A szellemi tulajdontól az üzleti sikerig

Kiemelt Piac

Hogyan viszonyulnak a magyar cégvezetők és a marketingesek a szellemi tulajdonhoz? Milyen esélyei vannak a magyar cégeknek a nemzetközi innovációs versenyben? Mennyit ér a hazai szürkeállomány? A szellemi tulajdonnal kapcsolatos kérdések útvesztőjében a most hetvenéves, piacvezető Danubia-cégcsoport három vezető munkatársa, dr. Pethő Árpád partner, ügyvezető igazgató, magyar és európai szabadalmi ügyvivő (Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft.), dr. Molnár István partner, ügyvezető igazgató, magyar és európai szabadalmi ügyvivő (Danubia IP Kft.) és dr. Szakács Eszter partner, ügyvéd (Danubia Legal) segített eligazodni.

 

 

MM: Minek köszönhető, hogy a szellemi tulajdonnal foglalkozó magyarországi vállalkozások közül a Danubia nőtt a legnagyobbra?

Dr. Pethő Árpád (PÁ): A Danubia Szabadalmi és Védjegyirodát 1949-ben alapították állami vállalatként, elsősorban azzal a céllal, hogy az akkori állami vezetés fenntarthassa az innovatív, versenyképes termékeket előállító magyar cégek külföldi piacra jutási lehetőségeit. Az azóta eltelt hetven év természetesen rengeteg változást hozott, az eredetileg csak szabadalmi és védjegyügyekre szakosodott vállalat mára kiegészült egy, a szellemi tulajdon menedzselésével foglalkozó leányvállalattal és a céggel szorosan együttműködő ügyvédi irodákkal.

A cégcsoport zászlóshajója máig a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., ebben folytatódik a hetvenéves hagyomány. Az anyavállalat alapvetően ma is jogszerzéssel és jogérvényesítéssel foglalkozik, ám az idők folyamán, ügyfeleink speciális igényeinek kielégítése során sokat fejlődött a mi gondolkodásunk is. Ma már nagyon fontosnak tartjuk, hogy a piaci sikerhez nem elegendő egy kidolgozott találmányi gondolat, egy megalkotott prototípus, ami egy szabadalom megszerzéséhez adott esetben elég lehet. Természetesen az innovációs folyamat mindig az innovatív ötletnél kezdődik, de az önmagában nem elég. A piaci sikerhez kell pénz, piacismeret, üzleti stratégia is, ezért kezdtük el a magyar kis- és középvállalkozásokat komplex módon támogatni: gondoljuk végig együtt, milyen potenciál van az ötletedben, hogyan lehet ebből termék, miként juthatsz vele a piacra.

A közös gondolkodás, a komplex szolgáltatás igénye hozta létre a Danubia IP Kft.-t, amelynek munkatársai segítik ügyfeleinket abban, hogy az első perctől piacképes termékben gondolkodva fogalmazzák meg ötleteiket, amikre ily módon hatékonyan lehet a piaci helyzetet valóban erősítő szellemi tulajdonjogokat alapítani. Olyan komplex szolgáltatási csomagot kínálunk, amely az ötlettől a piaci bevezetésig végigkíséri az ügyfelet, egészen addig, hogy pályázati pénzekhez, befektetésekhez jusson. Ha a technológia kellően innovatív, szerzünk rá iparjogvédelmi oltalmat, szabadalmat is.

A védjegy, a legelterjedtebben alkalmazott szellemi tulajdonforma viszont nemcsak innovatív, hanem bármilyen termék megjelölésére szolgálhat. Láthatjuk, hogy egy-egy védjegy sokszor sokkal értékesebbé válhat, mint maga a technológia, amit eredetileg fémjelez. Az Apple védjegy például ma már sokkal többet ér, mint az első számítógépek mögött álló technológia, amely a védjegyet ismertté tette.

Dr. Pethő Árpád

MM: Milyen szerepet játszanak a folyamatban a szabadalmi ügyvivők?

PÁ: A szabadalmi ügyvivők önállóan képviselhetik ügyfeleiket, bármilyen szellemitulajdon-védelmi ügyben eljárhatnak jogi fórumokon, hatóságok, bíróságok előtt. Ám megtanultuk, hogy a jogi tudásuk, tapasztalatuk nem mindig elég, ezért hogy bonyolultabb ügyekben ne legyünk magunkra utalva, már a kezdetektől együttműködünk különböző ügyvédi irodákkal. Idővel beláttuk, az a legjobb, és ügyfeleink számára is a legelfogadhatóbb, ha a Danubia márkanév megjelenik a jogi szolgáltatásainkban is, ezért hosszú távú együttműködési szerződéseket kötöttünk néhány, velünk már addig is szorosan együttműködő ügyvédi irodával.

MM: A Danubia Legal tehát nem önálló cég, hanem egy ernyőmárka, amely alá behúztátok a jogi tevékenységet?

PÁ: Igen, a Danubia Legal egy védjegy, amit ilyen célból jegyeztettünk be. Az ügyvédi törvény alapján ilyen céget nem hozhattunk volna létre, hiszen a tulajdonos ügyvéd nevének meg kell jelennie az iroda nevében. A Danubia Legal márkanév több velünk dolgozó ügyvédi iroda munkáját fémjelzi.

MM: A Danubia IP viszont külön cégként működik.

Dr. Molnár István (MI): A szellemitulajdon-menedzsment fókuszában hosszú évtizedekig az innovatív megoldások védelme, a jogfenntartás és a jogvitás ügyek peres ügyintézése állt. Az elmúlt egy-két évtized piaci változásai azonban eltolódást eredményeztek a szellemitulajdon-menedzsmentben is a szellemi tulajdon beazonosítása, értékelése és a technológiatranszfer irányába. Ez megalapozta, hogy az innovációmenedzsment területén a korábbi projektmenedzsment helyett új piaci szolgáltatásokat nyújtsunk. A Danubia IP fókuszába így a három előbb említett fő funkció került.

Az új piaci lehetőség felismerésének hátterében egy makrogazdasági jelenség áll. Harminc évvel a rendszerváltás után kialakult a plurális nemzetgazdaság. Megjelent és megerősödött a kisvállalati oldal, ám a kkv-k nagy része máig nem rendelkezik kellő közgazdasági ismerettel, sokan nem tudják, hogy az innovációból hogyan lesz sikeres piaci termék. Egy szabadalom önmagában kevés. Nagyvállalati oldalon pedig az volt a probléma, hogy az innovációmenedzsment korábbi módszerei a globális gazdaságban egyszerűen nem működtek, meg kellett változtatni az innovációval kapcsolatos gondolkodásmódot.

A vállalatoknak mindenekelőtt szervezeti oldalon kell változtatniuk: meg kell teremteni az innovatív szervezet kereteit, definiálni kell a cég szellemitulajdon-politikáját. Ehhez pontosan kell látni, hogy az adott jogszabályi keretek között, az adott vállalatra jellemző piaci közegben milyen intézkedések végrehajtására van szükség. Más a termékfejlesztés egy gyógyszergyárnál, mint mondjuk egy olajipari társaságnál. Minden cégnél más az értéklánc az innovációmenedzsment szempontjából. Nem lehet sablonokban gondolkodni, vállalatspecifikus módon kell meghatározni a szabályokat, ennek hiányában nagyon sok veszteség érheti a céget. Ez a kisebb vállalkozásokra is igaz, egyre több kkv ismeri fel a szellemitulajdon-szabályzat fontosságát. A számviteli politika minden cégnél kötelező, a szellemitulajdon-politika ugyanakkor nem, ám ahol innovációs támogatás van, ott minden vállalkozásnak érdemes – a saját érdekében – megvalósítani ezt a szervezetfejlesztést.

Dr. Molnár István

MM: Tisztában vannak a cégek azzal, hogy milyen értékek vannak a kezükben?

MI: Nem feltétlenül. A kiindulópont az, hogy a szellemi tulajdon létezik, vannak szabadalmak, védjegyek. A következő, gyakran már külső tanácsadást igénylő feladat ezeknek a szellemi javaknak a beépítése a vállalat értékteremtő folyamatába. A másik fontos hívószavunk a szellemi vagyon értékelése, azaz pénzbeli érték hozzárendelése. A cég értéke a szellemi tulajdon nélkül egyebek mellett az ingatlan, a gépek, a késztermék, a nyersanyag és a pénzeszközök értékéből áll. Ehhez jön a technológiai információ, a márka, a védjegy, a kapcsolatrendszer, amelyek pénzbeli értéke nincs közvetlenül kifejezve, ezek pénzügyi értékelését el kell végezni.

Ami pedig harmadik fókuszunkat, a technológiatranszfert illeti: korábban sok innovatív generáció lehetett sikeres úgy, hogy házon belül létrehozta az újítást, termékgyártás útján profittá alakította, és a piacon folyamatosan megvédte a konkurencia ellen. Ez ma már nem mindig működik, sok vállalat felismerte, hogy bármennyi erőforrást is mozgósít, képtelen a világ élvonalába jutni vagy ott maradni a termékével. Nem mindig az a legsikeresebb, aki a legforradalmibb újdonsággal áll elő, hanem az, aki illeszkedni képes a világ már meglévő, működő rendszereihez.

Gyakori probléma, hogy az áttörés jellegű tudáshoz a meglévő cég kicsi. Ha például megalkotnak egy gyógyszermolekulát, az molekula marad, nem lesz belőle gyógyszertárban kapható tabletta, ha nincs meg a belső vállalati erőforrás, tudás és piacismeret. Ha pedig nincs meg, akkor vagy meg kell venni, vagy el kell adni azt a tudást, amivel a fejlesztő cég rendelkezik, de nem tudja egyedül hasznosítani. Ezt hívjuk technológiatranszfernek, amit a Danubia nagy gyakorlattal képes kezelni. Klasszikus példa erre a kutatási szerződés, amikor a kutatóhelyi tevékenységből kikerülő eredmény hasznosul egy cégnél, ilyenek a licencszerződések, például a szabadalmak, a know-how és a szoftverek hasznosítási megállapodásai.

Mostanra vált világossá, hogy a szellemi tulajdon területén nem csak a felhasználás dinamikája változott meg. A globalizáció egyik legfontosabb újdonsága, hogy míg korábban a sui generis (önálló oltalmi formákkal védett) szellemi tulajdon dominált, mostanra megnőtt a szerepe a know-how-nak is. Sokszor a szabadalmaztatásnál, oltalomnál jobb, ha titokban tartjuk az eljárásunkat, ezzel jobb hatékonyságot érünk el. Az ipar 4.0 nevű jelenségnél gyakran tapasztaljuk, hogy a késztermék védve van, de az igazi varázslat nem is ebben, hanem a gyártástechnológiai megoldásokban rejlik, amelyeket levédeni sem kell, mert a gyárkapun belül maradnak.

PÁ: Mi alapvetően abban különbözünk egy hagyományos szabadalmi irodától, hogy amikor egy ügyfél megkeres minket egy prototípussal, először mindig azt nézzük, hogyan tudnánk a leghatékonyabban segíteni. Tényleg az-e a jó, ha maga kezdi továbbfejleszteni, vagy jobban jár, ha nagy anyagi befektetés nélkül eladja. Ha pedig a fejlesztés mellett dönt, és piacra jut, hogyan tudja a termékét hatékonyan megvédeni. A helyes jogszerzési stratégiát nagyban befolyásolják az ügyfél piacra lépési elképzelései.

MM: Mennyire forgatja fel a 4. ipari forradalom a szabadalmi-jogvédelmi szakmát? Egyre gyakrabban látjuk, hogy bizonyos nagy erőforrás-igényű fejlesztéseknél a világcégek megosztják egymással a tudásukat. Hol keletkezik ilyenkor a szellemi tulajdon, és ki kirendelkezik vele?

MI: Korábban valóban a zárt innovációs modell volt a jellemző, mindent egy cégen belül próbáltak kifejleszteni. Ám az innováció költségei nagymértékben megnövekedtek, ma már a nyílt innovációs paradigma uralkodik. Még ha a vállalat egyedül is képes lenne a terméket kifejleszteni, inkább igénybe vesz külső forrásokat is, és maga is elérhetővé teszi a saját eredményeit. Ez nem vadonatúj jelenség, a félvezetőipar már rég így működik.

Manapság látványos az autóiparban, hogy a gyárak a tudásmegosztásban gondolkodnak. A cégek szempontjából az a kardinális kérdés, hogy az egymással versengő új technológiák közül melyik lesz az uralkodó, például az autóiparban a hibrid, az elektromos vagy a hidrogénhajtás. A versenytársak, amíg az érdekeiket szolgálja, megosztják az eredményeiket, de látjuk, hogy az egyes tudáselemek védve vannak. A versenytársak egy meghatározott időre felhasználási engedélyt kaphatnak, ami aztán akár vissza is vonható. A félvezetőiparban olyan gyors a termékek forgási sebessége, hogy ott a hagyományos értelemben vett oltalomnak nincs értelme. De a létrehozott tudás mindig azé, aki létrehozta, és ez szabadságot ad számára a szellemi alkotás feletti rendelkezésben, más szóval a menedzselés módjának meghatározásában. Az, hogy egy innováció a védelmen vagy a tudásmegosztásán alapul, nem zárja ki egymást, csupán meg kell értenünk az egyes gazdálkodási és üzleti modelleket.

MM: Mi az, amiért a Danubia felelősséget vállal?

MI: Nem tartjuk magunkat tévedhetetlennek, a cégcsoport jelentős értékű felelősségbiztosítás mellett működik. A stratégiai döntéseket nem mi hozzuk, az mindig a cégvezető feladata. Az viszont, hogy kellően gondos voltam-e a piaci kockázatok feltárásában, egy jogi konstrukció megítélésében, már az én felelősségem.

Dr. Szakács Eszter

Dr. Szakács Eszter (SZE): Ehhez kapcsolódóan nem szabad elfelejteni, hogy a szellemi tulajdon vagyontárgy is, ami átruházható, licenciába adható. A Danubia Legalban a jogászok munkája például ott kezdődik, amikor egy átruházási szerződés vagy licenciába adás kapcsán elkezdünk azon gondolkodni, hogy az érintettek hol fognak vitába kerülni egymással, és ezeket a helyzeteket előre megpróbáljuk egy jó szerződéssel kiküszöbölni. Klasszikus jogászi tevékenység.

Amikor az üzleti modellek létrejönnek, olyan szerződéses hátteret kell biztosítanunk nekik, ami előre látja, hogy tipikusan milyen problémák, milyen felelősségi, szerződésszegési, bitorlási, nem fizetési helyzetek alakulhatnak ki. Ezeket már a folyamat legelején látni kell, hogy megteremtsük azokat az alapokat, amelyeknek köszönhetően a legkevesebb vitás helyzet jöhet létre később. Aki azonban nem gyakorlott a szellemi tulajdonjog területén, nem ismeri a sajátosságait, ezeket magától nem fogja kitalálni. A Danubia Legal olyan ügyvédek és ügyvédi irodák közössége, akik/amelyek mind a szellemi tulajdonjognak egy vagy több aspektusára specializálódtak, nagyon erős polgári jogi háttérrel.

A védjegyekkel kapcsolatban a védjegy megszerzése is a munkánkba tartozik. Még egy egyszerű védjeggyel összefüggésben is rengeteg kérdés merül fel: hol szeretném használni, melyik piacon, milyen versenyhelyzetben, fel kell mérnünk, hogy egy védjegy jogilag mennyire erős vagy támadható. Egy földrajzilag szélesebb oltalom megszerzése például sokkal nagyobb támadási felületet is jelent, nem biztos, hogy mindig ez a legjobb döntés.

Szabadalmi területen a jogszerzésben nem működünk közre. Szabadalmi és védjegy területen ugyanakkor szintén a Danubia Legal erőssége a jogvitás, például bitorlási helyzetek kezelése.

Harmadik tevékenységünk, ahogy említtettem, a szerződéses background elkészítése. A jogászok is magukba szívják az üzleti tudást, hogy az ügyfeleknek az üzleti céljaikhoz képest a legnagyobb komfortot biztosítsa a szerződéses háttér. A védjeggyel, szabadalommal, know-how-val kapcsolatos jogi feladatok pedig nem állnak meg ott, hogy megvan a termék, amely viseli a védjegyet, vagy megvalósítja a szabadalmat, mert versenyközegben fogok működni vele, a versenytársak bitorolhatják, de a védjegy érvényességét is megtámadhatják, illetve felléphetnek a versenyhivatalnál, a fogyasztóvédelemnél. A terméknek ebben a közegben kell működőképesnek lennie, és a mi feladatunk, hogy ezeket a veszélyeket felmérve segítsünk például védjegystratégiát, külső megjelenést kialakítani, illetve a jogvitákban az ügyfeleink érdekeit megvédjük.

PÁ: Rengeteg apróságra kell figyelni, ha brandet építünk, például azonnal meg kell szerezni a hozzá kapcsolódó fontos domaineket is. Azért is hasznos a mi komplex látásmódunk, mert csapatként működünk együtt. Amikor egy szabadalmi ügyvivőnket megkeresi valaki, gyakran azt tapasztaljuk, hogy minél fiatalabb az ügyfél, annál kevesebb fogalma van a piacról. Amikor elindul a közös gondolkodás, olyan részletekre is figyelmeztetjük, mint mondjuk a márkanév kitalálásának gyakorlati szempontjai: mennyire frappáns a megjelölés, hogyan lehet közérthető úgy, hogy utaljon ugyan a tevékenységre, de mégse legyen leíró jellegű. Sokszor olyan tanácsokat is adunk ügyfeleinknek, amiket nem is kérnek, mert a kezdeti fázisban nem gondolnak rá, hogy mi mindenre lesz később szükségük, ha piaci sikert akarnak elérni.

SZE: Egy cégnek például nagyon tud fájni, ha egy márkanevet le kell cserélnie, mert ütközik egy korábbi joggal. Alaposan végig kell gondolni minden befektetést, hogy a negatívumok ne később derüljenek ki. A márkának lesz neve, domainje, honlapja, almárkái, szlogenje. Ezekkel kapcsolatban minden apró gyakorlati lépést előre át kell gondolni.

MI: A vállalati stratégáknak megvan az ezzel kapcsolatos módszertanuk. Amikor egy brainstormingon neveket gyűjtenek, nemcsak az a szempont, hogy a megjelölés kellőképpen távol legyen a már levédett nevektől, hanem az is, hogy kellőképpen közel maradjon hozzájuk, hogy a fogyasztónak ne kelljen erőfeszítést tennie, hogy megértse, milyen termékre, szolgáltatásra utal a védjegy.

MM: Komoly rálátásotok van a hazai és a világpiacra egyaránt. A magyar jogtulajdonosok, márkatulajdonosok mennyire figyelnek oda a szellemi tulajdonukra?

PÁ: A márka önmagában nulla értékű, amíg nincs mögötte egy technológia, egy szolgáltatás, amely ismertté teszi. Önmagától semmi nem lesz ismert. Ha a technológia erős, az viszi a márkát. Fordítva is igaz, ha egy márkába már sokat fektettünk, az lehetővé tehet újabb technológiai fejlesztéseket kisebb befektetéssel is, a márka által védett piaci szegmensen belül.

Teljesen személy- és vállalatfüggő, hogy ki mennyire foglalkozik a márkája értékével. Egy rendezvényen hallottuk beszélni Balogh Leventét a Szentkirályi márka építéséről, az ő hozzáállása rendkívül példaértékű. Sajnos azonban egyáltalán nem ez a jellemző a hazai piacon. Gyakran én magam is győzködöm a szabadalmat bejegyeztetni kívánó ügyfeleket, hogy kezdettől fogva invesztáljanak többet a márkaépítésbe.

SZE: Minél több innováció hasznosulását, piaci bevezetését látjuk, annál érzékenyebbek vagyunk magunk is a márkaépítés kérdéseire. Kisebb cégeknél érzem gyakrabban, hogy a védjegy megszerzése még motiválja őket, a márka tovább építése, bitorlóktól való megvédése azonban már kevésbé foglalkoztatja a menedzsmentet. De bármilyen oltalom megszerzéséről van szó, a történet nem ér véget azzal, hogy az adott jogot sikeresen bejegyezték.

MI: Érdemes kitekinteni arra, hogy milyen az iparjogvédelmi tudatosságunk nemzeti szinten. Ez egy konkrét számokkal is reprezentált tényező, ami kiemelkedően fontos egy ország versenyképessége szempontjából. A nemzetközi szervezetek számontartják, hogy egy ország hány szabadalommal, hány védjeggyel rendelkezik, és ezzel a fejlett országok versenyében milyen helyet foglal el. Egy ország innovációs képessége az oltalmi formák számosságával is alátámasztható. Magyarországnak e tekintetben van mit behoznia, miközben az elmúlt évek a szabadalmak száma szempontjából inkább csökkentő tendenciát mutattak. Ez nagyrészt a rendszerváltástól mostanra befejeződő gazdasági szerkezetváltásnak volt köszönhető, amit csak napjainkra kompenzált olyan szintre a szabadalmak száma, amely az ország gazdasági teljesítményének megfelelő.

Az innovációs projektek számának növeléséhez okos állami beavatkozásra van szükség, ezt a legfejlettebb országokban sem bízzák kizárólag a piacra. Egy ökoszociális paradigmaváltáshoz pedig végkép szükség lesz arra, hogy lássuk, a döntéshozók hogyan állnak a környezettudatos, de műszakilag, jogilag és még szociálisan is kockázatos termékek piacra engedéséhez, gondoljunk például a génmódosított, klímatűrő növényekre, a fúziós energiatermelő technológiára vagy az önvezető autókra.

Komplex, értő beavatkozásra van szükség az állami döntéshozók részéről ahhoz, hogy Magyarország még inkább versenyképes államnak mutatkozzon a fejlett országok között, és ezt ne csak az értéklánc összeszerelésnek nevezett végpontján tudja demonstrálni, hanem az érdemi innovációk területén is. Ezt a döntéshozók is felismerték, most várjuk azokat a tényleges beavatkozási eszközöket, amelyek révén az előrelépés meg is fog történni. Ez elsősorban nem szellemitulajdon-védelmi, hanem ipar- és innovációpolitikai kérdés, amihez aztán a szellemitulajdon-védelmi szakma gyorsan idomulni fog.

MM: Magyarországnak milyen esélyei vannak a globális versenyben? A legnagyobb világcégek külön-külön is többet költhetnek kutatásra-fejlesztésre, mint hazánk mindösszesen.

MI: Jók az esélyeink, de meg kell találni azokat a szerepeket, amelyekben jó teljesíthetünk, azokat a hálózatokat, amelyekbe jó eséllyel bekapcsolódhatunk. Ma a világ a globális összefogásról szól, mind az innováció, mind a technológiák területén. Ez nagyon nehezen elválasztható az ökológiai változásoktól, nem engedhetjük meg, hogy az új termékek az ökológiai szempontokat figyelmen kívül hagyva kerüljenek piacra. A hazánkhoz hasonló kontribútoroknak erős innovációval, jelentős K + F háttérrel kell rendelkezniük, erős nemzetközi hálózati becsatornázással. A jövő a kibontakozás felé mutat. Lejárt az az idő, amikor az innovációtelepítés és az ipartelepítés kizárólag úgy volt elképzelhető, hogy ezek földrajzilag közel álltak egymáshoz. A távoli, de nagyon hatékony hálózatok szerepe nő, és ebben Magyarországnak kiválóak az esélyei.

PÁ: Alapkérdés, hogy honnan indulunk, és milyen pályán akarunk haladni. Csak magyar fejből kipattanó gondolatokkal nem fogjuk lenyomni a világot, de amiben jók vagyunk, azzal jól kell bekapcsolódnunk a nemzetközi innovációs láncba, és ismernünk kell az értékeinket, amelyeket nyújtani tudunk. Egy zseniális gondolat valaki másnak elmondva semmit nem ér, rendesen kifejlesztve, erős szabadalmi oltalommal viszont már olyan árucikk lehet, amelyet drágán el lehet adni. Színmagyar innovációs csodák nincsenek, és várhatóan már nem is lesznek. A technológiai fejlesztés a nagy forrásigény miatt szinte kötelezően nemzetközivé, multinacionálissá válik. Aki a nagy együttműködési rendszerekbe be tud kapcsolódni, annak jók az esélyei. A magyar szürkeállomány jó és versenyképes, az összeszerelés szintjénél mindenképpen jóval magasabb színvonalon is bekapcsolódhatunk a nemzetközi gazdaságba. Ma már nehéz megmondani, hogy mit értünk magyar innováció alatt. Ha mondjuk valaki szoftvereket fejleszt egy itt megtelepült multinak, az magyar vagy multinacionális innováció?

MI: Az elmúlt évtizedben sokat változott az az elképzelés is, hogy az innovációs ökoszisztéma hogyan nézzen ki Magyarországon. Tíz-húsz éve a rendszer minden szeletében benne kívántunk lenni, minden egyes strukturális elemet létre akartunk tehát hozni, függetlenül az életképességétől. Az állam sok pénzt beletett abba, hogy nemzeti szinten minden meglegyen, és ez nem mindig volt sikeres. Ma már az innovációs ökoszisztéma is globális, egy ország akkor is sikeres lehet, ha csak egyes területein játszik fontos, de ott nagyon fontos szerepet. A közfinanszírozású kutatásban óriási tudás halmozódott fel, aminek a hasznosulása nem azonnali, és ebben mind döntéshozói, mind fogyasztói oldalról érzékelhető némi türelmetlenség. Sebészi pontosságú innovációs politikára van szükség ahhoz, hogy a most alakuló innovációs ökoszisztémát valóban virágzóvá tegyük.

 

Cikkünk eredetileg a Márkamonitor 2019/3. számában jelent meg