Pehl Bernadett: Mindennap új élmények

Kiemelt Piac

Ki az a szőke lány, aki a Schiller-Vasas HC csapatának valamennyi mérkőzésén ugrálva szurkol a „szapporói hős”, Szuper Levente oldalán? Ő Pehl Bernadett, akit az egykori NHL-játékos azért szerződtetett, hogy közreműködésével megvalósíthassa nagy tervét: egy kizárólag hazai játékosokból álló profi jéghokicsapatot, amelynek nemcsak a játéka, de a megjelenése és a kommunikációja is a profi világéhoz hasonló, és amelynek a meccseire örömmel látogatnak ki az emberek.

 

A Schiller-Vasas HC-nek ez volt az első idénye a magyar első osztályban. Hogyan jutott el idáig a csapat?

Amikor Szuper Levente, a Vasas jégkorongszakosztályának igazgatója abbahagyta az aktív sportolói pályafutását, kapott egy lehetőséget Markovits Lászlótól, a Vasas elnökétől, hogy építsen egy szakosztályt. Akkor mintegy 80 gyerek játszott a klubban, számukat az azóta eltelt hét évben feltornázta körülbelül 260-ra. Minden korosztályban indul csapat. Ezeknek az élére edzőket és kapusedzőket keresett – eleinte ő maga is aktívan tartott kapusedzéseket, de eljött az a pillanat, amikor úgy érezte, megvalósíthatja azt a régi álmát, hogy felnőtt gárdája legyen. Erre tavaly nyílt lehetősége.

A Sport TV-s múltaddal hogyan kerültél Levente csapatába?

A magyar bajnokságba, az Erste Ligába nem bejutni és onnan kiesni lehet, hanem jelentkezni kell, és ha megfelel bizonyos feltételeknek, akkor bekerül a csapat. Amikor már 90 százalékban biztos volt, hogy felveszi a liga a Vasast, akkor keresett meg a konkrétumokkal Levi, hogy szükségük lenne egy szervezéssel, kommunikációval és operatív feladatokkal foglalkozó emberre. Levente mellett Ladányi Balázs és Horváth András alkotta a csapatot, amelynek tagjai addig közösen babusgatták az álmaikat, és nem mellesleg a sportág hazai ikonjai, mindenhez értenek, ami a jégen és közvetlenül mellette zajlik, de egy profi csapat körül van annyi teendő, amennyi már külön embert igényel.

Több mint tíz éve ismerjük egymást Levivel, még a Sport TV-ből. Később a Spíler TV-ben az NHL-közvetítéseken dolgoztunk együtt, ahol ő szakkommentátorként működött közre. Akkor én voltam a főnöke, most ő az enyém. Nekem is volt némi hokis tapasztalatom a múltból, és tudta, hogy mit „vesz”: még a Sport TV-ben rendezhettem kétnapos KHL All Star-gálát Pozsonyban, amivel nemzetközi díjat nyert a csatorna, televíziós producere voltam prágai és pozsonyi KHL-mérkőzéseknek, és a Sport TV-ben a szlovák bajnokság profivá válásának kezdeténél is jelen voltam, egyszóval sok helyen megfordultam, és viszonylag tisztában voltam a sportággal. Egy kétórás beszélgetést követően, amelyben vázolta az elképzeléseit, igent mondtam neki.

 

A magyar jégkorongban mennyire általános, hogy operatív igazgató is működik a csapatok mellett?

Minden csapatnak más a hierarchiája. Ez persze nem elsősorban HR-kérdés, és nem is szimplán pénzügyi. Levente nem úgy szeretett volna felnőttcsapatot szervezni, ahogy itthon szokás, hanem azon kulturális formák mentén, amelyeket külföldi pályafutása során ismert meg a különböző országokban. Ő tizenhét évesen ment Németországba, majd rövidesen Kanadában találta magát, és mindent magába szívhatott, ami a sportág bölcsőjéből származik. Neki nem kommunikációs vagy marketingvezető kellett, hanem olyan ember, aki a jobb és a bal keze is egyszerre, akivel mindent meg tud egy személyben beszélni, aki inspirálja, akivel ötletelni, megvalósítani lehet. A csapat körüli összes teendőt az első kérdéstől az utolsóig megbeszéljük Levivel. Ha 120 SMS plusz 30 percnyi telefonozás kell hozzá, akkor annyi.

Olyanok vagyunk, mint a borsó meg a héja. Kiegészítjük egymást, és a helyzeteket megvitatjuk Balázzsal és Andrással. Így alakul ki a végső döntés. A trió egy másfajta döntéshozatali folyamatot kapott a csatlakozásommal, és mondhatom, jól működik köztünk a párbeszéd, az egymásra figyelés. A nagyvállalati környezetben szerzett tapasztalataim segítenek keretet szabni a megbeszéléseknek. A viták, ha vannak, mind a Schiller-Vasas HC sikerét szolgálják. Nem könnyű ez, hiszen ők két pillantásból értik egymást, én pedig csak Levit ismertem korábban személyesen.

Hogyan kezdődött a munkád a csapattal?

Leviék már idejekorán elkezdtek egyeztetni potenciális támogatókkal arról, hogy abban a rendszerben, amiben ők gondolkodnak, az adott cég hogyan találja meg a számítását. Azok a megoldások, amiket Levi külföldön látott, nagyban építenek a marketing elemeire, és erős közönségfókusszal bírnak, ami a magyar sport előtt álló egyik legnagyobb kihívás. Amikor csatlakoztam hozzájuk, már azon dolgoztunk, hogy ha megkapjuk az engedélyt az indulásra, akkor élesíthessük ezeket az együttműködéseket. Felépítettünk egy kommunikációs tervet, és a csapat körüli dizájnt is elkezdtük finomítani egy külső szakember bevonásával. Levi sok mindent szeretett volna az utánpótlásból kiöregedett játékosoknak megadni, amiben neki fiatalon része volt. Ilyen például a gyönyörű öltöző megvalósítása vagy a közös ebéd. A szeptemberi rajthoz szükség volt egy egységes arculatra, amely nemcsak a klub márkaidentitását tükrözi, de a jégkorong szakosztályét is. Már akkor élveztem a munka minden pillanatát, amikor a játékosokkal még nem is találkoztam napi szinten. Amikor megismertem az edzői stáb többi tagját, Revák Zoltánt és Székely Csabát, tudtam, ez remek időszak lesz. Beigazolódott.

 

A Vasas színeit és szlogenjét, miszerint „a család az első”, a hokiszakosztály is magáévá tette.

Egy 107 éves klubhoz tartozni olyan értéket és tradíciót jelent, amellyel nem is lenne értelme szembemenni. Ugyanakkor többet, kicsit máshogy és más csatornákon is kommunikálunk, mint az anyaegyesület, illetve az első pillanattól kezdve minden felületen használjuk a #irányajég szlogent is.

A kommunikáció mellett a feladataitok közé tartozik a finanszírozás biztosítása is. Mennyire tudtok építeni a taó-ra? Könnyebbé teszi az életeteket?

A tao megkerülhetetlen kérdés. Ha jól használja fel az adott szervezet, azaz tényleg az utánpótlás-nevelésre fordítja, akkor nagyon előnyös lesz később is, hiszen kijönnek a rendszerből klassz, tehetséges gyerekek. Mi is támaszkodunk rá, de a költségvetésünknek csak egy kis részét teszi ki. A többi forrás a támogatóinktól és a jégkorongligától származik. A tao-gyűjtés mellett az is feladata egy klubnak, hogy megtalálja a potenciális támogatókat, és ehhez kommunikálni kell a sportágról, a sportágnak. Közösen. A gazdasági élet szereplőit ismét helyzetbe kell hozni a sportpályák környékén. Őszintének kell lennünk: a sportvezetők és a korábban támogatóként jelen lévő cégek is elkényelmesedtek.

Mi a lehetőségeinkhez mérten minden héten találkozunk leendő partnerekkel. Örömteli tény, hogy a mostani szponzorok közül sokan velünk tartanak jövőre is. Nincs két egyforma deal. Az E.ON például influencerkampányba vont be minket, ami több mint 15 ezer embert ért el, a Camp David ruházati márka csapat a meccsnapi elegáns ruháiról gondoskodik, a Warrior felszerelésbeszállítónkkal napi Insta-posztokkal szórakoztatjuk egymást és a követőinket, a Lollipop Nyomda nagyon lelkesen készíti a nyomtatott anyagainkat, és személyesen is jelen vannak a meccseinken, a BioTech biztosítja a csapat számára az étrendkiegészítőt, a vitaminokat, és a csapat az Aquaworldbe jár regenerálódni. Mindig azt nézzük meg közösen, hogy kinek mi az optimális.

A csapat egy termék a maga egyedi jellemzőivel, amit jól fel lehet használni akár kommunikációs, akár marketingcélokra. Nem adom fel azt az elképzelésemet, hogy erre piaci pénzeket lehet szerezni, akár alternatív, eddig nem bevett módokon is. Volt, aki megmosolygott ezért a sportágon belül. Az idei végeredmény mértékével magam sem vagyok elégedett, hozzáteszem, amikor belevágtam ebbe a kalandba, úgy gondoltam, optimálisabb a bennünket körülvevő környezet, de büszkén nézhetünk Levivel mindenkinek a szemébe, hisz van olyan szponzorunk, aki egyedi megoldásokban használta a csapatunkat, mindezért fizetett, és boldog volt a nap végén. Hamarosan futni fog egy olyan reklámkampány, aminek Levente lesz az egyik központi arca, és remélem, jövőre már egy vagy több játékosunk is lehet ilyen szerencsés. Ez a kampány is több hónapos előkészítést vett igénybe. Bevallom, azt hittem, gyorsabban jönnek az ehhez hasonló együttműködések.

 

Hogyan lett végül névadó szponzora a csapatnak?

A Schiller Autó Család és Levente elképzelései – fókuszukban a közösségépítés, a fiatalok helyzetbe hozása, új emberek megszólítása – nagyon közel álltak egymáshoz, és viszonylag hamar megszületett az egyezség, ami újonc csapatként nagyszerű hír volt számunkra, és azonnal tetszetős kommunikációs lehetőségeket teremtett. Rendszeresen egyeztetünk a partnerrel, és tavasztól várhatóak további, még látványosabb közös akciók.

Ezek a kerületre koncentráló vagy országos aktivitások lesznek?

A Schiller Autó Család számos márkát forgalmaz, országos kommunikációban gondolkodunk, de emellett a pályához közeli kerületi lakosokat külön is megcélozzuk. És örömmel mondhatom, hogy az első szezonban elért helyezésünktől függetlenül kitartanak mellettünk, és jövőre is névadó támogatóink maradnak. A sok kis apró eredmény mellett ez is remek hír házon belül.

 

Az eredménytől függetlenül láthatóan célotok, hogy szerethető legyen a csapat. Ezt hogyan éritek el?

Szerintem mindenkinek az az egyik célja, hogy szerethető csapata legyen. Idővel szeretnénk megtölteni a csarnokot, hiszen a sport egyik alaptétele, hogy a nézőknek szól. Ma már tudjuk, hogy ehhez valamilyen a sportban elért eredményességen kívüli élményt is kell nyújtani, amit két részre osztanék a csapat életében. Az egyik a mérkőzés: a csapat zenés fényshow-ra vonul be, minden szünetben van valamilyen program, műkorcsolya-bemutató, gokartozás, kapura lövő verseny stb. A kiemelt meccseket pedig, amelyek valamilyen eseményhez vagy ünnepnaphoz kapcsolódtak, külön promotáltuk. Halloweenkor volt jelmezverseny, arcfestés és tökfaragás is. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a jégkorongliga névadója, az Erste Bank nálunk tartotta a céges Mikulás-ünnepséget. A gyerekeknek a játékosaink csomagolták az ajándékokat. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete számára pedig a Jégcsarnok karácsonyfája alatt gyűjtöttük az ajándékokat, és ezeket is a csapattal közösen vittük el a központjukba. Megható pillanatok voltak ezek, és biztos vagyok abban, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy a srácok december 26-án megszerezték az első hárompontos győzelmüket. Óriási élményekkel teli időszak volt ez mindannyiunknak.

A közös élményeken kívül mivel lehet motiválni a játékosokat?

Levi irányítása alatt felnőtt egy generáció, akikkel gyerekkoruk óta együtt dolgoztak, és tudták, kiből lehet jó fiatal felnőtt versenyző. A junior korból átlépni a felnőttbajnokságba a legnagyobb lépés egy sportoló életében, és ez a jégkorong esetében hatványozottan igaz. Levente, Balázs és András elképzelése az elejétől fogva az volt, hogy a tehetséges U20-as csapat alapjain, hozzájuk néhány idősebb játékost igazolva épüljön fel a keret. Az átlagéletkor húsz és fél év, többségük egyetemre, főiskolára jár. Kiváló körülményeket teremtünk, egy-egy ikon a szakosztály-igazgatójuk, az edzőjük. Együttműködési megállapodásunk van a Szlovák Extraligában játszó MAC-cal, amelynek keretében további játéklehetőséget tudunk biztosítani egymás csapatában. Lényeges adat, hogy idén már kétcsapatnyi magyar játékos fordult meg a keretünkben. Ez egyedülálló. Leviék egykori sikeredzőjét, Diego Scandellát meghívtuk nyártól mentoredzőnek, aki tekintélyt és mérhetetlen profizmust hozott magával. Pazar élmény volt megismerni őt.

A legfontosabbnak azonban a belső kommunikációt tartom. Elengedhetetlen, hogy mindent megbeszélhessünk egymással. A játékosok tudjanak és merjenek kérdezni, nekünk legyenek azonnali válaszaink, nyugodt legyen a légkör, és elsőként tudják meg a csapatot érintő tényeket. Rendszeresek a tájékoztatók a menedzsment és a csapat között. Cserébe mi is azt várjuk, ha bármi közlendőjük van, akkor mondják el. Eddig nem volt okunk csalódni.

 

A külső kommunikációban is szokatlanul aktív a szakosztály. Milyen felületeken vagytok jelen?

A tartalommarketing erejében hiszünk, de ha elég a közlemény, akkor ezt az eszközt vetjük be. A legtöbb anyag ma még a Facebook-oldalunkon és az SC oldalán látható, de hamarosan a felnőttcsapatnak is lesz saját weboldala, ami onnantól központi szerepet fog betölteni. A Facebook-látogatottságunk meredeken emelkedik, hihetetlen számok jönnek bejegyzésaktivitás és oldalkedvelés tekintetében egy ideje – nyilván a decemberi és januári, pályán elért eredményeknek is köszönhetően. Volt olyan posztunk, amelyet több mint húszezren néztek meg, ez rengetegnek számít egy kis csapat életében. Az Instagramot egyelőre kiegészítésként használjuk, annak ellenére, hogy én nagyon szeretem. A kötelező bejelentkezések mellett rendre saját kezdeményezéseink is vannak, amelyek látványosan különböznek az előbbiektől. Decemberben csúnyapulcsis szurkolómeccset is rendeztünk, és a legrondább pulóvert viselők között ajándékokat sorsoltunk ki. A csapattagok nagyon lelkesek voltak, forgattunk velük egy promóciós videót, amelybe minden játékos és edző (!) más helyszínről jelentkezett be az otthonról hozott pulcsijában. Jó móka volt a forgatás. Szerették. Én is.

A kommunikációban is építetek a játékosokra?

Eredetileg sokkal jobban építettünk volna rájuk, de még nem mindenki áll készen erre. Volt, amit csináltunk rendszeresen, hisz a liga előírta, hogy minden meccs előtt videós bejelentkezést kell készíteni. Látható volt, hogy van, aki nagyon profi ebben, és van, aki nagy fejlődésen ment keresztül az első megszólalása óta, de akad, akinek ehhez több időre van szüksége. Akkor lehet majd jobban bevonni őket, ha megkapják azt a felkészítést, ami ehhez szükséges. És persze a rutin is elengedhetetlen, nem csak a pályán kell beleszokni a ligába.

 

Mennyire cél, hogy az amerikai topligák mintájára a játékosok pályán kívüli megjelenésével, viselkedésével, kommunikációjával is foglalkozzatok?

Augusztustól olyan feszített ritmusban kezdtük el élni az életünket, hogy nem jutott idő olyan intenzitású foglalkozásra, amilyet eredetileg terveztünk. Ha azonban olyan hírek érkeztek, amiket meg akartunk osztani a játékosokkal, akkor az ilyen alkalmakat mindig kihasználtuk arra, hogy egy-másfél órában beszéljünk is hozzájuk, kapjanak valami kis pluszt e téren is. A jövőben pedig további képzéseket is tervezünk.

 

Hogyan tervezitek a folytatást?

Az alapkoncepción nem változtatunk, de szintet kell lépnünk, és bizonyos potmétereken állítani kell. A fiúk fantasztikus teljesítményt nyújtottak a szezonban, és sok pontot gyűjtöttek. Ha jövőre csak 5-10 százalékkal teljesítünk jobban, az már előrelépés lehet akár a helyezés tekintetében is. És remélem, egyre több szakember felismeri, hogy érdemes játszatni a magyar játékosokat, mert meghálálják a bizalmat. A mi példánk lehet követendő számos téren, ezt ma már kijelenthetjük. Azt a mennyiségű edzésmunkát, amit Balázs és az edzői gárda a csapattal végzett a jégen, még nézni is nehéz volt néha. A kemény munka meghozta az eredményt.

Személyesen mennyire találtad meg a számításodat a csapat mellett?

Nagyszerű és elképesztően nagy munkabírású emberekkel dolgozhatom most, és olyan feladatot végezhetek, amely óriási kihívás, és egyben hatalmas szabadságot ad, és boldoggá tesz. Ez a felszabadultság a legjobbkor jött az életembe. Hálás vagyok Levinek és a csapatnak ezért a lehetőségért. Ritka, ha valamiben nem értünk egyet. Szinte nap mint nap köszönetet mondok neki azért, mert tanít türelmesebbnek és nyugodtabbnak lennem. Nagy lecke ez. Nem telik el úgy nap, hogy ne tanulnánk valamit egymástól, ne fejlődnénk valamiben, vagy ne érnének új élmények.

Be kellett látnunk, hogy néhány folyamat sokkal lassabb a sportágban, mint ahogy azt korábban gondoltuk. Jómagam kevésbé vagyok már naiv bizonyos helyzeteket tekintve, és hogy ennek milyen hatása lesz az életünkre, az a közel jövő lényegi kérdése. Úgy vélem azonban, hamar meg fogjuk kapni a válaszokat, és így módosítani tudunk majd néhány tervünkön a privát és a szakmai életünket illetően is. Ahhoz, hogy számos szituációt megértsek és megérleljek, nem a szakmai, hanem a személyes tulajdonságaimat kell elővennem. Elsőként az öniróniát és a humorérzéket. Magam sem gondoltam volna, hogy ezzel így leszek első éves sportvezetőként.

 

Szerző: Csillag Zoltán

 

 

 

 

Az interjú eredetileg a Márkamonitor 2019. márciusi számában jelent meg.