt, nem fogja tudni felszívni a megnövekedett árumennyiséget. Azaz hiába lesz újra alapanyag, az eljuttatása sok időt vesz majd igénybe.

A szerencsésebb cégeknek hónapokra elég tartalékuk van az alapanyagokból, vagy időben találtak beszerzési alternatívát, azok pedig, amelyeknek nincs, és nem tudnak beszerezni máshonnan, kénytelenek lesznek leállni a termeléssel. Akár két hét, akár két hónap múlva következik ez be, érdemes felkészülni a helyzet megfelelő kezelésére és kommunikációjára.

Ha fázisokra szeretném bontani az új koronavírus hatásait Magyarországon, akkor az első fázisnak az az időszak tekinthető, amikor még csak a beszerzési források és az Alibabáról rendelt áruk miatt aggódtunk, és csupán a kínai boltok és éttermek forgalma esett vissza drámaian.

A második fázis akkor kezdődött, amikor megjelent a vírus Olaszországban, és karanténba került egy iskoláscsoport. Ekkorra már több országban jelen volt a COVID-19, de a bőrünkön igazán csak azt követően éreztük, miután felmerült, hogy magyar gyerekek is megfertőződhettek. Ekkor kezdtek sokan tartós élelmiszer és fertőtlenítőszer vásárlásba, és élőben láttuk, hogyan bontakozik ki a tömeghisztéria. A nemzetközi vállalatok gyorsan léptek, és egy sor olyan intézkedést hoztak, amely felforgatta az üzleti életet. Ezek között volt a külföldi utak és a tömegrendezvények látogatásának tiltása, illetve az önkéntes karantén elrendelése olyan kollégáknak, akik adott országból érkeztek haza.

A rendezvények szervezői február végén már aggódtak, miután sorra érkeztek a részvételi lemondások a multik szabályai miatt. A vírus már azelőtt komoly hatással volt az üzleti életre, hogy megjelent volna nálunk. Az egyik barátom tréningje azért maradt el egy nemzetközi cégnél, mert azon a karanténra vonatkozó belső szabályok miatt nem tudtak volna részt venni a munkatársak. Egy héttel később már komplett konferenciákat mondtak le a szervezők, az alvállalkozók nagyobb része pedig futhatott a remélt bevétele után.

 

Nemzetközi krízis

A második fázisban beütött a krach a nemzetközi turizmusban. A légitársaságok sorra törölték járataikat, a nemzetközi vendégekre specializálódott budapesti szállodák üresen álltak. Ujhelyi István, az Európai Parlament közlekedési és turisztikai bizottságának egyik alelnöke azonnali válságmenedzselést és célzott forrásokat kért az Európai Uniótól, a Magyar Turisztikai Ügynökség pedig egymilliárd forintos vis maior keretet hozott létre a koronavírus miatt nehéz helyzetbe került vállalkozások megsegítésére.

A harmadik fázis valójában csak néhány nappal a második után kezdődött, és nagyjából egybeesik a vírusnak az országban való megjelenésével, bár szerintem nem elsősorban ez váltotta ki, hanem az, hogy elindult a központi kommunikáció. Szakmai szemmel le a kalappal a kormány kommunikációja előtt, látszik, hogy komolyan veszik az ügyet, és szem előtt tartják a folyamatos tájékoztatást nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi helyzetről is.

Annak azonban, hogy az ország vezetése komolyan veszi a vírust, az lett a várható következménye, hogy az emberek is elkezdték komolyan venni. Különösen miután bejelentették, hogy elmarad a 2020. március 15-ére tervezett központi ünnepség.

Mit tesznek tehát az emberek? Ha megtehetik, otthon maradnak. Kiürülnek az éttermek, a mozik, a plázák, és idővel a belföldi turizmusra is negatív hatással lesz, hogy az emberek félnek utazni. Ha nem utazunk, nem költünk, és ezt megérzik azok a szolgáltatók is, amelyek kapcsolódnak a turizmushoz, például a buszos cégek vagy a biztosítók. Elmaradnak a rendezvények – például a Hungexpo területén rendezett egyik legnagyobb esemény, az Automobil és Tuning Show –, így veszélyben vannak a konferencia-központok, a rendezvényszervező cégek és mindazok, akik vállalati eseményekhez kapcsolódó szolgáltatást nyújtanak. Biztos, hogy már B terveket készítenek a koncertszervezők, a nyári fesztiválok, és sportesemények stábja is azért imádkozik, lefusson gyorsan a járvány.

Az látszik, hogy teljes iparágak kerültek veszélybe a turizmustól a személyszállításon át a szórakoztatóiparig, de vannak azért nyertesei is a jelenlegi helyzetnek. A tartós élelmiszerek és a higiéniai termékek gyártói, a vitaminkészítmények forgalmazói – bár eddig még senki nem indított kampányt arról, hogy az immunrendszer erősítése segíthet egy vírus legyőzésében –, és persze nagyot szakít majd az a gyógyszergyár, amelyik piacra fogja dobni az oltóanyagot. Jól járhatnak a diffúzorok gyártói – már várom, hogy valakinek eszébe jusson ráülni a témára – és a telekommunikációs cégek is.

 

Hogyan tovább?

Nemsokára ugyanis érkezik a negyedik fázis – mire a cikk megjelenik, talán már az ötödik, hatodik is –, amikor nem csupán a tömegrendezvényeket fogják elhalasztani, és a vállalatok nemcsak azokat a munkatársakat utasítják majd önkéntes karanténra, akik külföldön jártak, hanem arra fogják kérni a kollégákat, hogy aki teheti, dolgozzon otthonról. A home office lesz a munkavégzés új formája – még ha átmeneti időre is –, és ilyenkor a szupergyors internet kincset ér.

Jól járnak majd azok a cégek, amelyek szórakozási lehetőséget biztosítanak az otthon rekedteknek, a streamingszolgáltatók, az online játékok szolgáltatói, az online könyvesboltok, illetve az e-book forgalmazók. Bizonyára megjelenik majd néhány újfajta szolgáltatás, és nagy lendületet fog kapni a video chatek fejlődése, a Skype, a Viber és a Messenger a legfontosabb kapu lesz a világra.

Mit tehetnek, mit tegyenek a vállalatok ebben a válsághelyzetben? Bármennyire is szeretném azt tanácsolni, hogy ne aggódjunk, ne pánikoljunk, és csak folytassuk a szokásos üzletmenetet, tartok tőle, hogy ez most egy darabig nem lesz lehetséges. A vállalatvezetőktől most azt várják az érdekgazdák – elsősorban a munkatársak –, hogy erőt és utat mutassanak, határozott döntéseket hozzanak, és megnyugtassák az embereket. Mert bár szeretünk félni, de nem túl sokáig, és elvárjuk a vezetőktől, hogy tudják, mi a következő lépés.

Akár elhalaszt a vállalat egy rendezvényt, akár nem, akár elrendeli az otthoni munkavégzést, akár nem, akár arra kényszerül, hogy felfüggessze a termelést, akár nem, a legfontosabb, hogy világosan és folyamatosan kommunikálja, mi és miért történik. Az alapkérdések, amelyekre választ kell adni egy ilyen helyzetben: mi történt, ez hogyan érinti a vállalatunkat, mit teszünk ebben a helyzetben, és várhatóan mi lesz a következő lépés?

A koronavírus komoly válsághelyzet. Egy olyan krízis, amelyet senki nem láthatott előre, és amelyre nem készülhettünk fel. Az viszont, hogy egy vállalat hogyan képes megküzdeni a járvány következtében kialakult helyzettel, nagyban függ attól, hogy általában fel van-e készülve a potenciális – akár vis maior – válságokra. Azoknak a cégeknek nincs mitől tartaniuk, amelyeknél létezik válságterv, ahol ezt a munkatársak ismerik, mert gyakorolták a lépéseit, ahol már régen meghatározták a felelősségi köröket és a tájékoztatási folyamatot egy olyan helyzetre, amikor az iroda nem elérhető, vagy a cégvezető nem tudja ellátni a feladatát. Azok a vállalatok pedig, amelyek eddig nem foglalkoztak válságkezeléssel… Nos, jobb elkezdeni későn, mint soha. En garde!

 

Szerző: Lakatos Zsófia | kríziskommunikációs szakértő | Emerald PR, Válság112

E-mail: zsofia.lakatos@emeraldpr.hu

 

A cikk eredetileg a Márkamonitor 2020/1. számában jelent meg március 20-án.